Sziasztok!
Hát igen, el kellett telnie másfél hétnek ahhoz, hogy erről a témáról viszonylag nyugodtan és higgadtan tudjak írni. Ez ugyanis az eddigi legrosszabb élményem ittlétem során.
Előzetesen úgy volt, hogy reméljük meg bírjuk csinálni a vizsgáinkat decemberben, és akkor nem kell januárban visszajönni. Emiatt vettem repülőjegyet haza december 20-ára. Az első hónapunk ezzel is telt az egyetemen, hogy minden tanárnál érdeklődtünk, hogy megengedi-e a vizsgázást, hiszen Erasmusosok vagyunk, és otthon is vár ránk egy pár vizsga. A tanárok bele is mentek, bár megjegyezték, hogy azért kérjünk engedélyt az adminisztrációtól, de ha ők belemennek, akkor ők is megengedik. Ezt sikerült is elérni 4 tanárnál, és első alkalommal a titkárságon is készségesnek mutatkoztak, hogy igen, nincs gond, megértik, hogy külföldiek vagyunk, elvileg nem lesz gond.
Hát ugyanez az aranyos néni a titkárságon egy hét múlva közölte velünk rettentő hidegen és fagyosan, hogy szó sem lehet róla, hogy levizsgázzunk decemberben, csak januárban a franciákkal együtt, mert most "égalité", vagyis egyenlősdi van az Erasmusos diákok és a franciák között, mi is ugyanolyan diákok vagyunk az ő szemükben, így szó sem lehet róla, hogy kivételezzenek velünk. Teljesen leforrázva álltunk, hiszen ez az egész múlt hétfőn történt, mikor már azt hittük, hogy minden rendben. Próbáltuk őket győzködni, hogy de mi otthon is tanulunk és vizsgázunk, és januárban muszáj otthon lennünk. Magyaráztuk, hogy ha kell, szerzünk erről igazolást a TO-tól, de nem használt semmit. Próbáltunk másokat is megkeresni, tényleg az atyaúristenhez is elmentünk szinte, hogy nem lehetne-e mégis megoldani ezt a dolgot valahogy. Egy egész kis kupaktanács jött erre össze, és ami az egészben a "legjobb" volt, egyszerűen ránk csukták az ajtót a folyosón, hogy ne is halljuk, hogy ők mit tárgyalnak. Na, ez volt az a pont, ahol majdnem mind a négyen sírva fakadtunk. Aztán kijöttek, és közölték a megsemmisítő ítéletet, hogy nincs alternatíva: januárban vizsga a franciákkal együtt.
Néhány egyetemi barátom most biztos kérdezi, hogy akkor miért nem maradok kint decemberben és csinálom meg a vizsgáimat mindjárt akkor, és akkor nem kell visszamennem. Ez sajnos nem lehetséges, ugyanis a francia vizsgaidőszak merőben eltérő a miénktől: mindösszesen 2 hét január 7 és 18 között (sztem nem olyan jó, mint amilyennek tűnik), mindenből írásbeli van 1 db megadott időpontban. Ha nem sikerül? Pótvizsga júniusban. Szóval a tét nem kicsi. És azért ne felejtsétek el, hogy akármennyit fejlődök, ahhoz még évek kellenének, hogy olyan szinten legyek franciából, hogy egy írásbeli vizsgán megfeleljek a franciákkal együtt. És ugye egy írásbelinél nem fogja a tanár megnézni, hogy vajon aki ezt írta, az francia-e vagy sem, csak azt nézi, hogy pongyolán fogalmaz és a heylesírása is eléggé kifogásolható.
Szóval eléggé magunk alatt voltunk, aztán lassan megemésztettük a hírt, elmondtuk családjainknak, hogy mi a helyzet, aztán elgondolkoztunk siralmas helyzetünkön. Az biztos, hogy munkajogból képtelenek vagyunk levizsgázni írásban, annyira hiányzik hozzá a szókincsünk, viszont a nyelvkurzuson lévő jogi kurzust gond nélkül teljesíteni tudjuk. Szerencsére erre a változásra kedvező választ kaptunk otthon, így a munkajogot leadhattuk. Aztán beszéltünk az alapjogos és a kriminológiás tanárral, és mindkettő belement, hogy írásbeli helyett szóban vizsgázhassunk, viszont csak januárban.
Hát ez a története a vizsgáimnak, és annak, hogy miért fogom Tours vendégszeretetét élvezni még két hétig januárban.
Puszi
Gitta
2007. október 26.
2007. október 23.
Különféle nációk
Akkor most összegezném személyes tapasztalataimat a többi nemzetről. Elsőrebocsátom, hogy meglehetősen szubjektív állásfoglalás, és talán nincs is igazam, de azért több dologban egyetértünk a többiekkel. Először is, pillanatnyilag nálam a nemzetek így vannak felosztva: franciák, angolok-amerikaiak, ferdeszeműek (kínaiak, japánok, ...), valamint a többi európai nemzet.
A franciákról: Sok előítélet igaz velük kapcsolatban. Először is egy hihetetlenül büszke nép, és meglehetősen bunkók is. Persze tisztelet a kivételnek, de már értem, hogy Zsuzsi, aki tavaly itt töltött egy évet, miért mondta, hogy alig barátkozott franciákkal. Nehéz velük kapcsolatot kialakítani. Nekem is kb 2-3 francia ismerősöm van, aki meg is ismer az utcán is. Az egyik Thomas, kb 30 éves pasi, Zsuzsit ismerte tavaly és az elején elég sok mindenben segített nekünk. A másik Katharinának egy csoporttársa, Jean-nak hívják és többször találkoztam vele már a menzán, moziban, a nyelvkávézóban. Az egyetlen gond vele az, hogy alig értem, amit mond :( De ő legalább érdeklődést mutat más iránt. Az egyetemen annyi elutasításban volt már részünk, hiszen sok emberrel kezdtünk el beszélgetni főleg a jegyzetek miatt, de eddig 2 lány volt, amelyik érdeklődést mutatott irántunk. Hát nem tudom, ha nálunk lenne egy külföldi lány, és megszólítana, biztos, hogy beszélgetnék vele hosszabban is, és nagyon érdekelne. De a franciákat magukon kívül nem nagyon érdekli más. Ja, és a férfiak nem ismerik nagyon az udvariasságot. Szabályosan fellöknek az ajtóban, a buszon is úgy tolakodnak, mintha nem lehetne mindenkinek felférni. A boltban az eladók ezzel szemben szinte a földig alázkodnak udvariasság tekintetében a vásárlók előtt. Hát igen, ha pénzről van szó, akkor azért mindent megtesznek. Szerintem anyagiasabb nép, mint mi.
Angolokról-amerikaikról: A nyelvük miatt is, meg minden egyéb miatt is egy kategóriába lehet őket sorolni. Teljesen odáig vannak maguktól, és alig állnak szóba olyannal, akinek nem az angol az anyanyelve. Ők azok, akik nem keresik az alkalmat, hogy franciául beszélgessenek, tökéletesen jól érzik magukat egymás társaságában (jó, mi magyarok is nagyon jóban vagyunk, de nyitottak vagyunk mindenki felé). Ráadásul szörnyű a kiejtésük, rögtön hallani, hogy angolok, tipikusan angolosan beszélnek. Az angol lányok meglehetősen rondák, és szörnyen öltözködnek, valamint nagyon hangosak. Órán is mindenhez van hozzáfűznivalójuk, akkor is, ha nem is értik, hogy mi a kérdés. Egyetlen kivételként Jordant, az amerikai srácot tudnám említeni, aki igyekszik más nemzetekkel is együtt lenni.
Ferdeszeműek: Tudom, ez egy nagyon lekicsinylő kifejezés, hogy ferdeszeműek, de én jobban szeretem, mint azt, hogy ázsiaiak. Velük kapcsolatban is igaz néhány előítélet: hihetetlenül lelkiismeretesek és szorgalmasak. Egyébként nagyon sok kínai jár ide, de velük is az a gond, hogy főleg egymással barátkoznak. Szerintem azért nyitottabbak, mint az angolok, bár elég tartózkodóak. A kiejtésük nekik is érdekes, észre lehet venni, hogy szinte szótagolják a szavakat, és sajátos hangsúlyt használnak. Egyébként a saját nyelvük is érdekes, egymással nagyon hangosan és gesztikulálva beszélnek, azonban franciául inkább halkan. Sajnos róluk ennél nem tudok többet mondani :(
És akkor az európaiak: Nem tehetek róla, de nekem a németek, az olaszok, a spanyolok, a csehek és a többiek szinte egynek számítanak, mert ők hasonlítanak a legjobban ránk, és velük értjük meg magunkat a legjobban. Ez talán furcsán hangozhat, hiszen olyan különbözőek, mégse tudom elmondani miért, de nekem egynek számítanak. Hasonlóak a tapasztalataink, ugyanaz a korosztály vagyunk, és nagyon jó a hasonló dolgokat egymással összehasonlítani :) de azért írok róluk külön-külön is. Először a németekeről, hiszen ők vannak itt a legtöbben. Bevallom, kellemesen csalódtam bennük :) Ebbe a pozitív képbe természetesen belejátszik Katharina is, de más németek is hasonlóan. Ahhoz képest, hogy nekik a legkönnyebb a dolguk, hogy hasonló nemzetűeket találjanak, nagyon igyekeznek, hogy másokkal is ismerkedjenek és beszélgessenek. Akiket eddig megismertem, mind nagyon nyitottak voltak, és tájékozottak is a világgal kapcsolatban (ez azért fontos, mert az egyetemen is olyan hülyeségeket tanítanak, hogy néha teljesen elképedek. Csak egy példa, ha megengeditek: nemzetközi kapcsolatok története órán az EU jövőjével kapcsolatban tanuljuk a Balkánt és az ottani a helyzetet. A tanár még térképet is felrajzolt a táblára, hogy szemléltesse a dolgokat, de valami olyan pocsékat, hogy még én, akinek tényleg nincs nagy földrajzi tudása, tudtam, hogy ez így nem lehet. Felrajzolta Szlovéniát, Horvátoszágot, Boszniát és Szerbiát, de úgy, hogy egyszerűen lehetetlenség lett volna oda egy Magyarországot úgy felrajzolni, hogy Szlovéniával, Horvátországgal meg Szerbiával érintkezzen, de Boszniával ne. Meg nagyobb tengerpartja volt, mint a horvátoknak. És ezt egy tanár rajzolta! ) De visszatérve a németekhez: szóval pozitív a kép róluk, bár természetesen volt szerencsém bunkó némethez is, és ide a németek szebbik fele jön, ugyanis általában inkább szép lányok jönnek.
Akik még fontosak külön, azok az olaszok, ők is nagyon sokan vannak. Ők azért már inkább szeretnek magukkal lenni, ugyanúgy, mint a spanyolok, de szívesen barátkoznak másokkal is. Az olaszoknak egyébként hihetetlenül hasonlít a nyelvük a franciához, ha két olaszt hallok beszélgetni, a felét értem a szavaknak, nem csoda, hogy ők fél évnyi nyelvtanulás után ugyanazon a szinten vannak, mint mi 7 év után. Én az olaszok közül két olasz srácot, Alessandrot és Domenicot ismerem jobban, mindketten művészettörténetet tanulnak. Igazi bohém olaszok, de egyáltalán nem macsók :)
Puszi
Gitta
2007. október 22.
Amit szeretek a franciákban: a sok zöld! :)
Hát igen, pàr napja eléggé lehordtam ezt az országot, bár kaptam olyan visszajelzést, hogy jobban is lehordhattam volna. Ha jól emlékszem, már az első bejegyzéseim között megemlítettem, hogy milyen sok itt a zöld terület, és igazán tanulhatnánk tőlük. Igen, ha van valami, amiben mindenképpen irigylem ezt a népet, az két dolog: rengeteg a zöld terület és a franciák TUDNAK élni. A franciák nemcsak túlélik az életet, mint néhányan otthon teszik, zsörtölődve, örök elégedetlenként, hanem megélik az életet a maga teljességében. Ennek az egyik része a kifinomult konyhájuk és ízlésük, de emellett rengeteget sportolnak, és szerintem sok időt töltenek a szabadban. Mert van lehetőségük a szabadban lenni, mert vannak zóld területeik. Ezen a hétvégén Toursnak megint 2 nagyon szép helyét fedeztem fel, amit sajnálok, hogy korábban nem kerestem fel.
Szombat délután Krisztivel elmentünk a Botanikus Kertbe. De ez nemcsak egy szimpla botanikus kert, hanem egy mini állatkert, mert vannak flamingók, rengeteg kacsa és kenguruk is vannak, meg emuk. A parkban több helyen játszótér van kialakítva a kicsiknek (szigorúan EU-szabvány), és nagyon sokan voltak, akik sétáltak, beszélgettek, leültek a padokra, nézték a kis tavat, kisgyerekekkel játszottak... Nagyon szépen ki volt alakítva és nagyon szépen rendbe is van tartva. habár egy elég szemetelős és koszos nép, a vandalizmusnak eddig nem láttam nyomát, nincsenek széttört játékok, törött padok... És ebben a szép októberi napsütésben igazán jó volt ott lenni. El tudom képzelni, hogy tavasszal milyen gyönyörű lehet, ilyenkor kicsit fáj a szívem, hogy nem láthatom Tourst tavasszal, de vigasztal, hogy helyette Pécsett láthatom a tavaszt... :)
Vasárnap pedig "piknikezni" mentünk a Tóhoz Krisztivel és Borival (Klaudia azért nem volt, mert váratlanul megjelent a családja a hétvégére :)). Természetesen van egy rendes neve is a tónak, hogy milyen tó, de azt senki nem használja, mindenki Lac-nak, vagyis tónak hívja. Ez a tó a Cher folyó partja mellett fekszik, és ezt is egy hatalmas park veszi körül. Nem tudom, talán a kisebbik Malomvölgyi tó méretéhez hasonló, de ez csak egy tipp. Szépen ki van körülötte alakítva az út, rengeteg paddal, és természetesen itt is van játszótér, olyan játékokkal, hogy csak na :) EU-szabvány, de azért ezek sem veszélytelenek, Bori mondta, hogy múlt héten hoztek egy kisfiút, aki az egyik játékon eléggé beverte a fejét, és a fél fejbőrét össze kellett varrni. És ami Apunak a legjobban tetszene: rengeteg a futó, szinte nekik van ez kitalálva. De most tényleg, teli van futókkal! És van olyan része az útnak, ahol az út mellett kialakítottak egy kis tornás helyet, ahol ki tudják nyújtani a lábukat, felhúzhatják magukat és karizom-gyakorlatokat végezhetnek, egyszóval teljesen praktikus hely a futóknak. És mindez negyed órára gyalog a város központjától (vagyis inkább tőlem, a városközponttól 20-25 percre gyalog). És hihetetlenól tisztán van tartva :)
Szóval ezek azok a dolgok, amiket irigylek a franciáktól, bár erről már lekéstünk, hogy a város szívében alakítsunk ki egy parkot. ez a gondolkodásmód nem tegnap alakult ki a franciáknál, ezt tényleg évszázadok óta magukban hordják.
Puszi
Gitta
2007. október 20.
Ök se jobbak nálunk
Nem tudom, hogy az eddigiek alapján kiben milyen kép él Franciaországról. Nekem az az érzésem, hogy talán kicsit pozitívabb a kép, mint amilyen valójában, mert igyekeztem nem nagyon panaszkodni a gondjaimról, a nehézségekről. Most se ezt akarom tenni, csak tisztázni szeretnék néhány dolgot Franciaországgal és a francia Nyugat-Európával kapcsolatban.
Otthon mi csak állandóan panaszkodunk, hogy milyen rosszul megy nekünk, meg tartsunk Európába és bezzeg a Nyugat... Nos, bátran kijelenthetem, hogy nem kell tartanunk Európába, már nagyon régóta megérkeztünk oda :) Sőt, ha Nyugat-Európa olyan, mint Franciaország, akkor azt is állíthatom, hogy mi is vagyunk nyugat-európai színvonalon odahaza. Tudom, erre az az első reakció, hogy de ott mennyivel magasabbak a fizetések, és mennyivel magasabb az életszínvonal. Hát, erre csak azt tudom mondani, hogy az árak is legalább annyival többek, és igaz, hogy nem nagyon tudom, hogy egy francia átlagcsalád mennyit engedhet meg magának, de itt, ahol én lakom, nem nagyon gazdagok az emberek (lehet, hogy a szegénynegyedben lakom, bár azért nem hiszem :)) Ezeket a tapasztalatokat elsősorban a boltban szerzem, háát, azért nem Meszes, de nem is a Belváros :) Ja, az árakról még annyit, hogy amin nagyon meglepődtem, hogy még a németeknek is drága az ittlét. Ezt több német ismerősöm is megerősítette, és ugye nekik könnyebb összehasonlítani az árakat, hiszen náluk is euró van :) Nem is annyira az élelmiszerek drágák, mert ott még lehet viszonylag elfogadható árban találni, de pl az utazás rettentő drága, és valljuk be 60000 Ft-ért otthon egy egész kastélyt kapnék szállásnak, és nem csak egy ilyen kis apartmant.
Ha már a szállásoknál tartunk. Nálunk elképzelhetetlen egy kollégium internet nélkül. Itt teljesen természetes, hogy ha netet akarsz, akkor köttess be telefonvonalat, és rendelj ADSL-t. Szóval ez a híres nyugat! Mikor mindenhol az internet a nagy téma, hogy inél több helyen legyen, itt szegény külföldi diák teljesen meg van halva. Csak egy másik példát is hadd említsek arra vonatkozóan, hogy mit szoktunk még irigyelni nyugattól: hogy milyen tiszták. Hát lehet, hogy a németek precízsége tisztaságot eredméynez, de a francia egy nagyon koszos és büdös nép. Jó, Tours tiszta város, de nem az embereken múlik, ugyanis ők a szemetet teljesen természetesen elhajítják az utcán, sőt, olyat is láttam, hogy valaki a busz ablakán öntötte kis az útra a narancslevét, és senki se botránkozott meg rajta! Szelektív hulladékgyűjtés? Igen, létezik, és kötelező, olyan szinten, hogy van a háztartási hulladék, és akkor minden egyéb, mint üveg, papír, műanyag,... De ezeket mind egy helyre kell bedobni, szóbal a biokom 3 rekeszéig nem jutottak itt még el. (bár lehet, hogy így ők is meg tudják jegyezni, és nem bonyolult). Ja, igen, és tényleg nem sűrűn mosakodhatnak, mert nagyon büdösek, vagy a rengeteg parfümmel igyekeznek ezt elnyomni.
És akkor végül a politikáról. Ugyanaz megy, mint otthon. Sarkozy most minél több hatalmat szeretne magának, és megy a harc jobbra-balra. Itt is vannak apróbb botrányok, mikor kiderül, hogy valamilyen fejesnek a felesége rejtélyes módon rengeteg pénzt kapott a vállalata számára a vállalkozásához... A gazdaság itt se tökéletes, ráadásul ezen a héten megint sztrájkoltak a buszok és a vonatok (ez itt állítógal félévente egyszer legalább előfordul)
Szóval rájöttem, hogy bár én otthon se tartoztam az igazán elégedetlenkedők közé, még én is alábecsültem kicsiny országunkat. Úgyhogy csak fel a fejjel, mert ez se a Kánaán! :)
Puszi
Gitta
2007. október 17.
Nyelvkurzus
Sziasztok!
Nemrég eszembe jutott, hogy a mostani nyelvkurzusról még nem is írtam, csak a suli előtti "gyorstalpalóról" :) Hát ezt a hiányt most akkor bepótolnám.
A nyelvkurzuson 4 másfél órás órám van egy héten. Ebből 2 kötelező és 2 szabadon választható. Kötelező óra egy ún. comprehension óra, ami kifejezést jelent, elvileg gondolom itt kéne szavakat tanulgatnunk. Van egy nyevtan óránk is emellett kötelezőként. Ezen a két órán még a nyelvi felmérők szerinti csoportokban vagyunk, de én csoportot váltottam, mert az 1. csoport ütközött az egyetemi óráimmal, így most a 2. csoportban vagyok az összes többi magyar lánnyal együtt :) Aztán ezenkívül különböző témákból lehet 2 tantárgyat választani szabadon, attól függően, hogy 1) mi érdekel, 2) mi nem ütközik az egyetemmel. Ilyen tantárgyakra kell gondolni, mint francia kultúra, filmtörténet, irodalom, történelem, művészettörténet, szociológia, gazdasági ismeretek, és természetesen van jogi ismeretek is :) Én ezek közül francia irodalomra és francia jogi ismeretekre járok.
Bevallom, nem sokat tanulok a nyelvből a nyelvkurzuson. Egy 40 fős csoportban nem is nagyon lehet nyelvet tanulni. Viszont ott a társaság :), a többi Erasmusos diák meg egyéb külföldiek (amerikaiak, kínaiak, ...), akikkel itt lehet igazán ismerkedni és beszélgetni. Már nagyjából kialakult baráti köröm van, de mindig ismerkedek újakkal is. Mi ugye főleg a csehekkel vagyunk nagyon jóban: ennek talán oka a hasonló környezet, mivel mindannyian egy "kelet-európai exkommunista" országból jöttünk (ezt a kifejezést használják ránk az egyetemen), és néha találkozunk is ennek megfelelő előítéletekkel. Nemegyszer előfordult már, hogy miután közöltem valakivel, hogy magyar vagyok, és erre szinte meg sem kérdezték, hanem kijelentették, hogy akkor biztos beszélek oroszul. Hmmm. No comment. Múltkor Jan elegyedett vitába Jordannel, az amerikai sráccal, mikor próbálta neki elmagyarázni, hogy mi már nem nagyon ismerjük a kommunizmust, hiszen a rendszerváltáskor 3-4 évesek voltunk, és azóta ha hiszi, ha nem, többé-kevésbé működő demokráciában élünk, és különben sem úgy kell elképzelni azt a kommunizmust, mint a poklok poklát. De mesélték a többiek, hogy velük meg az fordult elő, hogy hivatalos helyen megkérdezték tőlük, hogy akkor önök tagjai-e már az Uniónak, vagy még fel kell-e mutatniuk egy vízumot. Hát igen, kicsit lemaradtak. A tájékozottabbak általában csak azzal nincsenek tisztában, hogy nálunk az euró még nem fizetőeszköz. És mikor mondom, hogy hát ennek az az oka, hogy a magyar gazdaság még sajnos nem áll a megfelelő szinten, erre váalszolják, hogy ez miért gond, a francia gazdasággal is gondok vannak. erre általában elmagyarázom, hogy amíg a franciák a főnökök, addig nekünk még egyelőre hallgass a nevünk.
De elkalandoztam, hiszen a nyelvkurzusról meg a többiekről akartam írni. Az irodalmi kurzusra Jannal járok együtt a közelebbi ismertségi körömből. Ezt egy nagyon lelkes fiatal tanárnő tartja, aki kb 3-szor annyi dolgot akar velünk csinálni, mint amennyi beleférne másfél órába. Ráadásul rettenetesen hadar, győzi az ember követni. Az első óra után csupán 10-en hagyták ott az órát arra hivatkozva, hogy nekik ez túl sok. Ilyenkor kicsit megnyugodok, hogy akkor annyira nem állok rosszul, mert igaz, hogy kicsit nekem is nehéz, de eszembe se jutott, hogy otthagyjam. Az óra egyébként arról szól, hogy mindig ad az előző óra végén több ismert vagy kevésbé ismert francia regényből egy bizonyos részletet (vagy egy jellemzést, vagy egy kezdést, mostani órára a szerelmesek első találkozásáról olvastunk), és órán ezek alapján összehasonlítjuk a különböző irodalmi stílusokat. Első órán el kellett mondani, hogy milyen francia szerzőket ismerünk, esetleg kiktől olvastunk valamit (természetesen anyanyelven), és persze elég magasan vertem a többséget a középiskolai kötelezőkkel (Hugo, Moliére, Balzac, Stendhal, Flaubert, Sartre) pedig a legtöbben az egyetemen is irodalmat tanulnak a csoportból. (hiába, a magyar közoktatás :)) Ez egyébként nagy könnyebbséget jelent nekem, mert elég az otthonról hozott tudásom, hogy megoldjam órán a feladatokat.
A jogi óra teljesen más jellegű. Egy fiatal pasas tartja, érthetően beszél, és mindig hoz valami cikket egy mostani francia közéleti-jogi esettel kapcsolatban és azt tárgyaljuk meg. Hát itt meg aztán teljesen otthon vagyok, mert főleg a francia parlamentről, elnökről meg politikai rendszerről van szó, amit már otthon is szaknyelv meg szeminárium keretében tartottam. De enélkül is valószínűleg jobban képben lennék, mint a kínaiak, akiknek külön el kellett magyarázni, hogy hogyan lehetséges, hogy van külön köztársasági elnök meg miniszterelnök és a 2 nem ugyanaz. Amúgy most a franciák épp egy alkotmánymódosítsá előtt állnak, és megy a vita, mert M. Sárközy (az ittenieknek Szákozi) még több hatalmat szeretne magának, és valószínűleg sikerül is keresztülvinnie az akaratát.
Még annyi mindenről lehetne írni, de hagyok más napokra is :)
Puszi
Gitta
2007. október 15.
Harc az internettel 2.
Sziasztok!
Örömmel jelentem, hogy harcot nyertünk az internet ellen, és jelenleg a Katharina gépén már működik is tökéletesen!! :)
Az én gépemen még biztonsági okok miatt nem működik, de ami késik nem múlik :) De vegyük sorjában a történéseket!
Több napon keresztük kitartóan próbálkoztunk működésre bírni az internetet különböző telefonos segítségek igénybevétele mellett (az én részemről Peti, Katharina részéről Michael személyében :)) Próbálkoztunk Katharina gépén, próbálkoztunk úgy, hogy az én gépemet usb-vel összekötöttük a modemmel, próbálkoztunk vezeték nélküli hálózat használatával is. Mindhiába, annak ellenére, hogy észlelte, hogy igen, van itt valamilyen hálózat, amelyhez csatlakoztunk, de az internet mégsem működött. Próbáltunk segítséget kérni helyiektől (főleg Katharina, mert francia fiúkat ő ismer), de mindegyik közölte, hogy hülye a számítógépekhez és nem tud segíteni. (ez elég meglepő, otthon elég kevés olyan fiú van, aki bevallja, hogy nem konyít a gépekhez) De ha nem, hát nem, maradunk saját magunk. Elhatároztuk, hogy bemegyünk az üzletbe, ahol Katharina a modemet vette, hogy megérdeklődjük, hogy mi a franc baja is van az internetnek. El is mentünk egy szerda délelőtt (találtunk 2 szabad órát, amely mindkettőnknek jó volt, és még az üzletek is nyitva voltak :)), de csak annyit mondott nekünk az eladó, hogy próbálkozzunk csak nyugodtan, működnie kell annak, nem lehet semmi gond. Hiába mondtuk neki, hogy de van gond, mert nem működik, közölte, hogy az ki van zárva, biztos nem jól csinálunk valamit, és azért nem megy. Lógó orral távoztunk, és este újabb próbának vetettük alá az internetet, a legkisebb lépésben is követve a használati útmutatót, de nem volt semmi haszna. Utolsó mentsvárként végül felhívtuk azt a telefonszámot, amit adtak, hogy gond esetén itt érdeklődjünk. Mivel elég nehéz egy franciát érteni még élőben is, eléggé féltünk, kihangosítottuk a telefont, hogy mindkettünk hallja, amit mondanak, aztán ketten együtt csak kiokoskodunk valamit. Ez a szokásos volt, hogy ha ezzel van gondja, nyomja meg az 1-es gombot, ha meg ezzel, akkor 2-est, stb. Mmi megnyomtuk az 1-t, amely szerint nekünk az Internettel van gondunk. Erre elkezdett egy női hang beszélni valami dátumokról és egyszercsak közölte, hogy akkor vége, ennyi volt a segítség. Hát kösz. Meghallgattuk még kétszer, de nem sikerült rájönnünk semmire. Aztán mondta Katharina, hogy majd meghallgattatjuk egy franciával, és az majd elmagyarázza nekünk, hogy ez mit is jelent.
Aztán szombat délelőtt - miközbeni tanulgattam kis szobában - Katharina bejött hozzám diadalmas mosollyal, hogy fogalma nincs arról, hogy mi történt, de most megy az internet. Mondta, hogy nem tett semmi különöset, megint végigfutatta a telepítőt, és most egyszer csak működött. Igazán nem is érdekel, de végre nem kell a könyvtárban szenvednem a laptoppal (főleg miután ma a Klaudia meg a Kinga helyett sem talált az órák után, mert egyszerűen annyira tele volt a könyvtár), mert Katharina megengedte, hogy nyugodtan használjam a netet, és ki is használom :) Szóval mostantól igyekszem mindennap valami apróságról írni, ha akad témám (azért még akad, de szívesen várnék javaslatokat :))
Puszi
Gitta
2007. október 12.
Enni jó!
Sziasztok!
A mai téma szerintem sokatokat fogja érdekelni, de ajánlom, hogy ne üres gyomorral álljatok neki olvasni, mert megéheztek :) (legalábbis remélem) A francia konyháról sok mindent lehet hallani, rengeteg könyvet, szakácskönyvet írtak róla. Most megpróbálom elmagyarázni, hogy számomra mit jelent a francia konyha, meg hogy miben is más az otthonitól.
Elöljáróban annyit, hogy a tapasztalataimat főleg a menzán szereztem, mert az éttermek olyan drágák, hogy egy magamfajta Erasmusos diák nem nagyon engedheti meg magának azt a luxust, hogy étteremben ebédeljen. Azonban az itteni menza nem hasonlítható az otthonihoz. Bori fogalmazta meg nagyon találóan, hogy itt nemcsak etetik a népet, hogy ne legyen éhes, hanem táplálják is. Az egyetemi menzákon diákok és az egyetem dolgozói ebédelhetnek, egységesen 2euró 80 centért. Ebbe beletartozik egy főétel és 3 kicsi egység. Kicsi egység a saláta, a desszert és a gyümölcs. Ezen felül általában bagett- és kenyérdarabokat szabadon lehet venni. A főételek általában úgy vannak, hogy van 2-3 fajta köret (általában krumpli vagy rizs plusz valamilyen zöldség), meg 1 vagy 2 fajta hús és természetesen mindennap leeht halat is enni. De variálhatod úgy is, hogy mondjuk te zöldbabot kérsz krumplival és húst egyáltalán nem, a variálás rád van bízva. Saláta is naponta 5-6 féle van, vagy előre kiporciózottat veszel el, vagy magad rakod össze egy kis tálkába, hogy mit szeretnél enni. A desszertek is általában pudingot jelentenek vagy joghurtot. A koleszom melletti éttermet azért szeretem, mert itt leeht választani néha igazi francia desszertet is, ettem már egyszer egy vaniliás-szilvás tortaszereletet (ezek sokkal laposabbak a mi tortáinknál, de nagyon aranyosan néznek ki, és nem utolsósorban nagyon fincsik is :)), meg ettem egy csokis éclair-t is (kifliszerűség, amely csokival van megtöltve és csokiszósz van a tetején).
Főételként ettem már zöldséges aprópecsenyét, meg különböző sült húsokat is, amelyekre szószt is raknak. A szósz szükséges is, mivel hozzá vagyok szokva az otthoni fűszerezésekhez, és itt azért nem viszik annyira túlzásba a fűszerezést :) (a sót szerintem nem nagyon ismerik, számomra mindenük elég sótlan). Első nap jártam pórul, mert kértem egy olyan marhahúst, amilyen a hamburgerekben van. Na, hát ez olyan véres volt meg íztelen, hogy ott is hagytam két falat után. Azóta azért inkább olyat választok, amit ismerek. Tészta ritkán van, de már sikerült azt is kifognom, az jó volt. De a menzán volt szerencsém kipróbálni croque-monseiur (krok-mösziő)- t is, ő eléggé tipikus francia kaja. Nem egy nagy szám, mert egy melegszendvics, amelynek a közepében sonka meg sajt van és sajttal van megszórva a teteje is. Ennek ellenére baromi drágán adják, a legolcsóbbért 4 euróért láttam! Ebben például nem értem, hogy mi olyan drága. Tegnap pedig kebabot ebédeltem, ami az itteni gyros :) Ugyanaz, csak nem pitában, hanem szendvicsben adják és általában még sült krumplit is esznek hozzá. De itt egyetlen gyros-os nincs, csak ez a kebab (és néha párja, a nabab) van :), amit ugyanúgy arabok vagy törökök működtetnek, mint odahaza.
Tudom, ha a francia konyha szóba kerül, akkor a legtöbb embernek a péksütemények, a sajtok, a tengeri herkentyűk és a saláták jutnak eszébe. Ebből én 2-t eszek rendszeresen: a péksütiket és a salátákat :) Egyszer mertem desszertként sajtot választani, de nekem nem jönnek be ezek a kemény és büdös sajtjaik. Tengeri herkentyűket meg egyszer a Katharina kóstoltatott meg velem, mikor rizzsel ette itthon salátaként, de valahogy a kagyló sem az én ízvilágom. Ellenben a péksütik :) Azokhoz aztán tényleg értenek :) Rengeteg pékség van az utakon, minden sarkon megtalálható egy. Vagy ha nem péksütis található, akkor desszertes, ahol tortácskákat, csokoládét és természetesen palacsintát lehet venni. Ezek azok a helyek, ahol legtöbbször nyálcsorgatva megyek el, és csak ábrándozok arról, hogy majd decemberben, mikor rájövök, hogy még mennyi pénzem megmarad, csapok egy kis bulit belőlük :)) Általában a szupermarketekben szoktam vásárolni, mert ott olcsóbb és nagyobb kiszerelésben is kapható, és egyáltalán nem rosszabb.
Akkor először a bagettról: hát igen, az itt népeledel, olyan, mint nálunk a kenyér. Mivel a bagett elég hosszú, ezért nem lehet szatyorba rakni és mindenki a hóna alatt viszi. Első este én is bagettot vettem éhségemet csillapítandó, de hamar megtanultam, hogy a bagett nem egyszemélyre szóló kaja. Egyszerre ugyanis nem lehet megenni (jó, egy fiú lehet, hogy megeszi) és nagyon hamar kiszárad, már másnap kőkemény és balta kell hozzá. De itt vannak a jó kis croissantok (azok a becsomagolt croissantok, amiket otthon lehet kapni, itt eléggé alja lehet, mert nagyon olcsón adják, sztem még az otthoninál is olcsóbban) De 2-es, 4-es és 10-es kiszerelésben lehet kapni vajas croissant-t, ami szerintem az egyik legjobb kaja, nagyon finom és nagyon omlós. A másik nagyon jó kis kajájuk az a „pain au lait”, ami kis tejes kiflit jelent. Édesebb és kisebb, mint az otthoni, és én nagyon szeretem. Természetesen itt is kapható tartós kenyér, teljesen olyan, mint a miénk, viszont barna kenyér, meg rozskenyér, meg ehhez hasonló dolgok nem kaphatók. Mielőtt Anyu teljesen megijedne, hogy csak péksütin élek és elhízok, közlöm, hogy eszek müzlit is és joghurtokat is, Activiát itt is lehet kapni. (az más kérdés, hogy mennyiért)
És akkor végül egy kicsit a salátákról. Hát igen, azoknak itt sokkal nagyobb kultúrájuk van, mint nálunk és sokkal jobban variálják a különböző alapanyagokat. Bár nem mindig mondanám, hogy jobb, mint az otthoni: ettem egyszer céklasalátát (nagyon céklás vagyok), és hát elbújhat az otthoni Tesco-s céklasaláta mögött is, mert nem volt jó. De nagyon szeretem egyfajta riszes salátájukat, amelybe kukoricát, zöldborsót meg még egyéb zöldségeket raknak mellé. De gyakori a sonka is a salátákban. A krumplijuk viszont ugyancsak nem tetszik a salátájukban. Amúgy is másmilyen az itteni krumpli, mint az otthoni, ez egészen halványsárga, olyan, mint nálunk egy-egy korai újkrumpli. Viszont a rendes salátát nagyon szeretem, és mindennap igyekszem rakni a kis tálkámra :) Van gombasaláta is, meg láttam makarónis-bolognais salátát is, a tésztát adják hidegen, meg mellé egy-két paradicsomot. Érdekes volt, hogy egyszer olyan zöldsalátát ettem, amibe diót raktak még bele, egészen különleges ízt adott neki :) Ja, igen, és persze mindenhez lehet választani a menzán valamilyen öntetet, szószt is: van salátaszósz, valami savanykás szósz, amit vinnegrette-nek hívnak, van mustár (persze dijoni), ketchup és majonéz, ami szontén dijoni, és amiben első ízre beleszerettem :)
Remélem, most már mindenkinek csorog a nyála, és aki most enni megy, annak jó étvágyat kívánok! :)
Puszi
Gitta
A mai téma szerintem sokatokat fogja érdekelni, de ajánlom, hogy ne üres gyomorral álljatok neki olvasni, mert megéheztek :) (legalábbis remélem) A francia konyháról sok mindent lehet hallani, rengeteg könyvet, szakácskönyvet írtak róla. Most megpróbálom elmagyarázni, hogy számomra mit jelent a francia konyha, meg hogy miben is más az otthonitól.
Elöljáróban annyit, hogy a tapasztalataimat főleg a menzán szereztem, mert az éttermek olyan drágák, hogy egy magamfajta Erasmusos diák nem nagyon engedheti meg magának azt a luxust, hogy étteremben ebédeljen. Azonban az itteni menza nem hasonlítható az otthonihoz. Bori fogalmazta meg nagyon találóan, hogy itt nemcsak etetik a népet, hogy ne legyen éhes, hanem táplálják is. Az egyetemi menzákon diákok és az egyetem dolgozói ebédelhetnek, egységesen 2euró 80 centért. Ebbe beletartozik egy főétel és 3 kicsi egység. Kicsi egység a saláta, a desszert és a gyümölcs. Ezen felül általában bagett- és kenyérdarabokat szabadon lehet venni. A főételek általában úgy vannak, hogy van 2-3 fajta köret (általában krumpli vagy rizs plusz valamilyen zöldség), meg 1 vagy 2 fajta hús és természetesen mindennap leeht halat is enni. De variálhatod úgy is, hogy mondjuk te zöldbabot kérsz krumplival és húst egyáltalán nem, a variálás rád van bízva. Saláta is naponta 5-6 féle van, vagy előre kiporciózottat veszel el, vagy magad rakod össze egy kis tálkába, hogy mit szeretnél enni. A desszertek is általában pudingot jelentenek vagy joghurtot. A koleszom melletti éttermet azért szeretem, mert itt leeht választani néha igazi francia desszertet is, ettem már egyszer egy vaniliás-szilvás tortaszereletet (ezek sokkal laposabbak a mi tortáinknál, de nagyon aranyosan néznek ki, és nem utolsósorban nagyon fincsik is :)), meg ettem egy csokis éclair-t is (kifliszerűség, amely csokival van megtöltve és csokiszósz van a tetején).
Főételként ettem már zöldséges aprópecsenyét, meg különböző sült húsokat is, amelyekre szószt is raknak. A szósz szükséges is, mivel hozzá vagyok szokva az otthoni fűszerezésekhez, és itt azért nem viszik annyira túlzásba a fűszerezést :) (a sót szerintem nem nagyon ismerik, számomra mindenük elég sótlan). Első nap jártam pórul, mert kértem egy olyan marhahúst, amilyen a hamburgerekben van. Na, hát ez olyan véres volt meg íztelen, hogy ott is hagytam két falat után. Azóta azért inkább olyat választok, amit ismerek. Tészta ritkán van, de már sikerült azt is kifognom, az jó volt. De a menzán volt szerencsém kipróbálni croque-monseiur (krok-mösziő)- t is, ő eléggé tipikus francia kaja. Nem egy nagy szám, mert egy melegszendvics, amelynek a közepében sonka meg sajt van és sajttal van megszórva a teteje is. Ennek ellenére baromi drágán adják, a legolcsóbbért 4 euróért láttam! Ebben például nem értem, hogy mi olyan drága. Tegnap pedig kebabot ebédeltem, ami az itteni gyros :) Ugyanaz, csak nem pitában, hanem szendvicsben adják és általában még sült krumplit is esznek hozzá. De itt egyetlen gyros-os nincs, csak ez a kebab (és néha párja, a nabab) van :), amit ugyanúgy arabok vagy törökök működtetnek, mint odahaza.
Tudom, ha a francia konyha szóba kerül, akkor a legtöbb embernek a péksütemények, a sajtok, a tengeri herkentyűk és a saláták jutnak eszébe. Ebből én 2-t eszek rendszeresen: a péksütiket és a salátákat :) Egyszer mertem desszertként sajtot választani, de nekem nem jönnek be ezek a kemény és büdös sajtjaik. Tengeri herkentyűket meg egyszer a Katharina kóstoltatott meg velem, mikor rizzsel ette itthon salátaként, de valahogy a kagyló sem az én ízvilágom. Ellenben a péksütik :) Azokhoz aztán tényleg értenek :) Rengeteg pékség van az utakon, minden sarkon megtalálható egy. Vagy ha nem péksütis található, akkor desszertes, ahol tortácskákat, csokoládét és természetesen palacsintát lehet venni. Ezek azok a helyek, ahol legtöbbször nyálcsorgatva megyek el, és csak ábrándozok arról, hogy majd decemberben, mikor rájövök, hogy még mennyi pénzem megmarad, csapok egy kis bulit belőlük :)) Általában a szupermarketekben szoktam vásárolni, mert ott olcsóbb és nagyobb kiszerelésben is kapható, és egyáltalán nem rosszabb.
Akkor először a bagettról: hát igen, az itt népeledel, olyan, mint nálunk a kenyér. Mivel a bagett elég hosszú, ezért nem lehet szatyorba rakni és mindenki a hóna alatt viszi. Első este én is bagettot vettem éhségemet csillapítandó, de hamar megtanultam, hogy a bagett nem egyszemélyre szóló kaja. Egyszerre ugyanis nem lehet megenni (jó, egy fiú lehet, hogy megeszi) és nagyon hamar kiszárad, már másnap kőkemény és balta kell hozzá. De itt vannak a jó kis croissantok (azok a becsomagolt croissantok, amiket otthon lehet kapni, itt eléggé alja lehet, mert nagyon olcsón adják, sztem még az otthoninál is olcsóbban) De 2-es, 4-es és 10-es kiszerelésben lehet kapni vajas croissant-t, ami szerintem az egyik legjobb kaja, nagyon finom és nagyon omlós. A másik nagyon jó kis kajájuk az a „pain au lait”, ami kis tejes kiflit jelent. Édesebb és kisebb, mint az otthoni, és én nagyon szeretem. Természetesen itt is kapható tartós kenyér, teljesen olyan, mint a miénk, viszont barna kenyér, meg rozskenyér, meg ehhez hasonló dolgok nem kaphatók. Mielőtt Anyu teljesen megijedne, hogy csak péksütin élek és elhízok, közlöm, hogy eszek müzlit is és joghurtokat is, Activiát itt is lehet kapni. (az más kérdés, hogy mennyiért)
És akkor végül egy kicsit a salátákról. Hát igen, azoknak itt sokkal nagyobb kultúrájuk van, mint nálunk és sokkal jobban variálják a különböző alapanyagokat. Bár nem mindig mondanám, hogy jobb, mint az otthoni: ettem egyszer céklasalátát (nagyon céklás vagyok), és hát elbújhat az otthoni Tesco-s céklasaláta mögött is, mert nem volt jó. De nagyon szeretem egyfajta riszes salátájukat, amelybe kukoricát, zöldborsót meg még egyéb zöldségeket raknak mellé. De gyakori a sonka is a salátákban. A krumplijuk viszont ugyancsak nem tetszik a salátájukban. Amúgy is másmilyen az itteni krumpli, mint az otthoni, ez egészen halványsárga, olyan, mint nálunk egy-egy korai újkrumpli. Viszont a rendes salátát nagyon szeretem, és mindennap igyekszem rakni a kis tálkámra :) Van gombasaláta is, meg láttam makarónis-bolognais salátát is, a tésztát adják hidegen, meg mellé egy-két paradicsomot. Érdekes volt, hogy egyszer olyan zöldsalátát ettem, amibe diót raktak még bele, egészen különleges ízt adott neki :) Ja, igen, és persze mindenhez lehet választani a menzán valamilyen öntetet, szószt is: van salátaszósz, valami savanykás szósz, amit vinnegrette-nek hívnak, van mustár (persze dijoni), ketchup és majonéz, ami szontén dijoni, és amiben első ízre beleszerettem :)
Remélem, most már mindenkinek csorog a nyála, és aki most enni megy, annak jó étvágyat kívánok! :)
Puszi
Gitta
2007. október 11.
