Először is, most nem lesznek fényképek első körben, mert rengeteg időt vesz el a fotók feltöltése.
Szóval, hogy mit is köszönhetünk a rómaiaknak. A megnevezést, hogy Provence, hiszen az ókori provincia szóból származik az elnevezés.
Ha nem is a rómaiaknak, de Rómának, és a történelem alakulásának köszönhetjük, hogy 70 évre a pápák Avignonban székeltek (elég sok pápa, akkoriban sűrűn váltogatták egymást). És hogy méltó székhelyük legyen, felépíttették a legnagyobb gótikus palotát a világon maguknak, és gyönyörűen feldíszítették. Ebből ma már csak a palota maradt, a díszítettség nem. Biciklivel mentünk Avignonba, ami 26 km-re található. A biciklizés jó, mert testmozgás, meg szépen lehet nézni a tájat, meg egészséges, csak lassú és ha nem vigyáz, leég az ember, mint én. Mivel fújt a szél, ezért nem éreztem, hogy mennyire tűz a nap, és hiába kentem be magam, meglett az eredménye (érdekes, hogy Peti szinte egyáltalán nem égett le, pedig ő se kente be magát erősebbel).
Szóval Avignon egy nyüzsgő nagyváros, 110000 fős lakossággal és rengeteg turistával. A palotát audioguide, vagyis hang-kísérettel néztük meg. Egy idő után elég monoton volt a hang, mivel rengeteg információt közölt. Teremről-teremre jártunk, tényleg nagyon hatalmas, meg lenyűgöző, de egy kicsivel több berendezési tárgy talán jobb lett volna. A kastély után még kicsit ténferegtünk Avignonban, nagyon szép barokkos és klasszicista épületei vannak a belvárosban.
Miután talán kevésbé tűzött a nap, 5 órakor elindultunk visszafelé (mivel az időzóna túlsó végén vannak, a nap kb. nálunk 4 órának megfelelő magasságban van). Úticélunk egy kicsi falu, Vallabrégues (vallabreg) volt, ahol az évi vesszőfonó fesztivált tartották. Nagyon érdekes volt, mindenféle kosarak, meg tartóládák, székek, dísztárgyak voltak vesszőből, és általában valaki mindig font és meg lehetett figyelni a technikát. Hát, itt kijött, hogy a fizetések között van különbség, a legkisebb kosár is 32 euróba került, így a nekem nagyon tetsző, ám 63 eurós piknikkosárról is le kellett mondanom. Jó kedélyű volt nagyon a hangulat, néhányan be is öltöztek népviseletbe. Peti szerint Provence egy külön ország, itt annyira mások a franciák, sokkal kedélyesebbek, barátságosabbak, vidámabbak, valamint hihetetlenül nyugodt tempóban végzik a dolgukat.
Aztán ez a jó vélemény tegnap kicsit megváltozott róluk. Provence ókori római emlékeinek meglátogatása során Nimes-be jutottunk, ahol szerintük a világ legépebb amfiteátruma van (Pulában is ugyanezt mondták). Szerintem a Nimes-ben lévő amfiteátrum az épebb, tényleg megvan az egész, és látszik, hogy nem mind restaurálás rajta. Itt végre normális kiállítás volt, nemcsak az arénát lehetett megcsodálni, hanem tényleg hasznos információkkal szolgáltak a gladiátorokról, hogy ők kik is voltak és mit csináltak, milyen képzésben vettek részt, milyen fajtáik voltak, mivel harcoltak... Emellett néhány adat volt a bikaviadalokról is, amelynek itt is nagy hagyománya van, de nem olyan durva, mint a spanyol, itt nem ölik meg a bikát a végén, és az a cél, hogy a bika szarvára tűzött tárgyakat megszerezzék.
Az amfiteátrum után beültünk ebédelni, ám 10 percnyi várakozás után, miközben egy pincércsaj tőlünk 2 méterre áldogált percekig, és hiába integettem neki, hogy jöjjön, közölte, hogy nem őhozzá tartozunk, felálltunk és otthagytuk őket.
Nimes után a Pont du Gard, vagyis a régi római viadukt és vízvezeték irányába mentünk, hogy megtekintsük. Itt egy körforgalom után egyből egy parkolóba kerültünk, ahonnan már nem fordulhattunk vissza, és közölték, hogy rögtön 15 eurót kell autónként fizetni, és akkor láthatjuk a Pont du Gard-t, meg múzeumokat, meg sétálhatunk tanösvényen, és ez milyen jó. Ja, csak ha tudtuk volna, hogy 15 eurót kellt fizetni, akkor nem jöttünk volna be a parkolóba. És előtte tábla, ami jelezte volna, hogy ez vár ránk, persze nem volt. És úgy tűnt, hogy kerékpárosok, meg gyalogosok ingyen mehettek. Szóval jó pipák voltunk, amikor kiszálltunk a kocsiból, elgyalogoltunk az információig, kivártuk a sorunkat, majd közölték, hogy 10 percen belül még visszafordulhattunk volna ingyen (ez szintén nem volt kiírva), már eltelt negyed óra, szóval esélyünk sem volt. Hadd ne mondjam, mennyire felhúztuk magunkat. Előttünk egy angol fiatal pár szintén vitatkozni próbált velük, hogy őket nem érdekli a múzeum, meg a modern képkiállítás, és nem erről volt szó. A franciák összes jópontja odaveszett.
Aztán valamennyi jópontot visszaszereztek (de csak minimálisat). A rómaiaknak köszönhetjük, hogy szőlővesszőket hoztak Provence-be, amelynek eredményeként a Rhone völgye kiváló szőlőtermő hely lett, közülük is kiemelkedik Chateauneuf-du-Pape (sátónöfdüpáp). Itt egy bormúzeumot látogattunk meg, ami ingyenes volt és angolul is ki volt táblázva, és nagyszerűen bemutatta attól kezdve, hogy a pliocén korában hogyan gyűrődött fel a föld és alakult ki ez a talaj, milyen szőlővesszők vannak, és hogyan kell azokkal bánni, milyen régi szerszámokat használtak, hogyan készülnek a különböző fajta borok, és hogyan alakult ki a francia borok címkézési és minőségi rendszere. Nagyon érdekes volt, a végén borkóstolót is kaptunk, egy fehéret, egy rozét és egy vöröset. A legfinomabb nekem a fehér bor volt, de abból nem találtunk palackot, a rozéból és két másik fajtából hoztunk, mivel minőségiek és nem adták őket olyan drágán.
A nap végén megvacsiztunk a helyi étteremben, én egy salátát, Peti egy pizzát evett (a húsokban nem bízik).
Hogy ma mi lesz a programunk, azt még nem tudjuk, elég lustik vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése