Nyelvfesztivál

Sziasztok!

A hétvégén a sok tanulás mellett kikapcsolódásként sikerült megint egy olyan rendezvényre eljutnom, ami nagyon tetszett. Ez a kétnapos nyelvfesztivál volt a Vinci központban. Ugyanazok szervezték, akik azt a nyelvkávézót, ahova hétfő esténként gyakran el szoktam menni. Ez egy olyan társaság, amely elkötelezett a nyelvek iránt, és minél szélesebb tömegeknek akar minél többféle nyelvet megmutatni.

A nyelvfesztiválon előadások, 1 órás minikurzusok és apróbb népi műsorok voltak. Kb 50-60 nyelv mutatkozott be a 2 nap során, és igen, mivel gondolom mindenkit ez érdekel a leginkább, a MAGYAR nyelv is bemutatkozott! :) Ez azért nagy szó, mert szomszédaink közül senki más nem volt, nem voltak horvátok, szerbek, románok, csehek (bár ők nem szomszédok), szolvákok, ukránok, a szláv nyelvek közül egyedül csak az orosz meg a lengyel mutatkozott be. Helyette rengeteg afrikai nyelv volt a skálán, volt ógörög, főníciai, sőt oktattak jelbeszédet, morze-abc-t és tam-tam-ot is :)

Mi először a tubu nyelvet válaszottuk ki a listából. Egy tubu pasi tartotta, és főleg a tubu törzsről mesélt, és egy-két alapszót tanított meg. A tubu nép főleg Nigériában él, de megtalálható Csádban és Líbiában is, teljesen nomád nép, és őrzi függetlenségét, pl a nigériai hatóságok nem is ismerik a tubu embereket, mert nem is anyakönyveztetik magukat, és semmilyen nyilvántartásban nem szerepelnek. Szóval jó volt megtudni pár apróságot egy afrikai népről:) Akit bővebben érdekel, az természetesen bármikor érdeklődhet az emailcímemen :)

Aztán persze nem álltuk meg, és kíváncsiságunkban beültünk a magyar órára. Persze nem árultuk el, hogy magyarok vagyunk, egyszerűen kíváncsiak voltunk, hogy mit tudnak megtanítani a nyelvünkről és a népünkről egy óra alatt. Kellemes meglepetésként viszonylag sokan, 15-en voltak az órán (aki kevésnek tartja, annak elmondom, hogy ezek kicsi termekben kevés emberre voltak tervezve, a tubu nyelven összesen 6-an voltunk). Egy fiatal nő, Varga Katalin tartotta, sztem tanár lehet, vagy tanárnak tanul. Jól tartotta az órát, nagyon érdekes volt. Először is azzal kezdte, hogy a közhittel ellentétben a magyar nem szláv nyelv, semmi köze hozzá, hanem a finnekkel vagyunk rokonságban, bármennyire is furcsán hangzik. Ez itt fontos, mert szerintem már írtam is, hogy mennyien hiszik azt, hogy magyarként automatikusan tudok oroszul is, de legalább hasonlít a két nyelv egymáshoz.

Ezek után a magyar nyelv könnyű voltát hangsúlyozta: hogy ugyanúgy írunk, ahogy ejtjük, meg hogy csak 3 igeidőnk van, jelen, múlt, jövő, ellentétben a francia és az angol nyelvvel, ahol fejenként kb úgy 8 igeidő van. És hogy mi ebből a 3-ból is csak 2-t használnuk igazán, a jövő időt is legtöbbször jelen idővel fejezzük ki. (belegondoltatok, hogy tényleg elég furcsa, ha azt mondjuk, hogy holnap el fogok menni a suliba, ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy holnap elmegyek a suliba?) Persze arról nem tett említést, hogy mi ismerjük az alanyi és a tárgyi ragozást is, ami miatt nehéz a nyelvünk. Azt viszont elmagyarázta, hogy mi a ragokat a szó után tesszük, ezért tűnik úgy, hogy hosszabb szavaink vannak. Ezután pedig megtanultunk számolni 20-ig. :) Persze óra végén elmeséltük, hogy magyarok vagyunk, és mennyire tetszett az óra. Kiderült, hogy másnap tart egy előadást a magyar költészetről francia nyelven, és meghívott minket.

Másnap az esővel és közlekedés viszontagságaival is dacolva (hiszen vasárnap volt) elmentünk az előadásra. Nagyon jó volt! 3 magyar költőt mutatott be, akik tudtak franciául, és ha jól tudom, saját maguk is fordították a versüket franciára: Ady Endre, József Attila és Radnóti Miklós. Mindháromnak elmesélte az életét, és megfűszerezte néhány verssel, amit a legnagyobb örömünkre nemcsak franciául, hanem előtte magyarul is elmondott :) Habár Ady és József Attila nekem személy szerint nem tartoznak a kedvenceim közé, most mégis jó volt hallani, hogy Párizsban járt az ősz... :) És elhangzott egyik nagy kedvencem, a Nem tudhatom is. Erről asszem nem kell bővebben írnom. Szóval az előadás is nagyon jó volt, ezen is voltunk kb 15-en, szóval érdeklődő akadt kicsiny országunk kultúrája iránt :)

Puszi

Gitta

Hétvégi apróságok

Sziasztok!

Sajnos beköszöntött a rossz idő ide a Tours-ba is (bár nem annyira rossz, mint otthon), és sajnos végetértek hétvégi kirándulásaink is, beköszöntöttek a hideg, borongós napok a hideg, borongós estékkel, mikor az ember legszíveseben egész nap ágyban maradna és filmet nézne. Mit is tehet ilyenkor egy Erasmusos diák?

Több választási lehetősége is van: vagy egyedül, vagy társaságban. Egyedül lehet tanulni, olvasgatni, ha épp van, akkor filmet nézni, és ha még internet is van, akkor a családdal, barátokkal kapcsolatot tartani. Sokszor jó dolog, hiszen nekem időnként kifejezetten szükségem van arra, hogy egyedül legyek, de az elmúlt két hónapban ezt már eléggé kiélveztem, és szerintem a még hátralévő 1 hónapban is azért elég sokszor a saját társaságomra leszek utalva, hogy otthon örüljek mindenki társaságának :).

Társaságban már kicsit több mindent lehet csinálni. Közösen is lehet tanulni (ezt csütörtökön fogjuk először kipróbálni, kíváncsi leszek milyen eredménnyel), közösen is lehet filmet nézegetni, ami egy borongós estén egy forró tea és barátok társaságában kifejezetten kellemes, el lehet menni egy kávézóba vagy más szórakozóhelyre (na, ilyen helyen már 2 hete nem jártam), lehet sportolni (értsd: korcsolyázni, úszni, esetleg bowlingozni vagy biliárdozni), valamint ott vannak a vasárnapi közös főzőcskézések, ahol a jó kaják mellett a talán még jobb társaság is jelen van, francia nyelvet a legjobban így lehet gyakorolni (kivéve mikor Hauke olaszul akar tanulni). Szóval rengeteg lehetőség van, csak meg kell találni őket :).

Nekem ezen a hétvégén az uszoda és a főzőcske jutott :). Az usziba szombat délután mentünk Krisztivel, és szaunás jegyet is kértünk, hogy egyszer ezt is kipróbáljuk. Hát nem bántuk meg, nagyon jólesett a kinti hideg után egy kis meleg szauna :) Bár a franciák hatalmas higiéniája itt is megmutatkozott, hiszen rajtunk kívül senki nem használt törülközőt vagy lepedőt, egymás izzadságában feküdtek. Na mindegy, mi azért használtuk, hiszen semmilyen fertőzést nem szívesen kapnánk el tőlük. De a több órán át tartó kényeztetés megtette a hatását: este mindketten holtfáradtan feküdtünk le aludni, viszont végre sikerült reggel kipihenten ébrednem :) Amúgy az uszodáról még annyit, hogy rendes úszómedencéje csak szabadtéren volt, de ez a franciákat aztán igazán nem zavarta. Én még nem láttam népet, amelyik ennyire bírja a hideget! Még mindig képesek térdnadrágban járni mindenféle zokni és harisnya nélkül!

Aztán ma megint hódoltunk az ízeknek :) Ezen héten az olasz lányok igazi olasz lasagnat csináltak, egyszerűen fantasztikus volt, és számomra kicsit meglepő volt, hogy eléggé különbözött az otthoni lasagnatól. A német lányok egy levessel leptek meg bennünket: a levesben darált hús volt, rengeteg hagyma, gomba, medvesajt (!) és valamilyen szósz. Nem gondoltam volna, hogy ennyire ízleni fog, de tényleg! Tudom, néha talán furcsának hangzik, hogy mindig egekbe dicsérem a többiek kajáját, meg talán úgy tűnik, hogy itt mindenki főszakács, de tényleg nagyszerű kajákat készítenek, és ami a legjobb, általában egyszerűek is. Most nagy recept-csere zajlik, gondolkodunk valami közös weboldalban, ahova felrakhatjuk a különböző recepteket, és a fényképeket, amiket készítünk közben. Bori ötletére mi most egy gombapaprikást csináltunk nokedlivel. Na, a nokedli nem a legjobb lett, kicsit vizes állagú, mert senkinek nem volt szűrője, amivel normálisan leszűrhettük volna a vizet. De sebaj :) Aztán Laura csinált spanyol tortillát, ami leginkább krumplis tortára emlékeztetett, sajnos a nagy létszám miatt mindenkinek csak egy kicsi falat jutott :( Kinga Hana-val, a cseh lánnyal máglyarakást készített, na, ez szintén valami isteni finom volt :) Aztán jobb ötlet híján a német fiúk egy mousse au chocolat-t (musszósokolá) csináltak, ami habos csokipudingnak felel meg leginkább, itt Franciaországban elég közkedvelt recept, de én nem vagyok annyira oda érte.

Szóval most ez történt velem:) Jövő héten folytatás! :)

Puszi

Gitta

Az Erasmus romantikája

Sziasztok!

Tudom, ezer éve nem írtam, most csak annyi mentséget tudok felhozni, hogy bizonyos okok miatt nem ez volt életem legjobb hete, és inkább kihagytam az irkálást.

Hogy mi újság mostanában? Csak megvagyok. Csinálgatom az egyetemet meg a nyelvkurzust, szabadidőmben pedig most már komolyan nekiálltam tanulni, néha kísérletezek a konyhában, és a többi Erasmusos diákkal múlatom az időt. Szerencsére egy nagyon jó kis csapat alakult ki, úgy 20-25 főből áll, és jól érezzük magunkat együtt. :) Igen, igazából ettől Erasmus az Erasmus. Hiszen igazából bárki mehet külföldi egyetemre tanulni, csak elég pénz kell hozzá (ami sztem a diákok 99 %-ának nem adatik meg), vagy nyáron meglátogatja ezeket a helyeket, ahol járok, esetleg profi szinten is meg lehet tanulni egy nyelvet kintlét nélkül is (valamint nem állítom, hogy profi szinten megtanultam a nyelvet), de ami miatt az Erasmus különleges és más, mint a többi ösztöndíj, az a többi Erasmusos diák :). Tanulni külföldi egyetemre más ösztöndíjakkal is el lehet jutni, viszont elég egyedül lehetsz, ha nincsenek melletted olyanok, akik hasonló cipőben járnak.

Valószínűleg feleannyira se élvezném az egész ittlétet, ha egyedül kellene megbirkóznom az itteni dolgokkal. De szerencsém van, hiszen eleve nem egyedül jöttem ki, és mi magyar lányok azóta is tartjuk a jó kapcsolatot egymással, és ebbe beleszámít a nyelv is. Hiába szeretnénk mélyebb kapcsolatot kialakítani mondjuk egy olasz lánnyal, sajnos a nyelv akadály. Alapszinten jól el tudunk beszélgetni, de sajnos nem minden gondolatunkat tudjuk kifejezni franciául :( De a társaság a lényeg, és még mindig könnyebben megértjük egymást, mint a franciákat, mert sokkal kevésbé aggódunk (legalábbis én), hogy nyelvtani hibákat követek el beszéd közben, vagy rosszul használok egy adott szót, hiszen a többiek se perfektek. Ráadásul mivel angolul mindenki beszél, ezért teljesen természetes, ha egy ismeretlen szót angolul mondunk, megérti mindenki. De az angolt csak ilyen apróságokra használjuk, mivel pl én pillanatnyilag amúgy sem tudok normálisan angolul beszélni, mert túlságosan megszoktam a franciát, és sajnos úgy is gondolkodok :( De majd egyszer talán visszaszokok.

Nem tudom, hogy ebből a nagy összevisszaságból mennyit lehetett megérteni, próbálom elmagyarázni, hogy miben is áll az Erasmus romantikája :) Akit érdekel, annak ajánlani tudom a Lakótársat keresünk című filmet, mert kiválóan mutatja be, hogy min mehet keresztül egy külföldi diák. Szóval a társaság, ami most kialakult, a legjobb, ami eddig itt velem történt :) És ki tudja, talán egy-két kapcsolat megmaradhat a jövőben (most gondolkodunk egy közös honlap létrehozásán, ahol fent lennének a címek, valamint felirkálnánk a vasárnapi főzőcskézések alkalmával készített ételek receptjeit :))

Végül csak egyetlen mondatban szeretnék elbúcsúzni egy olyan személytől, aki nagyon sokat jelent nekem, és akivel sajnos már nem fogok találkozni. Búcsúzok tőled, drága Mamikám!

Gitta

Nemzetközi főzőcske

Sziasztok!

Miután szombat este családom magamra hagyott :(, ezért a vasárnapom ismét szabad volt, és ismét kihasználhattam az időt arra, hogy takarítsak, tanuljak, ... (meg társasági életet éljek :))

Vasárnap reggel Klaudia sms-e ébresztett, hogy egy másik koliban, a Grammond-ban délben közös főzőcske lesz néhány másik erasmusossal, és ha van kedvem, akkor tartsak vele. Gondoltam, legalább kaját nem kell csinálnom (bár annyit itthagytak, hogy az se lett volna gond), meg legalább nem vagyok egyedül, miért ne mennék?

Oda is értünk délben, ahol már egész kis csapat várakozott, aztán elmentünk a környék egyetlen, vasárnap is délután 1-ig nyitva tartó boltjába bevásárolni a hozzávalókat. Kinga kitalálta, hogy mi magyarok, csináljunk rakott krumplit, az egyszerű és viszonylag hamar megvan. A félórás bevásárlás után már kezdett kiderülni, hogy itt több fogás is lesz, mindenki igyekszik valamit alkotni a konyhában. A főzéshez a koli két közös konyháját is felhasználtuk, egyben nem fértünk el. Ki is alakult egy kelet és nyugat versengés, mert az egyik konyhában mi magyarok főzőcskéztünk a cseh Jannal, míg a másikban főleg németek kreáltak különböző kajákat. Közben egyre több emberke érkezett, és tálaláskor a létszám már 17 emberből állt :)

Első fogásnak a mi rakott krumplinkat tálaltuk fel. Természetesen nem 17 főre való volt, mindenkinek kb 5 falatnyi jutott, de kóstolásnak éppen jó. Sajnos nem találtunk megfelelő szót franciául hozzá, próbáltuk magyarázni, hogy olyan réteges krumpli, de a legegyszerűbb volt azt mondani, hogy krumpli tojással, kolbásszal meg tejföllel. Elárulom, nagyon ízlett, a fiúk különösen szerettek volna még belőle többet :) Aztán az angol lány, Jenny által készített Cézár-saláta következett, valamint Jan művét is eszegettük. Jan egy ún. galette-et próbált csinálni, ami sózott palacsinta, amit meg lehet tölteni sós dolgokkal, mint sonka, sajt,... A palacsintát készen vette a boltba, de sajnos túl nagy volt, és összeesett az egész, így csak a belevalót ettük meg magában :)

Majd következett a német Alexnek és Svantjenek a műve: mandulás csirke. Nagyon fini volt, persze ebből is csak egy kevés jutott mindenkinek. Közben ment a beszélgetés, természetesen franciául, néha keverve egy-egy német-cseh-olasz-spanyol-magyar szóval. Mindig elhatározom, hogy majd ha hazamegyek, megtanulok még egy nyelven, vagy többön is, majd otthon meglátjuk, hogy mi sül ki belőle. A csirke után kis pihi következett, mert edények és hely hiányában a másik német csapat (Peter, Hoake és Sandra) csak ekkor tudtak nekiállni az almás rétesnek. Közben egy gyors mosogatás a konyhában, csevej, zenehallgatás, buli :)

Végül elkészült az almás pite is, és a korábban már elkészített gyümölcssalival együtt eszegettük. Megismerkedtem az angol szósszal, amit dobozosan lehet kapni a boltban, sztem szimpla vaníliaszósz, de nagyon finom volt. :) Ezután még egy kicsit beszéglgettünk, majd közös fényképezés, majd lassan mindenki ment a maga dolgára, másoknak is akadt még tanulnivalójuk, takarítanivalójuk, meg néhányan tovább folytatták a belvárosban a mókázást.

Na, most sztem nem tudtam visszaadni azt a hangulatot, ami ott volt, de igen, ez az igazi Erasmusos lét, mikor együtt vagy a többiekkel, és a nyelv miatt sokkal érdekesebb a dolog, mint otthon :)

Puszi

Gitta

Együtt a családommal

Sziasztok!

Tudom, jó régen írtam már ide a blogomra, de talán megbocsátjátok, mert ITT VOLT A CSALÁDOM! :)És inkább velük tölöttem az időt blogírás helyett :)
HÉtfő este indult Anyu, Gabi és Peti Pécsről egy 4. személy, Laci kíséretében, aki Párizsig jött velük, és így felváltva vezethette a két fiú az autót. Kisebb-nagyobb eltévedések után végül este 5-kor sikerült találkoznunk Párizsban a Cité Universitaire-ben. Nagyon jó volt újra találkozni! :) Senki nem változott semmit, remélem, ők sem nagyon vettek rajtam változást észre :) Gyorsan elmentünk megnézni a kivilágított Eiffel-tornyot, ami nagyon szép volt, rengetegen voltak, és talán nagyobb élmény is volt így aranyszínűen megvilágítva, mintha napfénynél a fémszerkezetet bámulnád. Aztán elmentünk saját szállásunkra, egy Formula1-es hotelbe, ami Párizs egyik északi külvárosában, Saint-Denis-ben volt. Érdekes környék, eléggé fekete-negyed, éjjel nem szívesen bóklásznék az utcáján. A hotel pont jó volt egy éjszakára, nagyon jó találmány átutazóban, mindenkinek tudom ajánlani :)

Másnap megnéztük Párizs nevezetességeit. Kezdtük a Champs-Elysée-vel és a Diadalívvel, majd a Szajna felé sétálva betértünk húgom kívánságára egy Disney-boltba, de erről talán ő fog később többet mesélni :) Aztán a Concorde-téren megálltunk megcsodálni az obeliszket és a kilátást. Furcsa volt élőben látni azokat a dolgokat, amelyekről már annyit hallottunk, hogy szinte ismerjük is őket, és akkor végre láthatjuk élőben is :) Aztán a Tuileriák kertje mellett sétálva eljutottunk a Louvre-hoz és a híres-nevezetes üvegpiramishoz. Kár, hogy nem volt időnk bemenni a Louvre-ba, hiszen meglepően olcsó a jegy. De sajna az idő szorított, ezért inkább tovább mentünk a Notre-Dame felé. Megcsodáltuk ezt a félbehagyott templomot, nagyon szép volt, csak számomra kicsit sok volt benne a turista. Aztán megebédeltünk egy étteremben, ahol olcsó menüket adtak, majd uzsgyi haza és irány Tours! Elég későn értünk haza, mert Párizsból elég nehéz volt kikeveredni (bár nem tévedtünk el sehol), majd Orléans-ban is kerengtünk egy ideig, mert meg szerettem volna találni az autópálya helyett a sima autóutat, de sajnos nem sikerült :( Így autópályán száguldoztunk le Tours-ba.

Csütörtökön történt Tours bemutatása, mivel november 1. lévén nem volt minden nyitva, és nem mertem megkockáztatni, hogy kiderüljön esetleg, hogy vmelyik kastély nincs nyitva, ahova menni szeretnénk. Megmutattam a régi óvárosi főteret, a POlce Plumerau-t, ahol ittunk is egy-egy kávét, kapucsínót :)

Aztán pénteken elmentünk kicsit kirándulni néhány kastélyhoz. Elmentünk Chenonceau-ba (sönonszó), ez az a kastély, amely egy hdra épült a víz felett. Természetesen ezt is egy király, ha jól emlékszem II. Henrik francia király építtette a szeretőjének, Diane Poitiers-nek, majd később Medici Katalin éldegélt itt, és építette még tobávv a kastélyt. Rengetegen voltak, én még ennyit turistával kastélynál nem találkoztam. A kastély nagyon szép, nagyon érdekes, vannak kertjei és egy kicsi labirintusa is, és az egyik legszebben berendezett kastély, mindenkinek ajánlom, hogy ha teheti, látogassa meg :) Ezután útközben megpillantottuk Cheverny kastélyát, ahova idő hiányában nem mentünk be, kívültől lestük meg egy kicsit. Majd elmentünk Chambord-ba, a nagy kastélyba, amit kívülről is meg lehet csodálni. Remélem, sikerült is kis családomat egy kicsit lenyűgözni a méreteivel :) Aztán hazafelé a Loire folyó mellett még megmutatthattam a kivilágított Bloist és Amboise-t is.

Szombat a vásárlás napja volt, mint itt majdnem minden franciáé is :) Délelőtt ruhaboltokat és egyéb csecsebecséket árusító helyeket néztünk meg (és vásároltunk is :)), megmutattam a virágpiacot, ahol elég borsos árért lehet virágokat kapni, majd megint ebédeztünk az egyik helyen (sajnos környékbeli különlegességeket árultak, és nem mindig találtuk el azt, hogy jót válasszunk az étlapról), majd délután feltöltöttük itteni készleteimet a nagy bevásárlóközpontból, főleg innivaló ügyében :) Erre legalább pár hétig nem nagyon kell költenem :)

Én nagyon örültem, hogy sikerült kijönniük hozzám, hogy megmutathattam nekik azt a helyet, ahol én lakom, és a környéket, és kicsit talán ők is megismerhették közelebbről a franciákat :) Ha minden igaz, akkor talán ők is beszámolnak majd élményeikről, bár még erre várni kell, hiszen jelenleg is valahol Németország autópályáin utazgatnak hazafelé :)

Puszi

Gitta

Azok az átkozott vizsgák

Sziasztok!

Hát igen, el kellett telnie másfél hétnek ahhoz, hogy erről a témáról viszonylag nyugodtan és higgadtan tudjak írni. Ez ugyanis az eddigi legrosszabb élményem ittlétem során.

Előzetesen úgy volt, hogy reméljük meg bírjuk csinálni a vizsgáinkat decemberben, és akkor nem kell januárban visszajönni. Emiatt vettem repülőjegyet haza december 20-ára. Az első hónapunk ezzel is telt az egyetemen, hogy minden tanárnál érdeklődtünk, hogy megengedi-e a vizsgázást, hiszen Erasmusosok vagyunk, és otthon is vár ránk egy pár vizsga. A tanárok bele is mentek, bár megjegyezték, hogy azért kérjünk engedélyt az adminisztrációtól, de ha ők belemennek, akkor ők is megengedik. Ezt sikerült is elérni 4 tanárnál, és első alkalommal a titkárságon is készségesnek mutatkoztak, hogy igen, nincs gond, megértik, hogy külföldiek vagyunk, elvileg nem lesz gond.

Hát ugyanez az aranyos néni a titkárságon egy hét múlva közölte velünk rettentő hidegen és fagyosan, hogy szó sem lehet róla, hogy levizsgázzunk decemberben, csak januárban a franciákkal együtt, mert most "égalité", vagyis egyenlősdi van az Erasmusos diákok és a franciák között, mi is ugyanolyan diákok vagyunk az ő szemükben, így szó sem lehet róla, hogy kivételezzenek velünk. Teljesen leforrázva álltunk, hiszen ez az egész múlt hétfőn történt, mikor már azt hittük, hogy minden rendben. Próbáltuk őket győzködni, hogy de mi otthon is tanulunk és vizsgázunk, és januárban muszáj otthon lennünk. Magyaráztuk, hogy ha kell, szerzünk erről igazolást a TO-tól, de nem használt semmit. Próbáltunk másokat is megkeresni, tényleg az atyaúristenhez is elmentünk szinte, hogy nem lehetne-e mégis megoldani ezt a dolgot valahogy. Egy egész kis kupaktanács jött erre össze, és ami az egészben a "legjobb" volt, egyszerűen ránk csukták az ajtót a folyosón, hogy ne is halljuk, hogy ők mit tárgyalnak. Na, ez volt az a pont, ahol majdnem mind a négyen sírva fakadtunk. Aztán kijöttek, és közölték a megsemmisítő ítéletet, hogy nincs alternatíva: januárban vizsga a franciákkal együtt.

Néhány egyetemi barátom most biztos kérdezi, hogy akkor miért nem maradok kint decemberben és csinálom meg a vizsgáimat mindjárt akkor, és akkor nem kell visszamennem. Ez sajnos nem lehetséges, ugyanis a francia vizsgaidőszak merőben eltérő a miénktől: mindösszesen 2 hét január 7 és 18 között (sztem nem olyan jó, mint amilyennek tűnik), mindenből írásbeli van 1 db megadott időpontban. Ha nem sikerül? Pótvizsga júniusban. Szóval a tét nem kicsi. És azért ne felejtsétek el, hogy akármennyit fejlődök, ahhoz még évek kellenének, hogy olyan szinten legyek franciából, hogy egy írásbeli vizsgán megfeleljek a franciákkal együtt. És ugye egy írásbelinél nem fogja a tanár megnézni, hogy vajon aki ezt írta, az francia-e vagy sem, csak azt nézi, hogy pongyolán fogalmaz és a heylesírása is eléggé kifogásolható.

Szóval eléggé magunk alatt voltunk, aztán lassan megemésztettük a hírt, elmondtuk családjainknak, hogy mi a helyzet, aztán elgondolkoztunk siralmas helyzetünkön. Az biztos, hogy munkajogból képtelenek vagyunk levizsgázni írásban, annyira hiányzik hozzá a szókincsünk, viszont a nyelvkurzuson lévő jogi kurzust gond nélkül teljesíteni tudjuk. Szerencsére erre a változásra kedvező választ kaptunk otthon, így a munkajogot leadhattuk. Aztán beszéltünk az alapjogos és a kriminológiás tanárral, és mindkettő belement, hogy írásbeli helyett szóban vizsgázhassunk, viszont csak januárban.

Hát ez a története a vizsgáimnak, és annak, hogy miért fogom Tours vendégszeretetét élvezni még két hétig januárban.

Puszi

Gitta

Különféle nációk

 

Akkor most összegezném személyes tapasztalataimat a többi nemzetről. Elsőrebocsátom, hogy meglehetősen szubjektív állásfoglalás, és talán nincs is igazam, de azért több dologban egyetértünk a többiekkel. Először is, pillanatnyilag nálam a nemzetek így vannak felosztva: franciák, angolok-amerikaiak, ferdeszeműek (kínaiak, japánok, ...), valamint a többi európai nemzet.

A franciákról: Sok előítélet igaz velük kapcsolatban. Először is egy hihetetlenül büszke nép, és meglehetősen bunkók is. Persze tisztelet a kivételnek, de már értem, hogy Zsuzsi, aki tavaly itt töltött egy évet, miért mondta, hogy alig barátkozott franciákkal. Nehéz velük kapcsolatot kialakítani. Nekem is kb 2-3 francia ismerősöm van, aki meg is ismer az utcán is. Az egyik Thomas, kb 30 éves pasi, Zsuzsit ismerte tavaly és az elején elég sok mindenben segített nekünk. A másik Katharinának egy csoporttársa, Jean-nak hívják és többször találkoztam vele már a menzán, moziban, a nyelvkávézóban. Az egyetlen gond vele az, hogy alig értem, amit mond :( De ő legalább érdeklődést mutat más iránt. Az egyetemen annyi elutasításban volt már részünk, hiszen sok emberrel kezdtünk el beszélgetni főleg a jegyzetek miatt, de eddig 2 lány volt, amelyik érdeklődést mutatott irántunk. Hát nem tudom, ha nálunk lenne egy külföldi lány, és megszólítana, biztos, hogy beszélgetnék vele hosszabban is, és nagyon érdekelne. De a franciákat magukon kívül nem nagyon érdekli más. Ja, és a férfiak nem ismerik nagyon az udvariasságot. Szabályosan fellöknek az ajtóban, a buszon is úgy tolakodnak, mintha nem lehetne mindenkinek felférni. A boltban az eladók ezzel szemben szinte a földig alázkodnak udvariasság tekintetében a vásárlók előtt. Hát igen, ha pénzről van szó, akkor azért mindent megtesznek. Szerintem anyagiasabb nép, mint mi.

Angolokról-amerikaikról: A nyelvük miatt is, meg minden egyéb miatt is egy kategóriába lehet őket sorolni. Teljesen odáig vannak maguktól, és alig állnak szóba olyannal, akinek nem az angol az anyanyelve. Ők azok, akik nem keresik az alkalmat, hogy franciául beszélgessenek, tökéletesen jól érzik magukat egymás társaságában (jó, mi magyarok is nagyon jóban vagyunk, de nyitottak vagyunk mindenki felé). Ráadásul szörnyű a kiejtésük, rögtön hallani, hogy angolok, tipikusan angolosan beszélnek. Az angol lányok meglehetősen rondák, és szörnyen öltözködnek, valamint nagyon hangosak. Órán is mindenhez van hozzáfűznivalójuk, akkor is, ha nem is értik, hogy mi a kérdés. Egyetlen kivételként Jordant, az amerikai srácot tudnám említeni, aki igyekszik más nemzetekkel is együtt lenni.

Ferdeszeműek: Tudom, ez egy nagyon lekicsinylő kifejezés, hogy ferdeszeműek, de én jobban szeretem, mint azt, hogy ázsiaiak. Velük kapcsolatban is igaz néhány előítélet: hihetetlenül lelkiismeretesek és szorgalmasak. Egyébként nagyon sok kínai jár ide, de velük is az a gond, hogy főleg egymással barátkoznak. Szerintem azért nyitottabbak, mint az angolok, bár elég tartózkodóak. A kiejtésük nekik is érdekes, észre lehet venni, hogy szinte szótagolják a szavakat, és sajátos hangsúlyt használnak. Egyébként a saját nyelvük is érdekes, egymással nagyon hangosan és gesztikulálva beszélnek, azonban franciául inkább halkan. Sajnos róluk ennél nem tudok többet mondani :(

És akkor az európaiak: Nem tehetek róla, de nekem a németek, az olaszok, a spanyolok, a csehek és a többiek szinte egynek számítanak, mert ők hasonlítanak a legjobban ránk, és velük értjük meg magunkat a legjobban. Ez talán furcsán hangozhat, hiszen olyan különbözőek, mégse tudom elmondani miért, de nekem egynek számítanak. Hasonlóak a tapasztalataink, ugyanaz a korosztály vagyunk, és nagyon jó a hasonló dolgokat egymással összehasonlítani :) de azért írok róluk külön-külön is. Először a németekeről, hiszen ők vannak itt a legtöbben. Bevallom, kellemesen csalódtam bennük :) Ebbe a pozitív képbe természetesen belejátszik Katharina is, de más németek is hasonlóan. Ahhoz képest, hogy nekik a legkönnyebb a dolguk, hogy hasonló nemzetűeket találjanak, nagyon igyekeznek, hogy másokkal is ismerkedjenek és beszélgessenek. Akiket eddig megismertem, mind nagyon nyitottak voltak, és tájékozottak is a világgal kapcsolatban (ez azért fontos, mert az egyetemen is olyan hülyeségeket tanítanak, hogy néha teljesen elképedek. Csak egy példa, ha megengeditek: nemzetközi kapcsolatok története órán az EU jövőjével kapcsolatban tanuljuk a Balkánt és az ottani a helyzetet. A tanár még térképet is felrajzolt a táblára, hogy szemléltesse a dolgokat, de valami olyan pocsékat, hogy még én, akinek tényleg nincs nagy földrajzi tudása, tudtam, hogy ez így nem lehet. Felrajzolta Szlovéniát, Horvátoszágot, Boszniát és Szerbiát, de úgy, hogy egyszerűen lehetetlenség lett volna oda egy Magyarországot úgy felrajzolni, hogy Szlovéniával, Horvátországgal meg Szerbiával érintkezzen, de Boszniával ne. Meg nagyobb tengerpartja volt, mint a horvátoknak. És ezt egy tanár rajzolta! ) De visszatérve a németekhez: szóval pozitív a kép róluk, bár természetesen volt szerencsém bunkó némethez is, és ide a németek szebbik fele jön, ugyanis általában inkább szép lányok jönnek.

Akik még fontosak külön, azok az olaszok, ők is nagyon sokan vannak. Ők azért már inkább szeretnek magukkal lenni, ugyanúgy, mint a spanyolok, de szívesen barátkoznak másokkal is. Az olaszoknak egyébként hihetetlenül hasonlít a nyelvük a franciához, ha két olaszt hallok beszélgetni, a felét értem a szavaknak, nem csoda, hogy ők fél évnyi nyelvtanulás után ugyanazon a szinten vannak, mint mi 7 év után. Én az olaszok közül két olasz srácot, Alessandrot és Domenicot ismerem jobban, mindketten művészettörténetet tanulnak. Igazi bohém olaszok, de egyáltalán nem macsók :)

Puszi

Gitta

Amit szeretek a franciákban: a sok zöld! :)

 

Hát igen, pàr napja eléggé lehordtam ezt az országot, bár kaptam olyan visszajelzést, hogy jobban is lehordhattam volna. Ha jól emlékszem, már az első bejegyzéseim között megemlítettem, hogy milyen sok itt a zöld terület, és igazán tanulhatnánk tőlük. Igen, ha van valami, amiben mindenképpen irigylem ezt a népet, az két dolog: rengeteg a zöld terület és a franciák TUDNAK élni. A franciák nemcsak túlélik az életet, mint néhányan otthon teszik, zsörtölődve, örök elégedetlenként, hanem megélik az életet a maga teljességében. Ennek az egyik része a kifinomult konyhájuk és ízlésük, de emellett rengeteget sportolnak, és szerintem sok időt töltenek a szabadban. Mert van lehetőségük a szabadban lenni, mert vannak zóld területeik. Ezen a hétvégén Toursnak megint 2 nagyon szép helyét fedeztem fel, amit sajnálok, hogy korábban nem kerestem fel.

Szombat délután Krisztivel elmentünk a Botanikus Kertbe. De ez nemcsak egy szimpla botanikus kert, hanem egy mini állatkert, mert vannak flamingók, rengeteg kacsa és kenguruk is vannak, meg emuk. A parkban több helyen játszótér van kialakítva a kicsiknek (szigorúan EU-szabvány), és nagyon sokan voltak, akik sétáltak, beszélgettek, leültek a padokra, nézték a kis tavat, kisgyerekekkel játszottak... Nagyon szépen ki volt alakítva és nagyon szépen rendbe is van tartva. habár egy elég szemetelős és koszos nép, a vandalizmusnak eddig nem láttam nyomát, nincsenek széttört játékok, törött padok... És ebben a szép októberi napsütésben igazán jó volt ott lenni. El tudom képzelni, hogy tavasszal milyen gyönyörű lehet, ilyenkor kicsit fáj a szívem, hogy nem láthatom Tourst tavasszal, de vigasztal, hogy helyette Pécsett láthatom a tavaszt... :)

Vasárnap pedig "piknikezni" mentünk a Tóhoz Krisztivel és Borival (Klaudia azért nem volt, mert váratlanul megjelent a családja a hétvégére :)). Természetesen van egy rendes neve is a tónak, hogy milyen tó, de azt senki nem használja, mindenki Lac-nak, vagyis tónak hívja. Ez a tó a Cher folyó partja mellett fekszik, és ezt is egy hatalmas park veszi körül. Nem tudom, talán a kisebbik Malomvölgyi tó méretéhez hasonló, de ez csak egy tipp. Szépen ki van körülötte alakítva az út, rengeteg paddal, és természetesen itt is van játszótér, olyan játékokkal, hogy csak na :) EU-szabvány, de azért ezek sem veszélytelenek, Bori mondta, hogy múlt héten hoztek egy kisfiút, aki az egyik játékon eléggé beverte a fejét, és a fél fejbőrét össze kellett varrni. És ami Apunak a legjobban tetszene: rengeteg a futó, szinte nekik van ez kitalálva. De most tényleg, teli van futókkal! És van olyan része az útnak, ahol az út mellett kialakítottak egy kis tornás helyet, ahol ki tudják nyújtani a lábukat, felhúzhatják magukat és karizom-gyakorlatokat végezhetnek, egyszóval teljesen praktikus hely a futóknak. És mindez negyed órára gyalog a város központjától (vagyis inkább tőlem, a városközponttól 20-25 percre gyalog). És hihetetlenól tisztán van tartva :)

Szóval ezek azok a dolgok, amiket irigylek a franciáktól, bár erről már lekéstünk, hogy a város szívében alakítsunk ki egy parkot. ez a gondolkodásmód nem tegnap alakult ki a franciáknál, ezt tényleg évszázadok óta magukban hordják.

Puszi

Gitta

Ök se jobbak nálunk

 

Nem tudom, hogy az eddigiek alapján kiben milyen kép él Franciaországról. Nekem az az érzésem, hogy talán kicsit pozitívabb a kép, mint amilyen valójában, mert igyekeztem nem nagyon panaszkodni a gondjaimról, a nehézségekről. Most se ezt akarom tenni, csak tisztázni szeretnék néhány dolgot Franciaországgal és a francia Nyugat-Európával kapcsolatban.

Otthon mi csak állandóan panaszkodunk, hogy milyen rosszul megy nekünk, meg tartsunk Európába és bezzeg a Nyugat... Nos, bátran kijelenthetem, hogy nem kell tartanunk Európába, már nagyon régóta megérkeztünk oda :) Sőt, ha Nyugat-Európa olyan, mint Franciaország, akkor azt is állíthatom, hogy mi is vagyunk nyugat-európai színvonalon odahaza. Tudom, erre az az első reakció, hogy de ott mennyivel magasabbak a fizetések, és mennyivel magasabb az életszínvonal. Hát, erre csak azt tudom mondani, hogy az árak is legalább annyival többek, és igaz, hogy nem nagyon tudom, hogy egy francia átlagcsalád mennyit engedhet meg magának, de itt, ahol én lakom, nem nagyon gazdagok az emberek (lehet, hogy a szegénynegyedben lakom, bár azért nem hiszem :)) Ezeket a tapasztalatokat elsősorban a boltban szerzem, háát, azért nem Meszes, de nem is a Belváros :) Ja, az árakról még annyit, hogy amin nagyon meglepődtem, hogy még a németeknek is drága az ittlét. Ezt több német ismerősöm is megerősítette, és ugye nekik könnyebb összehasonlítani az árakat, hiszen náluk is euró van :) Nem is annyira az élelmiszerek drágák, mert ott még lehet viszonylag elfogadható árban találni, de pl az utazás rettentő drága, és valljuk be 60000 Ft-ért otthon egy egész kastélyt kapnék szállásnak, és nem csak egy ilyen kis apartmant.

Ha már a szállásoknál tartunk. Nálunk elképzelhetetlen egy kollégium internet nélkül. Itt teljesen természetes, hogy ha netet akarsz, akkor köttess be telefonvonalat, és rendelj ADSL-t. Szóval ez a híres nyugat! Mikor mindenhol az internet a nagy téma, hogy inél több helyen legyen, itt szegény külföldi diák teljesen meg van halva. Csak egy másik példát is hadd említsek arra vonatkozóan, hogy mit szoktunk még irigyelni nyugattól: hogy milyen tiszták. Hát lehet, hogy a németek precízsége tisztaságot eredméynez, de a francia egy nagyon koszos és büdös nép. Jó, Tours tiszta város, de nem az embereken múlik, ugyanis ők a szemetet teljesen természetesen elhajítják az utcán, sőt, olyat is láttam, hogy valaki a busz ablakán öntötte kis az útra a narancslevét, és senki se botránkozott meg rajta! Szelektív hulladékgyűjtés? Igen, létezik, és kötelező, olyan szinten, hogy van a háztartási hulladék, és akkor minden egyéb, mint üveg, papír, műanyag,... De ezeket mind egy helyre kell bedobni, szóbal a biokom 3 rekeszéig nem jutottak itt még el. (bár lehet, hogy így ők is meg tudják jegyezni, és nem bonyolult). Ja, igen, és tényleg nem sűrűn mosakodhatnak, mert nagyon büdösek, vagy a rengeteg parfümmel igyekeznek ezt elnyomni.

És akkor végül a politikáról. Ugyanaz megy, mint otthon. Sarkozy most minél több hatalmat szeretne magának, és megy a harc jobbra-balra. Itt is vannak apróbb botrányok, mikor kiderül, hogy valamilyen fejesnek a felesége rejtélyes módon rengeteg pénzt kapott a vállalata számára a vállalkozásához... A gazdaság itt se tökéletes, ráadásul ezen a héten megint sztrájkoltak a buszok és a vonatok (ez itt állítógal félévente egyszer legalább előfordul)

Szóval rájöttem, hogy bár én otthon se tartoztam az igazán elégedetlenkedők közé, még én is alábecsültem kicsiny országunkat. Úgyhogy csak fel a fejjel, mert ez se a Kánaán! :)

Puszi

Gitta

Nyelvkurzus

Sziasztok!

 

Nemrég eszembe jutott, hogy a mostani nyelvkurzusról még nem is írtam, csak a suli előtti "gyorstalpalóról" :) Hát ezt a hiányt most akkor bepótolnám.

A nyelvkurzuson 4 másfél órás órám van egy héten. Ebből 2 kötelező és 2 szabadon választható. Kötelező óra egy ún. comprehension óra, ami kifejezést jelent, elvileg gondolom itt kéne szavakat tanulgatnunk. Van egy nyevtan óránk is emellett kötelezőként. Ezen a két órán még a nyelvi felmérők szerinti csoportokban vagyunk, de én csoportot váltottam, mert az 1. csoport ütközött az egyetemi óráimmal, így most a 2. csoportban vagyok az összes többi magyar lánnyal együtt :) Aztán ezenkívül különböző témákból lehet 2 tantárgyat választani szabadon, attól függően, hogy 1) mi érdekel, 2) mi nem ütközik az egyetemmel. Ilyen tantárgyakra kell gondolni, mint francia kultúra, filmtörténet, irodalom, történelem, művészettörténet, szociológia, gazdasági ismeretek, és természetesen van jogi ismeretek is :) Én ezek közül francia irodalomra és francia jogi ismeretekre járok.

Bevallom, nem sokat tanulok a nyelvből a nyelvkurzuson. Egy 40 fős csoportban nem is nagyon lehet nyelvet tanulni. Viszont ott a társaság :), a többi Erasmusos diák meg egyéb külföldiek (amerikaiak, kínaiak, ...), akikkel itt lehet igazán ismerkedni és beszélgetni. Már nagyjából kialakult baráti köröm van, de mindig ismerkedek újakkal is. Mi ugye főleg a csehekkel vagyunk nagyon jóban: ennek talán oka a hasonló környezet, mivel mindannyian egy "kelet-európai exkommunista" országból jöttünk (ezt a kifejezést használják ránk az egyetemen), és néha találkozunk is ennek megfelelő előítéletekkel. Nemegyszer előfordult már, hogy miután közöltem valakivel, hogy magyar vagyok, és erre szinte meg sem kérdezték, hanem kijelentették, hogy akkor biztos beszélek oroszul. Hmmm. No comment. Múltkor Jan elegyedett vitába Jordannel, az amerikai sráccal, mikor próbálta neki elmagyarázni, hogy mi már nem nagyon ismerjük a kommunizmust, hiszen a rendszerváltáskor 3-4 évesek voltunk, és azóta ha hiszi, ha nem, többé-kevésbé működő demokráciában élünk, és különben sem úgy kell elképzelni azt a kommunizmust, mint a poklok poklát. De mesélték a többiek, hogy velük meg az fordult elő, hogy hivatalos helyen megkérdezték tőlük, hogy akkor önök tagjai-e már az Uniónak, vagy még fel kell-e mutatniuk egy vízumot. Hát igen, kicsit lemaradtak. A tájékozottabbak általában csak azzal nincsenek tisztában, hogy nálunk az euró még nem fizetőeszköz. És mikor mondom, hogy hát ennek az az oka, hogy a magyar gazdaság még sajnos nem áll a megfelelő szinten, erre váalszolják, hogy ez miért gond, a francia gazdasággal is gondok vannak. erre általában elmagyarázom, hogy amíg a franciák a főnökök, addig nekünk még egyelőre hallgass a nevünk.

De elkalandoztam, hiszen a nyelvkurzusról meg a többiekről akartam írni. Az irodalmi kurzusra Jannal járok együtt a közelebbi ismertségi körömből. Ezt egy nagyon lelkes fiatal tanárnő tartja, aki kb 3-szor annyi dolgot akar velünk csinálni, mint amennyi beleférne másfél órába. Ráadásul rettenetesen hadar, győzi az ember követni. Az első óra után csupán 10-en hagyták ott az órát arra hivatkozva, hogy nekik ez túl sok. Ilyenkor kicsit megnyugodok, hogy akkor annyira nem állok rosszul, mert igaz, hogy kicsit nekem is nehéz, de eszembe se jutott, hogy otthagyjam. Az óra egyébként arról szól, hogy mindig ad az előző óra végén több ismert vagy kevésbé ismert francia regényből egy bizonyos részletet (vagy egy jellemzést, vagy egy kezdést, mostani órára a szerelmesek első találkozásáról olvastunk), és órán ezek alapján összehasonlítjuk a különböző irodalmi stílusokat. Első órán el kellett mondani, hogy milyen francia szerzőket ismerünk, esetleg kiktől olvastunk valamit (természetesen anyanyelven), és persze elég magasan vertem a többséget a középiskolai kötelezőkkel (Hugo, Moliére, Balzac, Stendhal, Flaubert, Sartre) pedig a legtöbben az egyetemen is irodalmat tanulnak a csoportból. (hiába, a magyar közoktatás :)) Ez egyébként nagy könnyebbséget jelent nekem, mert elég az otthonról hozott tudásom, hogy megoldjam órán a feladatokat.

A jogi óra teljesen más jellegű. Egy fiatal pasas tartja, érthetően beszél, és mindig hoz valami cikket egy mostani francia közéleti-jogi esettel kapcsolatban és azt tárgyaljuk meg. Hát itt meg aztán teljesen otthon vagyok, mert főleg a francia parlamentről, elnökről meg politikai rendszerről van szó, amit már otthon is szaknyelv meg szeminárium keretében tartottam. De enélkül is valószínűleg jobban képben lennék, mint a kínaiak, akiknek külön el kellett magyarázni, hogy hogyan lehetséges, hogy van külön köztársasági elnök meg miniszterelnök és a 2 nem ugyanaz. Amúgy most a franciák épp egy alkotmánymódosítsá előtt állnak, és megy a vita, mert M. Sárközy (az ittenieknek Szákozi) még több hatalmat szeretne magának, és valószínűleg sikerül is keresztülvinnie az akaratát.

Még annyi mindenről lehetne írni, de hagyok más napokra is :)

Puszi

Gitta

Harc az internettel 2.

Sziasztok!

 

Örömmel jelentem, hogy harcot nyertünk az internet ellen, és jelenleg a Katharina gépén már működik is tökéletesen!! :)

Az én gépemen még biztonsági okok miatt nem működik, de ami késik nem múlik :) De vegyük sorjában a történéseket!

Több napon keresztük kitartóan próbálkoztunk működésre bírni az internetet különböző telefonos segítségek igénybevétele mellett (az én részemről Peti, Katharina részéről Michael személyében :)) Próbálkoztunk Katharina gépén, próbálkoztunk úgy, hogy az én gépemet usb-vel összekötöttük a modemmel, próbálkoztunk vezeték nélküli hálózat használatával is. Mindhiába, annak ellenére, hogy észlelte, hogy igen, van itt valamilyen hálózat, amelyhez csatlakoztunk, de az internet mégsem működött. Próbáltunk segítséget kérni helyiektől (főleg Katharina, mert francia fiúkat ő ismer), de mindegyik közölte, hogy hülye a számítógépekhez és nem tud segíteni. (ez elég meglepő, otthon elég kevés olyan fiú van, aki bevallja, hogy nem konyít a gépekhez) De ha nem, hát nem, maradunk saját magunk. Elhatároztuk, hogy bemegyünk az üzletbe, ahol Katharina a modemet vette, hogy megérdeklődjük, hogy mi a franc baja is van az internetnek. El is mentünk egy szerda délelőtt (találtunk 2 szabad órát, amely mindkettőnknek jó volt, és még az üzletek is nyitva voltak :)), de csak annyit mondott nekünk az eladó, hogy próbálkozzunk csak nyugodtan, működnie kell annak, nem lehet semmi gond. Hiába mondtuk neki, hogy de van gond, mert nem működik, közölte, hogy az ki van zárva, biztos nem jól csinálunk valamit, és azért nem megy. Lógó orral távoztunk, és este újabb próbának vetettük alá az internetet, a legkisebb lépésben is követve a használati útmutatót, de nem volt semmi haszna. Utolsó mentsvárként végül felhívtuk azt a telefonszámot, amit adtak, hogy gond esetén itt érdeklődjünk. Mivel elég nehéz egy franciát érteni még élőben is, eléggé féltünk, kihangosítottuk a telefont, hogy mindkettünk hallja, amit mondanak, aztán ketten együtt csak kiokoskodunk valamit. Ez a szokásos volt, hogy ha ezzel van gondja, nyomja meg az 1-es gombot, ha meg ezzel, akkor 2-est, stb. Mmi megnyomtuk az 1-t, amely szerint nekünk az Internettel van gondunk. Erre elkezdett egy női hang beszélni valami dátumokról és egyszercsak közölte, hogy akkor vége, ennyi volt a segítség. Hát kösz. Meghallgattuk még kétszer, de nem sikerült rájönnünk semmire. Aztán mondta Katharina, hogy majd meghallgattatjuk egy franciával, és az majd elmagyarázza nekünk, hogy ez mit is jelent.

Aztán szombat délelőtt - miközbeni tanulgattam kis szobában - Katharina bejött hozzám diadalmas mosollyal, hogy fogalma nincs arról, hogy mi történt, de most megy az internet. Mondta, hogy nem tett semmi különöset, megint végigfutatta a telepítőt, és most egyszer csak működött. Igazán nem is érdekel, de végre nem kell a könyvtárban szenvednem a laptoppal (főleg miután ma a Klaudia meg a Kinga helyett sem talált az órák után, mert egyszerűen annyira tele volt a könyvtár), mert Katharina megengedte, hogy nyugodtan használjam a netet, és ki is használom :) Szóval mostantól igyekszem mindennap valami apróságról írni, ha akad témám (azért még akad, de szívesen várnék javaslatokat :))

Puszi

Gitta

Enni jó!

Sziasztok!


A mai téma szerintem sokatokat fogja érdekelni, de ajánlom, hogy ne üres gyomorral álljatok neki olvasni, mert megéheztek :) (legalábbis remélem) A francia konyháról sok mindent lehet hallani, rengeteg könyvet, szakácskönyvet írtak róla. Most megpróbálom elmagyarázni, hogy számomra mit jelent a francia konyha, meg hogy miben is más az otthonitól.

Elöljáróban annyit, hogy a tapasztalataimat főleg a menzán szereztem, mert az éttermek olyan drágák, hogy egy magamfajta Erasmusos diák nem nagyon engedheti meg magának azt a luxust, hogy étteremben ebédeljen. Azonban az itteni menza nem hasonlítható az otthonihoz. Bori fogalmazta meg nagyon találóan, hogy itt nemcsak etetik a népet, hogy ne legyen éhes, hanem táplálják is. Az egyetemi menzákon diákok és az egyetem dolgozói ebédelhetnek, egységesen 2euró 80 centért. Ebbe beletartozik egy főétel és 3 kicsi egység. Kicsi egység a saláta, a desszert és a gyümölcs. Ezen felül általában bagett- és kenyérdarabokat szabadon lehet venni. A főételek általában úgy vannak, hogy van 2-3 fajta köret (általában krumpli vagy rizs plusz valamilyen zöldség), meg 1 vagy 2 fajta hús és természetesen mindennap leeht halat is enni. De variálhatod úgy is, hogy mondjuk te zöldbabot kérsz krumplival és húst egyáltalán nem, a variálás rád van bízva. Saláta is naponta 5-6 féle van, vagy előre kiporciózottat veszel el, vagy magad rakod össze egy kis tálkába, hogy mit szeretnél enni. A desszertek is általában pudingot jelentenek vagy joghurtot. A koleszom melletti éttermet azért szeretem, mert itt leeht választani néha igazi francia desszertet is, ettem már egyszer egy vaniliás-szilvás tortaszereletet (ezek sokkal laposabbak a mi tortáinknál, de nagyon aranyosan néznek ki, és nem utolsósorban nagyon fincsik is :)), meg ettem egy csokis éclair-t is (kifliszerűség, amely csokival van megtöltve és csokiszósz van a tetején).

Főételként ettem már zöldséges aprópecsenyét, meg különböző sült húsokat is, amelyekre szószt is raknak. A szósz szükséges is, mivel hozzá vagyok szokva az otthoni fűszerezésekhez, és itt azért nem viszik annyira túlzásba a fűszerezést :) (a sót szerintem nem nagyon ismerik, számomra mindenük elég sótlan). Első nap jártam pórul, mert kértem egy olyan marhahúst, amilyen a hamburgerekben van. Na, hát ez olyan véres volt meg íztelen, hogy ott is hagytam két falat után. Azóta azért inkább olyat választok, amit ismerek. Tészta ritkán van, de már sikerült azt is kifognom, az jó volt. De a menzán volt szerencsém kipróbálni croque-monseiur (krok-mösziő)- t is, ő eléggé tipikus francia kaja. Nem egy nagy szám, mert egy melegszendvics, amelynek a közepében sonka meg sajt van és sajttal van megszórva a teteje is. Ennek ellenére baromi drágán adják, a legolcsóbbért 4 euróért láttam! Ebben például nem értem, hogy mi olyan drága. Tegnap pedig kebabot ebédeltem, ami az itteni gyros :) Ugyanaz, csak nem pitában, hanem szendvicsben adják és általában még sült krumplit is esznek hozzá. De itt egyetlen gyros-os nincs, csak ez a kebab (és néha párja, a nabab) van :), amit ugyanúgy arabok vagy törökök működtetnek, mint odahaza.

Tudom, ha a francia konyha szóba kerül, akkor a legtöbb embernek a péksütemények, a sajtok, a tengeri herkentyűk és a saláták jutnak eszébe. Ebből én 2-t eszek rendszeresen: a péksütiket és a salátákat :) Egyszer mertem desszertként sajtot választani, de nekem nem jönnek be ezek a kemény és büdös sajtjaik. Tengeri herkentyűket meg egyszer a Katharina kóstoltatott meg velem, mikor rizzsel ette itthon salátaként, de valahogy a kagyló sem az én ízvilágom. Ellenben a péksütik :) Azokhoz aztán tényleg értenek :) Rengeteg pékség van az utakon, minden sarkon megtalálható egy. Vagy ha nem péksütis található, akkor desszertes, ahol tortácskákat, csokoládét és természetesen palacsintát lehet venni. Ezek azok a helyek, ahol legtöbbször nyálcsorgatva megyek el, és csak ábrándozok arról, hogy majd decemberben, mikor rájövök, hogy még mennyi pénzem megmarad, csapok egy kis bulit belőlük :)) Általában a szupermarketekben szoktam vásárolni, mert ott olcsóbb és nagyobb kiszerelésben is kapható, és egyáltalán nem rosszabb.

Akkor először a bagettról: hát igen, az itt népeledel, olyan, mint nálunk a kenyér. Mivel a bagett elég hosszú, ezért nem lehet szatyorba rakni és mindenki a hóna alatt viszi. Első este én is bagettot vettem éhségemet csillapítandó, de hamar megtanultam, hogy a bagett nem egyszemélyre szóló kaja. Egyszerre ugyanis nem lehet megenni (jó, egy fiú lehet, hogy megeszi) és nagyon hamar kiszárad, már másnap kőkemény és balta kell hozzá. De itt vannak a jó kis croissantok (azok a becsomagolt croissantok, amiket otthon lehet kapni, itt eléggé alja lehet, mert nagyon olcsón adják, sztem még az otthoninál is olcsóbban) De 2-es, 4-es és 10-es kiszerelésben lehet kapni vajas croissant-t, ami szerintem az egyik legjobb kaja, nagyon finom és nagyon omlós. A másik nagyon jó kis kajájuk az a „pain au lait”, ami kis tejes kiflit jelent. Édesebb és kisebb, mint az otthoni, és én nagyon szeretem. Természetesen itt is kapható tartós kenyér, teljesen olyan, mint a miénk, viszont barna kenyér, meg rozskenyér, meg ehhez hasonló dolgok nem kaphatók. Mielőtt Anyu teljesen megijedne, hogy csak péksütin élek és elhízok, közlöm, hogy eszek müzlit is és joghurtokat is, Activiát itt is lehet kapni. (az más kérdés, hogy mennyiért)

És akkor végül egy kicsit a salátákról. Hát igen, azoknak itt sokkal nagyobb kultúrájuk van, mint nálunk és sokkal jobban variálják a különböző alapanyagokat. Bár nem mindig mondanám, hogy jobb, mint az otthoni: ettem egyszer céklasalátát (nagyon céklás vagyok), és hát elbújhat az otthoni Tesco-s céklasaláta mögött is, mert nem volt jó. De nagyon szeretem egyfajta riszes salátájukat, amelybe kukoricát, zöldborsót meg még egyéb zöldségeket raknak mellé. De gyakori a sonka is a salátákban. A krumplijuk viszont ugyancsak nem tetszik a salátájukban. Amúgy is másmilyen az itteni krumpli, mint az otthoni, ez egészen halványsárga, olyan, mint nálunk egy-egy korai újkrumpli. Viszont a rendes salátát nagyon szeretem, és mindennap igyekszem rakni a kis tálkámra :) Van gombasaláta is, meg láttam makarónis-bolognais salátát is, a tésztát adják hidegen, meg mellé egy-két paradicsomot. Érdekes volt, hogy egyszer olyan zöldsalátát ettem, amibe diót raktak még bele, egészen különleges ízt adott neki :) Ja, igen, és persze mindenhez lehet választani a menzán valamilyen öntetet, szószt is: van salátaszósz, valami savanykás szósz, amit vinnegrette-nek hívnak, van mustár (persze dijoni), ketchup és majonéz, ami szontén dijoni, és amiben első ízre beleszerettem :)
Remélem, most már mindenkinek csorog a nyála, és aki most enni megy, annak jó étvágyat kívánok! :)

Puszi

Gitta

1 hónap összegzése

Sziasztok!


Hihetetlen, de igaz! Immár 1 hónapja élek Toursban, ezért gondoltam, hogy most kicsit írok általánosságban erről az 1 hónapról.

Bevallom, számomra szinte repül az idő, a napok nagyon rövidnek tűnnek, hiszen annyi minden történik most velem :) Most már úgy érzem, hogy "letelepedtem", megtaláltam a helyem a városban, az emberek között, a társaim között, a városnak egy nagyobb részét már elég jól ismerem, tisztában vagyok a legfontosabb dolgokkal :) A nyelv is egyre jobban megy, az alapdolgokat már könnyedén, szinte gondolkodás nélkül el tudom mondani. Ha meg mást is akarok mondani, akkor meg vagy használom az angolt, vagy átváltok Activity-be és úgy próbálom kézzel-lábbal elmagyarázni, hogy mit szeretnék :)

Most már megleltem a saját társaságomat is :) A többi magyar lánnyal jóban vagyok, összejárunk (most vasárnap éppen Krisztinél meg Klaudiánál lesz a kis főzőcske), meg majd a tanulásnál is tudunk egymásnak segíteni. Rajtuk kívül meg ott van természetesen lakótársam, Katharina, akivel már nagyon összebarátkoztam, és szerintem igazán otthonossá tettük a kis birodalmunkat :) (holnap veszünk zuhanyfüggönyt 2 euróért, akkor talán a fürdőt se piszkoljuk össze olyan könnyen). Egyébként a már említett csehekkel vagyunk jóban, de egyre jobban kialakul a nyelvkurzuson is egy kis társaság (csak megemlítem, hogy tegnap a nyelvtanóra unalmasabb részein a svájci Stéphanie-val és az olasz Alessandro-val csevegtem mindenféléről). Ezenkívül meg állandóan belebotlok mindenféle nációba, szinte már a világ minden pontjáról lassan ismerek valakit :)

Nagyon szeretek itt lenni, gyönyörű Tours és még mindig nem fogtam fel, hogy karnyújtásnyira vannak ezek a gyönyörű kastélyok. A lányok most voltak Bordeaux-ban a hétvégén, és mondták, hogy igaz, hogy jól érezték magukat, azért örülnek, hogy nem ott töltik el az összes idejüket, mert az egy nagyon város, ami zsúfolt és nem is tiszta. Tours nekem éppen megfelel méreteiben, tempójában, és minden egyébben :) Sok tekintetben tetszik a francia élet is, bár megvallom, ha több pénzem lenne, akkor nem csak sóvárognék sok dolog után :) De ez sem olyan nagy gond, csak a luxus-dolgokról kell lemondanom, de hát az meg azért nem egy nagy ár :)

Puszi

Gitta

Ismét a kastélyok :)

Sziasztok!


Ez a hétvége megint a kastélyok jegyében telt el :)
Katharinával már hét közben elhatároztuk, hogy a hétvégén megnézzük valamelyik kastélyt. Nem tudom, hogy ki mennyire tudja, de itt csak úgy hemzsegnek a kastélyok. Ha elindulunk Párizs felé, akkor egy háromnegyed órás vonatút alatt 3 kastély is útba esik: Amboise, Chaumont-sur-Loire és Blois (ja, és Blois-ból lehet eljutni hamar Chamborg-ba is). Egy másik irányban innét kb 25 km-re van Chenanceau kastélya (ez az a kastély, amely vízre épült, és az egyik leghíresebb kastély). Aztán szintén 1 órás körzeten belül van Villandry, Azay-le-Rideau és Chinon, és Chinontól 3 km-re található Ussé is. Egy 4. irányban pedig ha megyünk, akkor Langeais és Saumur kastélyait leeht nagyon hamar elérni. És akkor még nem beszéltem az icipici kastélyokról, amelyek még ma is magánszemélyek kezében vannak, és legtöbbször szállodát működtetnek bennük, aholkorabeli környezetben lehet eltölteni néhány nyugodt éjszakát, persze borsos árért. Ja, és az összes kastély büszkélkedhet valamilyen francia királlyal, aki vagy építette, vagy itt töltött el néhány hónapot, vagy itt halt meg, stb.

Mi Katharinával a Langeais-Saumur utat választottuk. Azonban reggel a pályaudvaron összefutottunk a csehekkel (Hana, Véronique és Ian), valamint Kingával, aki szintén jogos magyar lány Szegedről. Ők Chaumont-sur-Loire-ba indultak, hogy az ottani „Kert-fesztivált” megnézzék. Ezek után mi is úgy döntöttünk, hogy velük tartunk, és kis csapatunk útra kelt :) Chaumont-sur-Loire-hoz Onzain-nél kell leszállni, és csak át kell menni a Loire folyón, és már ott is vagyunk. Ja, igen még egy apróság a kastélyokhoz: itt a Loire völgyében több folyó is van, ami a Loire-ba ömlik bele, és mindegyik kastély valamelyik folyó partjára épült stratégiai és harcászati okokból. Bár jó pár kastélyról nehéz elhinni, hogy megért ostromokat is.

Chaumont-sur-Loire erről a nyári kertfesztiváljáról híres. Minden nyáron valamilyen téma köré különböző kertépítők és tájépítészek apróbb kerteket építenek, és ezeket nyáron körbe lehet járni, egészen október közepéig. Mi az utolsó előtti hétvégén mentünk, de még így is sok turista volt (képzelem, hogy nyáron mi lehet ezeknél a kastélyoknál :)) Az idei téma a mozgás volt. Kertek mozgásban? Első hallásra kicsit paradoxonnak tűnik, de a kb 30 kertecske megmutatta, hogy ez nem így van. Hihetetlen ötletes megoldásokkal lehetett találkozni: pl. körbe fák, az első még nagyon pirinyó, az utolsó már nagyon nagy, és ez azt akarja jelezni, hogy a fák növekednek, tehát mozgásban vannak. Egy másik azt utánozta, hogy a szél fújja a füvet és a leveleket, és így azok mozgásban vannak. Volt néhány filozofikus megoldás is, amelyre nem nagyon jöttem rá (bár mindenhol kis táblák hirdették, hogy mit ábrázol az adott kert), de így is nagyon érdekes volt, hogy mi mindent ki lehet találni egy kertből. Mondjuk nyáron valószínűleg még szebb lehet, hiszen most már sok virág elvirágzott, és kezdtek elszáradni a levelek. De még így is nagyszerű élmény volt.

A kertfesztivál mellett a kertnek van még egy nevezetes része, ez pedig a Vallon des brumes, vagyis a Ködök völgye. Ez egy aprócska mesterségesen kialakított völgy rengeteg növénnyel, és mozgásérzékelő berendezés segítségével, ha valaki arra jön, akkor mesterséges füstöt fújnak a völgyre, és ettől tényleg ilyen ködös hangulatú lesz az egész. Tudom, a mesterséges dolgok nem az igaziak, de a hatás akkor is nagyon jó. Olyan misztikus hangulat támad, mintha egy elvarászolt völgyben lennél :)

Másnap Borival, az orvosos lánnyal mentem kirándulni, a többiek túl fáradtak voltak még egy kiránduláshoz. Reggel busszal (ami egyébként vonatot helyettesített, tehát vonatjegy kellett rá, és azért van, mert nincsenek sokan, és gondolom így olcsóbb) elmentünk Azay-le-Rideau-ba. Már 9 órakor ott voltunk, de a kastély csak 10-kor nyitott (téli időszámítás). Azay-le-Rideau a Loire egyik mellékágánál, az Indre folyónál fekszik. Meglepő volt, hogy vasárnap ellenére is nyitva volt minden bolt, pedig ez csak egy falu (úgy látszik, csak a városban áll meg az élet, a kávézóban, ahol lehet a lovira tenni, már sorban álltak az emberek 9-kor). De jó volt, hogy ilyen korán jöttünk (igaz, máskor nem is tudtunk volna, mert legközelebb délben jött busz), mert láttuk a napfelkeltét, és az Indra folyó gyönyörű volt (remélem látszik a fényképeken).

A kastély maga egy apró gyöngyszem. Találóan jellemezte Balzac azzal, hogy a kastély egy gyémánt a többi kastély közül (ja, természetesen Balzac is valahol a közelben született). Tényleg gyönyörű, mivel ez is vízre épült, és még a tükörképét is lehet látni :)) Már nem tudom, hogy hányadik Lajosnak is volt ez a kis nyári rezidenciája (ha valakit érdekel, ismét email, utánanézek), de állítólag még itt is voltak ostromok a régi időkben, amit bevallom, elég nehéz elképzelni. Tudom, Chamborgról is csak áradoztam, hogy milyen lenyűgöző, meg milyen fenséges. Chamborg a méreteivel nyűgözi le az embert, tényleg a fenséges az egyik legjobb jelző rá. Ezzel szemben Azay-le-Rideau a szépségével, a maga reneszánsz egyszerűségével és diszítéseivel mintha még jobban az ember szívéhez nőne. Tényleg nagyon csodálatos.

Aztán úgy döntötünk, hogy tovább megyünk a deles busszal, és elmegyünk Chinonba. Chinon már egy nagyobb város, ami a Vienne folyó partján fekszik, és itt nem is kastély, hanem egy egész erőd van a hegyoldalban. Igen, hegyoldal!! Meredek, szűk utcákon lehetett felkaptatni hozzá :)) Most valószínűleg csodálkoztok, hogy ennek miért örülök, de Tours olyan lapos, mint az Alföld, és jó volt kicsit valami hegyszerűségen menni :)) A folyóparton van egy csodálatos platánfasor, ami az egész városon keresztülvisz. Chinon épp egy nagy restaurálás vége felé jár, mert a középkor harcai után Richelieu bíboros egyszerűen le akarta bontani, azonban nem volt elég pénze hozzá, így egyszerűen csak magára lett hagyva, és az idő tette tönkre. 2005-ben kezdték a restaurálást, ami elvileg januárra lesz kész (bár ebben kicsit kételkedek). Az erődből a kilátás a városra nagyon szép, ezért már megéri felkapaszkodni az utcákon. Ez a kastély is nevezetes: itt találkozott Jeanne d'Arc először VII. Károllyal, ezért itt minden róla van elnevezve, és a város tetején egy hatalmas szobor is található. Másik nevezetesség, hogy itt halt meg II. Henrik angol király, aki Oroszlánszívű Ricsinek meg Földnélküli Janinak volt az apukája (ebben az diőben az angoloknak még rengeteg birtokuk volt Franciaországban). Az erőd után megnéztünk (volna) 3 templomot, de ebből 2 zárva volt, a 3.-ban pedig egy pasi valami színházi előadást tartott. Ja, és az egyik templom udvarában a vasárnap délutáni bolhapiacot tartották :) Ezek nagyon közkedveltek, Tours-ban is többször, több helyen lehet vele találkozni, mikor mindenki a kis holmijait kirakja :)

Na, ez most igen útikönyvesre sikerült, de remélem pár embernek kedvet csináltam ahhoz, hogy ha egyszer erre jár, akkor kukkantson be néhány kastélyba :)

Puszi

Gitta

Harc az Internetért

Sziasztok!

Kedd este Katharina hatalmas mosollyal fogadott azajtóban, mikor hazaértem. - Megérkezett a modem! - vigyorogta. Ez az, végre lesz Internet!! Már heetk óta vártunk erre a modemre, mit ne mondjak a franciák nem kapkodták el. De a lényeg a lényeg, megérkezett a modem, márcsak össze kell rakni és végre nekiállhatunk otthon is netezni! Hatalmas lelkesedéssel vetettük bele magunkat a szerelésbe. Végignéztük az összes kábelt meg modemet, meg a mi volt hozzá. Megtaláltuk a használati útmutatót a telepítő cd-vel. A használati útmutató szerint 6 lépésben össze lehet az egészet szerelni. 6 lépés? Ugorjunk neki!

1. lépés: nézd végig, hogy minden tartozék megvan-e, amit a doboznak tartalmaznia kell. Igen. 2. lépés: Ellenőrizd, hogy Windows2000, XP, stb. van-e a gépen. Ez is megvan. 3. lépés: Kapcsold be a számítógépet. Igen, a felén ezzel túlvagyunk. Nem túl bonyolult, ugye? 4. lépés: rakd be a telepítőlemezt és kövesd a lemez utasításait. A lemez csillogó-villogó módon elkezdte magyarázni, hogy melyik kábelt hova kell bedugni, nehogy véletlenül is eltévesszük, többször is vissza lehetett játszani. Szuper, a modem üzemképes lett, elkezdett világítani, jelezte, hogy minden rendben van. A 2 nagyszerű műszaki lány már közel járt az örömtánchoz :) Már csak az internet-kapcsolatot kellett beállítani.

És ekkor derült égből a villámcsapás: nem akar csatlakozni!!! Jó, oké, rendben, felismeri, hogy van modem meg van hálózat, veszi a jelerősséget, na de hogy internet, na az viszont nem megy. :( Mit tehet az ember lánya ilyen esetben? Mint mindenki más, Katharina is a barátja telefonos segítségét igényelte. A segítségnyújtás a szokott módon zajlott: távolból barát adja az utasításokat, az ember lánya elvégzi azokat és bemondja a telefonba, hogy mi lett az eredménye. Újabb utasítás, újabb tájékoztatás a fejleményekről. És ez így ment kb 2 órán keresztül, de net sehol :( Végül kiokoskodtak valami olyat, hogy talán még a hálózat nem engedélyezte a nevét és a jelszavát, tehát ma nem is lesz internet. talán holnap. Nem baj, most már 1 nap ide-vagy-oda igazán nem számít, hiszen végre van egy modemünk is! :)

Másnap újra kellemetlen hírek vártak otthon. Katharina beszélt a France Telecommal (az itteni T-com),és valószínűleg jövő héten fog elindulni a net, még valamilyen levélnek meg kell érkeznie szokás szerint. Ráadásul most Katharina azt se érti, hogy ha ő telefonál, akkor az pillanatnyilag mennyibe kerül, mert ha így telefonál, akkor sok, ha úgy, akkor ingyen, de ő se érti, hogy mit mondanak neki. Ja, és ráadásul jelenleg csak ő tud hívni embereket, őt viszont nem lehet felhívni :(

Szóval az első csatát elvesztettük, de a háború még nem dőlt el :) Most már kezdjük látni a fényt az alagút végén, úgyhogy jövő héten most már talán sikerül beüzemelnünk az internetet!

Puszi

Gitta

Az egyetem

Sziasztok!


Végre ehhez a témához is eljutottam, hog erről is írjak, gondolom sokan vártátok már.

Itt a jog egy karon van a közgázzal, a szociális tudományokkal (pl politikatudomány) és a geográfiával (ezt ne kérdezzétek, hogy miért van itt, nem tudom). az itteni rendszer szerint van egy 3 éves alapképzés, ez a Licence és erre jön a plusz 2 év, a Master. Én elvileg Master 1-en tanulok, de felvehetem az összes Licence-os tárgyat is. 4 tantárgyat kell teljesítenem, a következőekt válaszottam: munkajog, nemzetközi jog, alapjogok és nemzetközi kapcsolatok története. Ebből az alapjogok és a nemzetközi kapcsolatok története teljesen érthető, jó kis tantárgynak túnnek, a téma is közel áll hozzám, és mindkét tanárnő azt mondta, hogy meg lehet oldani, hogy levizsgázzak december 20 előtt (itt 21-én ér véget a szemeszter). Munkajogon én még nem voltam, mert múlt héten másik tárggyal ütközött, de ezen a héten már más időpontban van. Ja, igen, ez itt meglehetősen érdekes, ugyanis az órarend elég sűrűn változik évközben, elég nehezen lehet néha követni, hogy mikor is van óra. A nemzetközi jog szörnyű, egy igazi boszorkány tartja, papírból olvassa fel az egész előadást, de ez még nem is biztos, hogy lesz, mert úgy néz ki, hogy a tanárnő nem engedi, hogy az Erasmusosok külön levizsgázzanak.

Az órák mind kötelező előadások, és semmiben sem különböznek az otthonitól, ezeknek sincs semmilyen gyakorlati jellege. Ugyanúgy nagy előadókban tartják őket, és a legtöbbje 3 órás (rengeteg előadás van amúgyis). A francia diákok amúgy meglehetősen stréberek, legalábbis nekem. Az órán általában mindenki ott van, az előadók dugig tele vannak diákkal (pedig az egyik órám péntek délután van), mindenki jegyzetel mint a kisangyal, páran már laptopon jegyezetelnek (ezen gondolkozok, hogy otthon ne próbáljam-e majd ki, mivel gyorsabban gépelek, mint kézzel írok). A laptopon való jegyzetelgetés egyébként számunkra különösen jó, mert ha elmagyarázzuk nekik, hogy külföldiek vagyunk, és nem értjük az órát, akkor mindig feltöltik a pendrive-jainkra az órai jegyzetüket. Ja, itt azonban nincs a tanárnak felállás, ha bejön, és a végén sincs semmilyen kopogás vagy ilyesmi. Bár Kinga Szegedről mondta, hogy náluk sincsenek ilyen szokások (azért sztem ennyi tisztelet kijár a tanároknak). Ja, és délutánonként a könyvtár már most tele van, mindenki tanul, meg könyveket bogarász, úgyhogy én azzal, hogy kikölcsönöztem néhány könyvet, még sehol sem vagyok hozzájuk képest. (na jó, a nemzetközi kapcsolatok történetéből nekiálltam az egyik könyvnek, de ott 5 könyv fel van adva kötelezőnek, és azért nem egyszerű franciául végigrágni őket).

Asszem, ennyit gondoltam, hogy írok erről, de ha van kérdésetek, akkor nyugodtan kérdezzetek, szívesen válaszolok rájuk.


Puszi

Gitta

Palacsinta-party és egyebek

Sziasztok!

Már megint eltelt egy újabb hét, megint egy új kezdődik, és ez már a 4. hetem itt! Hihetetlen, szinte el sem hiszem :)

Pénteken este megint valami olyat próbáltam ki, amire nem számítottam itt. Korcsolyáztam! :) A koli mellett van egy olyan hely, amit a Sportok Palotájának hívnak, és ennek az épületnek van uszodája, meg fedett korcsolyapályája is. Pénteken este 9-től 11-ig lehet használni, és természetesen lehet korcsolyát bérelni. Bevallom, még soha nem voltam fedett koripályán, és főleg nem szeptemberben! :) Nagyon jó volt, az első órában egy afrikai srác énekelt élőben, aztán 10-től különböző fellépő tánccsoportok voltak: kisgyerekek afrikai tánco táncoltak, voltak, akik valami hastánccal próbálkoztak, meg volt társastán-csoport is. A koripálya közepén volt egy emelvény, azon táncoltak, mi meg körülöttük korcsolyáztunk. A színvonal vegyes volt, el is határoztuk, hogy legközelebb jelentkezünk, hogy hajlandók vagyunk magyar népdalokat énekelni és még egy csárdást is lejteni hozzá, ha cserébe ingyen korizhatunk :) Sajnos végig csak egy irányban forogtunk, így a jobb lábam eléggé szétment a cipőben :( Másnap a boltban pedig pont kifogtam a pénztárnál mögöttem egy kisfiút, akinek az volt a legnagyobb élvezet, hogy pont a feltölrt lábamat rugdosta! Ma már azért jobban van a lábam, nem kell aggódni :)

Aztán szombaton megint takarítással telt a napom egyik fele: megint nyalhattam fel a konyhát meg a fürdőt, meg a szobámat is felseperhettem. A fürdő sajna állandóan koszos lesz, mert nincs zuhanyfüggönyünk, így állandóan kifröcsköljük a vizet, amit aztán a papucsunkkal jól szétkenünk :( Jó Domestos-szagú volt is a kezem. Ja, igen, megint egyedül töltöttem a hétvégémet, mert Katharina elutazott a tengerhez valami "hippi- hétvégére" :) Este nálam tartottuk a papacsinta-partyt :) Jó volt házigazdának lenni, otthon úgyse tudok hatalmas vendégsereget hívni (jó, itt se hívtam nagyot, összesen 5-en voltunk magyar lányok), meg talán az is belejátszik, hogy itt most mindent magam intéztem. Sajnos sok palacsinta nem készült, mert kevés tojást hoztak a Krisztiék (látszik, hogy konyha-ügyben ők se járatosak :)) Nem baj, legközelebb nagyobb bulit csapunk. Így is jó volt, a palacsintákat különböző lekvárokkal ízesítettük (nagyon finom lekvárjaik vannak), ittunk egy üveg Muscador-t (pezsgő-szerűség, de annál nekem sokkal jobban ízlik), meg cookie-t ettünk (egy 12 db-os dobozt kb 100 Ft-ért adnak, nem tudom, hogy miért ilyen olcsó, otthon pl a teatárban egy darab többe kerül), meg beszélgettünk, szóval jól telt az este.

Vasárnapra sikerült kicsit megfáznom, ennek két oka van: 1) a szobám nagyon hideg, az utcán melegebb van, és az öltözködéssel néha nem siekrül eltalálnom az időjárást, 2) Katharina szerda óta náthás, lehet, hogy tőle kaptam el. Megint moshattam (ezúttal kézzel a fehéreket, amik még azóta is csurom vizesek, nem tudom mit fogok télen csinálni), meg franciául tanulgattam. Hála Petinek, megszerezte nekem a Harry Pottert franciául, és most ezt olvasom. Tudom, egyesek már megint csóválják a fejüket, hogy Harry Potter, de elfelejtettem szótárt hozni (akinek van szótárprogramja, nyugodtan küldheti, de légyszi a sztakit ne ajánljátok, mert nem jó), és ennek megvan a magyar verziója is, és így csak megnézem a magyar fordításban, hogy mi is az adott szó :) Már elég sok szót megtanultam, kíváncsi vagyok, tudom-e majd hasznosítani őket.

Mára ennyit, holnap ígérem újra írok, ezúttal talán majd az egyetemről :)

Puszi

Gitta

Közlekedés okosan

Sziasztok!


El is felejtettem egy nagyon fontos dolgot megírni, mégpedig a címem. Van saját postaládám, és a valakinek van kedve rendes levelet írni, akkor ne habozzon, hanem ragadjon tollat és írjon. A címem: Mucsi Brigitta, Résidence Europa, 5 allée Thierry d'Argenlieu 37000 Tours, France.

Na, a mai témám címe a közlekedés, és erről már régóta szerettem volna írni, mert eléggé más bizonyos szempontból, mint nálunk. Nálunk ugyanis - véleményem szerint - autócentrikus a közlekedés. Az auós van a középpontban, a többiek (busz, bicikli, gyalogos) igyekeznek őket elkerülni és épségben megúszni a közlekedést. Itt pont fordítva van a dolog: a középpontban a gyalogos és a biciklis áll, rájuk kell a leginkább tekintettel lenni. Ez azért is furcsa, mert az általánosan bevett közlekedési eszköz az autó, rengeteg autós van és kevesebb a gyalogos meg az olyan, aki busszal közlekedik.

A gyalogosnak ugyanis majdnem mindent szabad. Őt nem köti szinte semmi. Első napokban nagyon furcsa volt, hogy még a piros lámpa se köti őket. Ha a gyalogosnak piros van, de azautó még szerinte messze van, akkor elindul a pirosban is, az autós meg ha mégis utolérné, nyugodtan megvárja, míg a gyalogos átér, mégcsak nem is jelez neki, hogy te hülye, hát pirosban mész át! Ez elsőre nagyon furcsának hangzik (meg főleg vakmerőnek), pedig így van, most már én is így közlekedek :) A zebránál meg a gyalogosnak le se kell lépnie a járdáról, már előtte meg kell állnia az autósnak. Én már többször is jártam űgy, hogy még csak mentem a zebra felé, de már megállt az autós, holott még nyugodtan elmehetett volna előttem. Sőt, úgy is jártam, hogy mentem a zebránál, aztán megálltam, mert láttam, hogy nagy sebességgel jön az autó, ez nem áll meg. Persze lassított, és még idegesen integetett is nekem, hogy miért nem indultam el már korábban, akkor nem kellett volna neki annyira lelassítania! Szóval ez elég furi, de meg leeht szokni :) Ja, és mivel rengeteg a biciklis, ez természetesen rájuk is vonatkozik, őrájuk is mindig tekintettel vannak az autósok. Ezt a mentalitást igazán meghonosíthatnánk otthon is :)

És akkor a buszokról. Tours kb. akkora város, mint Pécs, talán picit nagyobb. Napközben a főbb vonalakon sűrűn járnak a buszok, 5-10 percenként mennek. A jegy az elég drága, meg a bérlet is, bár ha így haladunk otthon, sztem hamar utolérjük ezeket az árakat :( Itt megvalósították azt, amitől otthon mindenki retteg: csak az első ajtón lehet felszállni. Jegyet is csak vagy a jegypénztárban, vagy a buszsofőrnél lehet venni, újságárusnál nem (irigyled őket, igaz, Apu? :)) A bérlethez egy külön kis szerkentyű van, ahova a bérletet fel kell mutatni, ami olyan, mint egy telefonkártya és fényképes, és ha érvényes a bérleted, akkor csipog. Egyébként annak ellenére, hogy csak az első ajtón lehet felszállni, nem sokkal lassabb a közlekedés. Ennek talán oka az, hogy kevesebben buszoznak, mint nálunk (bár az egyetemi buszra rengeteg diák száll fell), meg ezek olyan "kombinó"-buszok, vagyis nem kell olyan magas lépcsőket megmászni, mint odahaza. Ja, és mivel az első ajtónál nem lehet leszállni, ezért az öreg nénikék is hátrább mennek, és nem állnak akadályt az első ajtónál. Amúgy is sokkal türelmesebbek, mint mi közlekedés terén. Itt pl. olyan nem fordulhat elő olyan, hogy valaki orra előtt a buszsofőr becsukja az ajtót. Sőt, ha már be is csukta, és mondjuk piros lámpája van, akkor is lehet neki jelezni, hogy te fel szeretnél szállni, és akkor is köteles kinyitni az ajtót. Meg két buszsofőr pl. az egyik megállónál váltja egymást, ezen is először teljesen ledöbbentem. Ja, és a hátsó ajtókat mindenki maga nyitja ki, csak azért kell jelezni, hogy az adott buszmegállóban álljon meg a busz. A másik oka, hogy nem alssú a buszközlekedés, az az, hogy rengeteg a külön buszsáv, amivel gyorsítani lehet a közlekedést. Meg sok helyen oda is behajthatnak a buszok, ahova az autók nem.

Ami viszont már nem annyira jó, az az, hogy este fél9-kor elmennek az utolsó buszok, és 9-től az éjszakai járatok járnak, amiből 2 vagy 3 db van. Szerencsére az éjszakai buszokra is jó a bérlet, nem kell külön jegyet venni. Ezek az éjszakai buszok is azonban csak hajnali 1-ig járnak, utána úgy tudom, hajnali 5-ig nem megy semmi. A másik, amikor meghall a közlekedés, az vasárnap. az első busz reggel 9 és 10 között megy, és a járatoknak csak a fele jár csak, azok is óránként, kétóránként. Ez a vasárnapi behalás azonban nem csak a közlekedésben van jelen, de más területeken is. Vasárnap nincsenek nyitva boltok (vagy csak nagyon ritka), újságárusok, sőt, sok étterem is ezzel reklámozza magát, hogy ő vasárnap is nyitva van.

Na, asszem erről most ennyi. Ebben a témában egyébként különössen érdekel a véleményetek, habár nem vagytok itt, de hogy mit gondoltok róla, úgyhogy tessék csak bátran írni :)

Sok puszi

Gitta

Kávézok, mozizok, ismerkedek, beszélgetek :)

Sziasztok!

A múlt héten katunk levelet a főkoordinátorunktól, M. Soreau-tól, amiben többek között megemlített egy kávézót, ami hétfő esténként van, és a nyelvek kávézójának neveznek. Meg is látogattuk a helyet hétfő este, és mondhatom, igazán különleges élmény volt. Egy étterem/kávézó eslő emeletén tartják hétfő este 9 és 11 között. A teremben asztalok vannak elhelyezve, és minden asztalnál egy papírlap jelzi, hogy milyen nyelven lehet az asztal körül beszélgetni. Aki bejön, az ahhoz az asztalhoz megy, amelyhez szeretne, és ott gyakorolhatja a nyelvet. Volt itt francia, angol, spanyol, német, olasz, görög, orosz asztal is, sőt, még egy jelbeszédes asztal is volt, ahol nemcsak süketek ültek, hanem mások is, de mindenki a jelbeszéddel komunikált. Még mielőtt megkérdeznétek, magyar asztal nem volt, de ha akartuk volna, kiírhattuk volna az egyik asztalra, de akkor miért jöttünk ide? :) Egy francia asztalnál telepedtünk le, ahol más Erasmusos diákok is voltak, és egy francia meg egy kazah srác, aki már 5 éve él Franciaországban. Igazi franciákkal egyébként nehezebb beszélgetni, mert nem ejtik olyan érthetően a szavakat, és sokszor csodálkoznak, mikor 3.szorra is újramondatod velük egy mondatukat. Egyébként nagyon jól éreztem magam, vszínű jövő héten is elmegyek, mert remek nyelvgyakorlás, szívesen meghonosítanám a módszert otthon is :) Ja, és nemcsak fiatalok járnak ide, rengeteg nyugdíjas is itt ül, talán régi nyelvismeretét felfrissíteni, vagy talán saját anyanyelvén beszélgetni.

Aztán kedd este lakótársam, Katharina moziba hívott, mert ő két francia fiú csoporttársával megy, és örülne, ha én is mennék. Így 4-en kerekedtünk fel :) Ez megint nem volt rossz beszégletésnek, de már megint szenvedtem attól, hogy a francia fiúk motyogását nehezen értettem. Ja, és megtudtam, hogy Katharina anyja belga, ezek után nem csodálkozom, hogy miért beszéli ilyen jól a nyelvet :) A moziban egyébként Michael Moore legújabb filmjét, a Sicko-t néztük meg angol nyelven francia felirattal :) Nyelvtanulás a köbön! :)) Természetesen tipikus Michael Moore-os film volt, amiben lehordta az amerikaiakat a sárga földig, összehasonlítva a többi országgal, ezúttal az egészségügyi biztosítási rendszerük miatt. Többek között a francia rendszerrel is összehasonlította, bár utólag a franciák elmondták, hogy azért nem egészen ilyen fényes a helyzet náluk, mint amilyennek tartják a filmben. Akit érdekel, annak egyébként ajánlom, mert az eleje eléggé sokkoló, aztán a befejezése is eléggé meglepő.

Rengeteg emberrel ismerkedek, de erre szükség is van, máshogy itt nem lehet nyelvet tanulni. Az oké, hogy jóban vagyunk egymással magyar lányok, de ha csak együtt lennénk, akkor az életben nem tanulnánk meg franciául! Ebből a szempontból szerencsés vagyok, hiszen német lakótársam miatt állandóan van lehetőségem beszélgetni :) De próbálom ezt máshol is elérni, ezért örülök, ha társaságba mehetek, és új emberekkel ismerkedhetek. Nem lehet félénknek és visszahúzódónak lenni, pedg a nyelvi nehézségek miatt tényleg sokszor meg se szólalnék (most fogjátok a fejeteket, hogy méghogy én nem merek megszólalni!, pedig néha tényleg így van), főleg akkor, mikor nálamnál jobbakkal vagyok együtt, és nem akarom, hogy gyenge nyelvtudásom feltűnjön. De rájöttem, hogy erőltetnem kell, mert remélhetőleg kijavítják a hibáimat, és máshogy egyszerűen nem lehet gyakorolni.
Na, ez elég komolyra sikeredett a vége, pedig nem is olyan komoly, mert sokat nevetünk és általában türelmesek az emberek, amikor egy mondatot próbálok kinyögni :)

Puszi

Gitta

Pihi a hétvégén

Sziasztok, ismét itt vagyok! :)

Tudom, már régen jelentkeznem kellett volna, de az állandó netprobléma még mindig nincs megfelelően megoldva. Igyekszem azért minél többet írni :)

Pénteken ellátogattunk Amboise-ba, ami innét csak 15-20 km-re van, hogy megnézzük azt a kastélyt is, mert azt is szépnek mondják. Hát, mit mondjak, a kastély kicsit csalódás volt. a belépőjegyért, ami Chamborg-gal volt egyenlő, kb 5-6 szobát nézhettünk meg, meg egy kis kertben sétálhattunk. Tényleg nem értem, hogy ez a kastély miért tartozik a neves kastélyok közé, mikor mondjuk Blois-t nem reklámozzák sztem annyira, és sokkal szebb. Egy dolog volt, ami miatt különleges ez a kastély: a kastély kápolnájában van ugyanis eltemetve Leonardo da Vinci. Kezeket fel, aki tudta, hogy a híres művész Franicaországban halt meg! Én nem tudtam, és csodálkoztam is, hogy miért van itt a környéken itt minden városban valami elnevezve róla. Egyébként jellemző a franciákra, hogy nem Leonardo da Vinci-nek, hanem Leonard de vinci-nek /leonard dö venszi/ nevezik. (Az olaszok ezen ki is akadtak, megjegyezték, hogy ők se nevezik Renoirt kiejtve renoir-nak :)) Rosszul is tettük, hogy a kastélyt választottuk, mert van itt még egy múzeum, amit Clos Lucé-nek neveznek, ez van berendezve Leonardo da Vinci munkáival, sőt, néhány találmányát meg is valósították és kiállították. Ennyi költséget viszont szerény pénztárcánk már nem bírt el, kénytelenek voltunk lemondani róla. Helyette egy nagyon szép templommal vigasztalódtunk, hihetetlen békés volt, és az oltár tetején Isten, mint Zeusz az égből integet a híveinek. És habár csak mi voltunk a templomban, a hangszóróból a hangulathoz illő gregorián és egyházi kórusmuzsika szólt :)

Ez a kirándulás azonban ráébresztett arra minket, hogy milyen fáradtak vagyunk. Az elmúlt két hétben rengeteg élmény ért minket, és meg se álltunk egy percre sem, hogy feldolgozzuk. Szervezetünk jelezte, hogy neki ennyi elég volt, alig bírtuk hazavonszolni magunkat. Természetesen így megint elmaradt a diszkózás, bár a többiek elbeszélése szerint nem vesztettünk vele sokat.

Így a hétvége a pihenés jegyében zajlott. Rendet raktam végre a szobámban (bár azóta az asztalomon ismét kupi van :)), kitakarítottam és elmentem mosni a mosodába. Hiába használtam azonban a szárítógépet, a legtöbb ruhám ugyanolyan vizes maradt, így másfél napig lógtak a szobámban mindenfelé a ruhák (aki tud erre valami okos megoldást mondani, az írjon minél előbb!). Lakótársammal jól elvoltunk, bár szegény egész hétvégén tanult, mert a hannoveri egyetemre valami beadandója volt és egyszerűen nem végzett vele. Ja, egyébként rosszul mondtam, hogy mit tanul, azóta rájöttem: tájépítész, és a múszaki kar is ugyanezen a környéken van, mint a jogi kar. A hétvége szenzációjaként szombat este Borinál (orvosin tanul Pesten) csináltunk paprikás krumplit, és hozzá Sangriát ittunk :) !! Hadd ne mondjam, hogy milyen jól éreztük magunkat :) egyszerűen isteni volt, a sok elfuserált francia husi után :) /erről részletesebben írok majd egyszer/

Puszi
Gitta

U.i.: Hogy mindenki láthassa a képeimet, az mgitta.galery.extra.hu oldalra felpakoltam néhányat :) nézzétek :)

Journée de la Patrimoine

A címet nem sikerült lefordítanom magyarra, ezek olyan kulturális napok /hétvége/ Franciaországban, de ez se jó szó, mert nem kulturális rendezvények vannak, hanem a múzeumok és az egyéb látnivalók fesztiválja, mert nagyon sok minden olcsóbb vagy ingyenes. Ez a hétvége volt a Jornée de la Patrimoine és szerencsések voltunk, hogy itt voltunk ekkor, mert tényleg sok pénzt spórolhattunk.
Szombaton a csehekkel megbeszéltük, hogy délután felfedezzük Tours-t, ez azonban nem jött össze, mert a csehek csak 2 órával később értek oda a talihelyre, és akkor mi már nem találtuk meg őket. Így Krisztivel meg Klaudiával közösen nekivágtunk, hogy megnézzük alaposabban Tours főbb nevezetességeit. Eljutottunk egy templomhoz, a St. Julien templomhoz, ami csak a Patrimoine alatt volt nyitva, mert pár éve egy kő lezuhant a templom faláról és azóta nem engedik be az embereket, de ez a hétvége kivétel :) Itt egy nagyon aranyos öreg nénike szólított meg engem (a templom gondnoka vagy valami hasonló lehetett), és mesélt nekem a templom történetéről szép lassan, hogy értsem. Most nem írnám le ide a történetét helyszűke miatt, meg mert lehet, hogy nem érdekel mindenkit. Akit érdekel, az jelentkezzen e-mailben nyugodtan :) Aztán még alaposabban megnéztük a katedrálist, amelynek az udvarában most ingyen lehetett bemenni. Ennek a történetét se írnám le, akit érdekel .... :) Aztán megnéztük a Chateau de Tours-t is, de ez inkább egy erőd, mintsem egy kastély. Itt valami festőnőről volt kiállítás, akit érdekel .... :) Aztán elmentünk a Szépművészeti Múzeum kertjébe és ott sétálgattunk. Ez pl nagyon tetszik Tours-ban, hogy rengeteg a park, meg a zöld terület, szélesek az utcák, és a parkokban sokszor az emberek a fűben heverésznek és beszélgetnek vagy éppen piknikeznek...
Vasárnapra kigondoltuk, hogy meg kellene látogatnunk valamelyik kastélyt. Választásunk Chamborg-ra esett, 1) mert nagyon szépnek mondják, 2) mert a turist office-ban azt mondták, hogy a hétvégén ingyenes. Chamborg 75 km-re van Tours-tól, Blois-tól pedig 15 km-re. Mivel szervezett utazásban nem szerettünk volna részt venni, mert a 35-40 eurós költségeket a kastélybelépők nélkül túl soknak találtuk, meg mert van vonatkedvezményünk, úgy gondoltuk, hogy Blois-ig elmegyünk vonattal (a Párizs felé menő vonalon van, szóval ugyanarra jöttünk, mint mikor érkeztünk), aztán onnét bizti lesz valami busz vagy vonat, mai elvisz a kastélyhoz. Hogy minél több időnk legyen, elhatároztuk, hogy a reggel 7 órás vonattal megyünk,és fél 6-kor kelünk. Ezen jót röhögtünk, hiszen egész pénteken mindenki ezt szajkózta, hogy végre hétvége, és nem kell felkelni, mi meg mit teszünk: felkelünk fél 6-kor!! De valamit valamiért.
Aztán mégse tudtunk elmenni a 7 órás vonattal, ugyanis Krisztinek meg Klaudiának csak háromnegyed 9-kor indult az első busza (vasárnap itt megáll az élet tömegközlekedés szempontjából), meg a vasúti jegypénztár is csak fél 8-kor volt hajlandó kinyitni. No comment. De semmi gond, 9-kor is van vonat, 10 előtt azzal is már ott vagyunk Blois-ban. Szerencsére a Journée de la Patrimoine (zsurné dö lá pátrimoán :)) alatt még a vonatjegy is olcsóbb volt :) (nálunk miért nem tartanak ilyen hétvégéket?). Blois-ban aztán először felkerekedtünk, hogy kiderítsük, hogy mivel tudunk eljutni Chamborg-ba. Kiderült, hogy vasárnap lévén csak egy busz megy háromnegyed 2-kor, ami negyed 6-kor jön vissza és elég drága. Sebaj, ha idáig eljutottunk, akkor elmegyünk! Addig felfedezzük Blois-t. Volt is mit.
Blois egy igazi francia város, olyan amilyennek az ember elképzeli, tele szürke háztetőkkel és szűk utcákkal, a közepén templommal :) Asszem ide még vissza fogok térni, hogy még jobban megnézzem magamnak. Blois-nak /bloá/ is van kastélya, 4 féle stílusban épült a 4 oldala és van egy gyönyörű lépcsősora. Most ingyen látogatható volt belül is, úgyhogy körülnéztünk, bár nem volt sok időnk mindent alaposan szemügyre venni, mert még a kastély előtt egy olyan helyre tévedtünk, amire nem számítottunk: a La Maison de la Magi /mezon dö lá mázsi/, vagyis a Mágia Házához :) Ez egy múzeum, ami a bűvészekről, meg a varázslásokról szól, mert egy híres bűvész, Robert Houdin /őróla nevezte el magát Houdininek a híres szabadulóművész, aki egyébként Budapesten született/ Blois-ból származott. Hát ez valami eszméletlen volt, olyan Csodák Palotája jelleg :) Természetesen mint a kisgyerekek, olyan élvezettel vetettük bele magunkat az egyébként drága, most azonban ingyenes múzeumban, ahol most ingyen megnézhettük a félórás előadást is :) Hihetetlenül jó volt, volt például egy olyan terem /amúgy külön fizetős, de most ingyenes/, ahol egy tükrös szemüveget kell felhúzni, és mint Verne híres regényében, olyannak látod magad körül a világot, mintha a tenger fenekén lennél és így kell végigmenni a termen. Aztán egy másik teremben volt egy bácsi, aki kártyatrükköket csinált. Megkért egy kislányt, hogy válasszon egy kártyalapot, a szív királyt választotta. Aztán a lapot visszarakták a pakliba, egy másik néző megkeverte, aztán a bűvész séztszórta a kártyákat maga körül az asztalon. Ezután felmutatott egy palatáblát, amelynek mindkét fele üres volt. Megkérte a kislányt, hogy az egyik felére írja rá a nevét, majd megint felmutatta, hogy a másik fele üres a táblának. Ezután a táblát rárakta a kártyakupac tetejére, és beszélt néhány szót, a kezét maga előtt tartva, jól láttam, hogy elvileg nem csinált vele semmit. Aztán felmutatta a táblát, amelynek a másik felére rá volt írva, hogy szív király!!!! És én nem értem, hogy hogyan csinálta!!!! Aki tudja, írjon! Az előadás is tök jó volt, két fiatal srác csinálta a trükköket, biztos, hogy el volt rejtve egy lejáró a padlóba, de akkor se értem, hogy fél másodperc alatt, hogyan tudtak helyet cserélni!! Meg a repülős trükk is tetszett, de bizti, hogy valahol becsapott minket a szemünk.
Na, szóval ennyit Blois-ról. Ezután elmentünk az állomásra a vasárnapi buszhoz Chamborg-ba. Ott rajtunk kívül más mások is várakoztak, kínaiak vagy japánok, németek, meg egy idősebb házaspár,... Ám a busz nem jött. Negyed 3 és busz sehol. Mi megbabonázva ültünk a járdán, egyszerűen nem akartuk elhinni, hogy kész, ennyi, nem tudunk elmenni Chamborg-ba. Döbbenetünkből a németek ráztak fel minket, akik elmondták, hogyha sikerül elmennünk a 8 fős taxival, akkor fejenként 5 euróért elvisz minket a kastélyba. Sajnos azonban a kis ferdeszeműek gyorsabbak voltak és előbb elinaltak a taxival. A németek erre nem tudtak mit lépni, tanakodtak, hogy ne menjenek-e inkább megnézni a Blois-i kastélyt. Minálunk Klaudia a tettek mezejére lépett és kijelentette, hogy akkor menjünk el autóstoppal, valaki csak elvisz minket 15 km-re. Most látom egyesek megrökönyödését, hogy úristen, autóstop lányként!!!!!!, de hárman voltunk, tetőtől-talpig turistának öltözve, és úgyis mi döntjük el, hogy végül beszállunk-e az autóba. Meg is írtuk a kis papírunkat, hogy Chambord és kiálltunk az út szélére. Fél perc se telt el, mikor 2 srác lefékezett mellettünk, és közölték, hogy elvisznek minket, mi pedig elfogadtuk /tudom, most még nagyobb megrökönyödés/. A srácok félig algírok voltak /akit a szívroham kerülget, annak lelövöm a poént: semmi bajunk nem történt/, egész úton röhögtek, meg beszélgettek velünk. Elmondták, hogy minden hétvégén kijárnak Chamborg-ba, mert van egy 1000, nem elírás, ezer hektáros parkja, és ők mindig ott sétálnak. A parkolóban aztán el is váltunk tőlük, bár előbb ők kiélvezték azokat a pillanatokat, amikor először megpillantottuk a kastélyt. Ez ugyanis Franciaország második legnagyobb kastélya Versailles után, és egyszerűen lenyűgöző. Percekig csak magánhangzókat tudtunk nyökögni a látvány miatt. Egyszerűen leírhatatlan, remélem lesznek olyanok, akiknek megmutathatom egyszer. Aztán elindultunk befelé, hogy bentről is megtekintsük ezt a csodát. Bent kiderült, hogy nem ingyenes, de olcsóbb a jegyár (így is összesen az egész kirándulást képeslapostól megúsztuk 11 euróból, számítsátok át), így megvettük és elindultunk felfedezni a kastélyt. Erről nem írnék, mert rengeteg terem volt, rengeteg látnivalóval, ez volt a királyok nyári rezidenciája, tudjátok, akit érdekel .... :)
Mikor holtfáradtan végigértünk, már menni is alig bírtunk. A kastély előtt egy hatalmas füves park van, ott feküdtünk le és félórán keresztül csak bámultuk a kastélyt. Bevallom, nekem kívülről tetszett a legjobban, innét a legszebb, és komolyan mondom, hogy nem lehet a látványával betelni :) Aztán úgy döntöttünk, hogy a bevált módszerrel hazaindulunk, a buszt már úgyis lekéstük (ha jött egyáltalán), de előbb végigmentünk a kaja és bazársoron, ami ugyanolyan, mint itthon, vagyis húzós árakkal minden ócskavast rád akarnak tukmálni :) Hazafelé már nem volt olyan szerencsénk a stoppal, mint odafelé, 20 perc elteltével se vett fel minket senki. Aztán mikor már kezdtük kicsit feladni a reményt, egy középkorú házaspár megállt nekünk, és elvittek minket az állomásig. Nagyon kedvesek voltak, még az állomásig is elvittek minket, és úgy sajnáltuk, hogy nem tudtunk velük beszélgetni, de túl fáradtak voltunk. Szerintem Krisztinek igaza lehet, amikor azt mondta, hogy olyanok voltak, mint akik arra gondolnak, hogy nekünk is van egy lányunk, ki tudja, lehet, hogy valahol ő is ugyanígy segítségre szorul, mint ők itt, segítsünk hát rajtuk. Most van egy tartozásom: amint alkalom adódik, az első embert felveszem, és elviszem, mert tudom, hogy milyen sokat jelenthet ez. Ez most kicsit komolyra sikeredett, de egyszerűen olyan hálát érzek az iránt a 4 ember iránt, akik hajlandóak voltak segíteni nekünk, hogy valahogy ki kell fejeznem.
A történet befejezése, hogy a fél 8-as vonattal sikeresen hazaértünk, és a sok élménnyel eltelve fáradtan zuhantunk az ágyba mindannyian azt hiszem :)
Puszi
Gitta

C.U.E.F.E.E - a nyelvkurzus

Ez a rész akkor szóljon a nyelvkurzusomról, a CUEFFE-ről /küefö/, vagyis amiért most jöttem Tours-ba. 9 csoportba osztottak be minket a felmérő alapján, a csoportokban kb 25-30 ember van. Én az 1. Csoportba kerültem, ami nem jelenti, hogy ez lenne a legjobb csoport J Kriszti meg a Klaudia a 2-es meg a 3-as csoportba kerültek. Az én csoportomban rajtam kívül még 2 magyar lány van, az egyik Bori, aki 5. Éves orvos a SZOTÉ-n, a másik Ági, aki 3. Éves francia szakos Szombathelyen. De ebben a csoportban van a városismereti rallyról megismert cseh lány Hana is.

A tanár egy középkorú nő, aki nagyon szépen beszél franciául, mindent értek, amit mond. Ez egyébként is érdekes, hogy míg 1 hét után kb 90 %-át megértem annak, amit mondanak nekem, a beszédkészségem kb 40 %-on van J Mivel soha nem tudtam normálisan beszélni franciául otthon sem, most ez fejlődésnek számít J A csoportomban egyébként a jobbak közé tartozom, egyesek elég gyenge szinten vannak. Szerdáig jó lesz ez a csoport, de itt igazán fejlődni hosszútávon nem tudnék, mert nyelvtanban jóval magasabb szintet tudok, ugyanúgy mint Bori. Ez nem azt jelenti, hogy ne érezném itt jól magam, csak pl van egy írásbeli feladat, amit önállóan oldunk meg, én 2 perc alatt végzek vele és a maradék 10 percben nézegetek, mert a többiek addigra végeznek.


Maga a nyelvtanfolyam olyan egyébként, mint bárhol másutt. Ugyanolyan nyelvtani feladatokat oldunk meg, vannak beszélgetős feladatok, meg hallgatunk magnót is. (magnóhallgatás terén egyébként kifejezetten fejlődtem, amióta itt vagyok, otthon sose értettem egy szót se). Ja, és ha a jogos franciatanárom az én kiejtésemmel nem volt elégedett, akkor nem tudom, hogy mit szólna az itteniekhez. A csoportomban vannak angolok, amerikaiak, csehek, egy lengyel lány, 2 spanyol, németek, olaszok és van egy koreai lány is. A koreai lány egyébként itt Franciaországban 21 éves, azonban otthon már 23-nak számít, mert náluk már születéskor 1 éves vagy és a 2. Évedet kezded J (talán a terhesség idejét is beleszámítják, nem tudom). Az angolok meg az amerikaiak úgy beszélnek tényleg, mintha rágó lenne a szájukban, az olaszok csak úgy pörgetik az r betűket, meg ha van hasonló szavuk, akkor azt olaszul is mondják, a németeknek is van egy kis akcentusuk, bár az nem vészes.
Egyébként azt a sztorit szerettem volna elmesélni, hogy volt egy feladat, amelyben 4-es csoportokat kellett alkotnunk és egy kérdéssort kellett megvitatni, ami arról szólt, hogy mit gondol a mi országunk a franciákról, mi mit vártunk, mik voltak az első élmények, mi volt meglepő, mi az, amit hiányolunk, stb. Én Ágival meg 2 olasz lánnyal, Simonával és Monicával kerültem össze. Nagyon jót beszélgettünk, tök jó volt ez az élménycsere. Abban egyetértettünk, hogy a franciákról az a sztereotípia él hazánkban, hogy udvariatlanok és távolságtartók (hát az olaszokhoz képest nem is csodálom). Ezzel szemben a németeknél kiderült, hogy ők kifejezetten barátságos és közvetlen népnek tartják a franciákat J Közös sztereotípia volt mindenkinél, hogy a franciák többre tartják magukat más nemzeteknél, és a tanárnő beismerte, hogy sajnos nagyon sok francia tényleg így gondolkodik. A csehek egyébként kifejezetten szimpatikus népnek tartják a franciákat, az olasz lányok viszont elmondták, hogy az emlékezetes focivébé óta nincs a legszívélyesebb kapcsolat a két nemzet között. Mi azt is elmeséltük az olaszoknak, hogy nálunk otthon úgy tartják, hogy a franciák nem mosakodnak mindennap és ez nekünk milyen furi. Na, itt jól beégtünk, mert meglepetésünkre az olaszok csodálkozva kérdezték, hogy ez miért gond, ők se fürödnek meg mindennap. Kezdem azt hinni, hogy mi magyarok egy különösen higiénikus nemzet vagyunk. Ja, és természetesen a párizsi mozgólépcső nélküli metrón a legtöbben végigszenvedték magukat. A legmeglepőbb dolgot az amerikaiak mondták, ugyanis náluk azt tartják az európai nőkről, hogy ápolatlanok, tetőtől talpig szőrösek és elhanyagolják magukat. Mondanom se kell, hogy általános felzúdulás fogadta ezt a bejelentést. Egyébként érdekes volt erről beszélgetni, hogy melyik nemzet mit tart a másik felől.

Puszi

Gitta

3. nap Tours-ban - Ismerkedek :)

 

Sziasztok!

Ez a 3. nap krónikája, most raktam fel az előző 2 napét is, először azt olvassátok el :) Köszi szépen :)

Ma reggel már elmentem 9-re a nyelvkurzusra. Elég sokan várakoztak a legkülönbözőbb nemzetiségűek, sok volt az ázsiai is, de afrikaiak is vannak. Természetesen amelyik csoporthoz odamentem beszélgetni, volt egy magyar lány is, aki az orvosin tanul Pesten :) Furi volt, mert nagyon sok helyen a francia meg az egyéb nyelvek helyett inkább angol beszélgetéseket hallottam. Én amennyire lehet, kerülöm az angol nyelvet, sőt, volt aki mondta, hogy nyugodtan beszéljek angolul, kicsit döcögősen ment, mert már eléggé megszoktam ,hogy szenvedjek csak franciául :) Aztán kiderült, hogy az aznapi program egy "kulturális és nyelvi rally Tours városában". 6-7 fős csapatokat kellett alakítanunk (mondták, hogy lehetőleg ne csak egy nemzetiségűek legyenek a csapatban, mert így nem lesz franciául beszélgetés), kaptunk egy feladatlapot meg egy térképet, amit be kellett járnunk és kérdésekre kellett válaszolnunk. Kicsit pécsi városismereti verseny jellege volt, bár itt nem volt verseny :) Mi egy olyan csapathoz keveredtünk, ahol rajtunk kvül volt még 3 német lány meg egy cseh lány, akit Hannah-nak hívnak. A feladat során a tours-i óvárost jártuk be, az ismertebb helyeket megnézve. Hát mit mondjak: egyszerűen gyönyörű és lenyűgöző. voltak helyek, ahol még egy kis középkori fílingem is volt, főleg, mikor megjelent egy lóvontatta szekér :) Nagyon szépek a régi templomaik és épületeik és sok van belőlük. Mindenkinek ajánlom amúgy is, hogy látogasson el Tours-ba, mert tényleg egy ékszerdobozocska, amit két folyó is kettészel, a Loire és a Cher. Remélem, sikerül a fényképeket is felraknom, de ezt látni kell élőben is :) A feladatok egyébként néha érdekesek voltak: az egyik arról szólt, hogy egy híres, jellegzetes bevásárlóközpontba vittek minket, a les Halles-ba (nem olyan nagy, viszont rohadt drága, mert eléggé jellegzetesen tours-i dolgokat árulnak). A feladat szerint 5 tipikus gasztronómiai specialitást kell leírnunk. Először nem értettük a feladatot, francia specialitásokat írtunk, mint a baguette, de aztán az egyik ellenőrző néni elmagyarázta, hogy nem egész Franciaországra, hanem csak tours-ra jellemző dolgokat gyűjtsünk. Ezek után a hentest megkérdeztük, hogy nem segítene nekünk. Ő pedig, habár látta, hogy nem vásárlók vagyunk, külön megmutogatott és elmagyarázott 3 specialitást, amit ő árul. Aztán volt egy feladat, mikor egy térről kellett megtudnunk, hogy miről nevezetes és miért így hívják. Itt az egyik étterem dolgozóját kérdeztük, mire egy egész kis mesét elmondott nekünk a térről, aztán utánunk még láttuk, hogy vagy 5 másik csapatnak is ugyanolyan türelmesen elmeséli. Nagyon tetszett az embereknek ez a hozzáállása :) Sétálás közben sokat beszélgettünk a többiekkel. Én főleg az egyik német lánnyal beszélgettem, akit Michaela-nak hívnak és bölcsészkaros. De a cseh lányt is megismertem, a másik 2 német lány nem nagyon barátkozott meg beszélgetett velünk. De jó volt.

Aztán délután 2-kor meg kellett írnunk hármunknak egy nyelvi felmérőt, amiről tegnap lemaradtunk. Ez alapján fognak minket csoportokba osztani a nyelvkurzus ideje alatt. A felmérő egy 20 kérdéses tesztből meg egy fogalmazási feladatból állt. A fogalmazás választható volt: az egyik arról szólt, hogy nem kell tartanunk az informatikától, a másik meg a médiát szidta,  hogy milyen káros, és a 2 közül az egyikről kellett a véleményünket és személyes tapasztalatainkat leírni. A fogalmazásom szerintem kicsit egysíkú lett, mert bár sokat írtam, kicsinyke szókincsem elég gyakran ismétlődött. Holnap majd kiderül, hogy mennyit is tudok :) Azért remélem nem a kezdő csoportba kerülök :)

A teszt után végre ellátogattam az egyetemre, hogy diákigazolványt igényeljek egy bizonyos Thibault-nál. Őróla is azt mondták, hogy egy nagyon udvariatlan ember, ehhez képest velem nagyon rendes volt, mindent elmagyarázott, mindent megmutatott, stő, ott helyben kitölthettem a jelentkező lapot, így holnapra már lesz diákom :) Aztán elmentem az ottani könyvtárba netezni. Az általános netszobát bárki használhatja, de itt nem lehet semmit se letölteni, meg semmilyen csevegőprogram nincs, és a chat-et se engedni. Még jó, hogy a messenger már ezen túllépett, és webes felületen is lehet használni telepítés nélkül :) Így egy kicsit tudtam beszélgetni Anyuval meg Petivel. Sajnos 6-kor elküldtek, hogy bezárják, csak ennyi időm volt. De ha lesz diákom, akkor tudok beszélni a technikusokkal, hogy kapjak kódot, és talán végre ezen a laptopon is tudok netezni :) Ugyanis itt a kollégiumban közölték, hogy igényeljek telefonvonalat és akkor lesz netem :(

Aztán este megpróbálkoztam kisütni ilyen falatkákat, de sztem ennek nem ilyennek kellett volna lennie :), de szerencsére nem volt rossz íze és meg tudtam enni. Az ebéd dolog még nincs megoldva, úgyhogy kénytelen vagyok magamnak főzni valamit esténként, ha nem akarok főtt étel nélkül maradni. De majd csak belejövök, már örülnék egy mikrónak, mert nem tudok cak úgy ételt melegíteni.

Asszem ennyi elég lesz egyszerre :) Remélem, azért végig lehet olvasni :) Várom a leveleket és azt, hogy miről szeretnétek hallani és ami a legfontosabb : veletek mi újság?

Puszi

Gitta