1 hónap összegzése
Sziasztok!
Hihetetlen, de igaz! Immár 1 hónapja élek Toursban, ezért gondoltam, hogy most kicsit írok általánosságban erről az 1 hónapról.
Bevallom, számomra szinte repül az idő, a napok nagyon rövidnek tűnnek, hiszen annyi minden történik most velem :) Most már úgy érzem, hogy "letelepedtem", megtaláltam a helyem a városban, az emberek között, a társaim között, a városnak egy nagyobb részét már elég jól ismerem, tisztában vagyok a legfontosabb dolgokkal :) A nyelv is egyre jobban megy, az alapdolgokat már könnyedén, szinte gondolkodás nélkül el tudom mondani. Ha meg mást is akarok mondani, akkor meg vagy használom az angolt, vagy átváltok Activity-be és úgy próbálom kézzel-lábbal elmagyarázni, hogy mit szeretnék :)
Most már megleltem a saját társaságomat is :) A többi magyar lánnyal jóban vagyok, összejárunk (most vasárnap éppen Krisztinél meg Klaudiánál lesz a kis főzőcske), meg majd a tanulásnál is tudunk egymásnak segíteni. Rajtuk kívül meg ott van természetesen lakótársam, Katharina, akivel már nagyon összebarátkoztam, és szerintem igazán otthonossá tettük a kis birodalmunkat :) (holnap veszünk zuhanyfüggönyt 2 euróért, akkor talán a fürdőt se piszkoljuk össze olyan könnyen). Egyébként a már említett csehekkel vagyunk jóban, de egyre jobban kialakul a nyelvkurzuson is egy kis társaság (csak megemlítem, hogy tegnap a nyelvtanóra unalmasabb részein a svájci Stéphanie-val és az olasz Alessandro-val csevegtem mindenféléről). Ezenkívül meg állandóan belebotlok mindenféle nációba, szinte már a világ minden pontjáról lassan ismerek valakit :)
Nagyon szeretek itt lenni, gyönyörű Tours és még mindig nem fogtam fel, hogy karnyújtásnyira vannak ezek a gyönyörű kastélyok. A lányok most voltak Bordeaux-ban a hétvégén, és mondták, hogy igaz, hogy jól érezték magukat, azért örülnek, hogy nem ott töltik el az összes idejüket, mert az egy nagyon város, ami zsúfolt és nem is tiszta. Tours nekem éppen megfelel méreteiben, tempójában, és minden egyébben :) Sok tekintetben tetszik a francia élet is, bár megvallom, ha több pénzem lenne, akkor nem csak sóvárognék sok dolog után :) De ez sem olyan nagy gond, csak a luxus-dolgokról kell lemondanom, de hát az meg azért nem egy nagy ár :)
Puszi
Gitta
Hihetetlen, de igaz! Immár 1 hónapja élek Toursban, ezért gondoltam, hogy most kicsit írok általánosságban erről az 1 hónapról.
Bevallom, számomra szinte repül az idő, a napok nagyon rövidnek tűnnek, hiszen annyi minden történik most velem :) Most már úgy érzem, hogy "letelepedtem", megtaláltam a helyem a városban, az emberek között, a társaim között, a városnak egy nagyobb részét már elég jól ismerem, tisztában vagyok a legfontosabb dolgokkal :) A nyelv is egyre jobban megy, az alapdolgokat már könnyedén, szinte gondolkodás nélkül el tudom mondani. Ha meg mást is akarok mondani, akkor meg vagy használom az angolt, vagy átváltok Activity-be és úgy próbálom kézzel-lábbal elmagyarázni, hogy mit szeretnék :)
Most már megleltem a saját társaságomat is :) A többi magyar lánnyal jóban vagyok, összejárunk (most vasárnap éppen Krisztinél meg Klaudiánál lesz a kis főzőcske), meg majd a tanulásnál is tudunk egymásnak segíteni. Rajtuk kívül meg ott van természetesen lakótársam, Katharina, akivel már nagyon összebarátkoztam, és szerintem igazán otthonossá tettük a kis birodalmunkat :) (holnap veszünk zuhanyfüggönyt 2 euróért, akkor talán a fürdőt se piszkoljuk össze olyan könnyen). Egyébként a már említett csehekkel vagyunk jóban, de egyre jobban kialakul a nyelvkurzuson is egy kis társaság (csak megemlítem, hogy tegnap a nyelvtanóra unalmasabb részein a svájci Stéphanie-val és az olasz Alessandro-val csevegtem mindenféléről). Ezenkívül meg állandóan belebotlok mindenféle nációba, szinte már a világ minden pontjáról lassan ismerek valakit :)
Nagyon szeretek itt lenni, gyönyörű Tours és még mindig nem fogtam fel, hogy karnyújtásnyira vannak ezek a gyönyörű kastélyok. A lányok most voltak Bordeaux-ban a hétvégén, és mondták, hogy igaz, hogy jól érezték magukat, azért örülnek, hogy nem ott töltik el az összes idejüket, mert az egy nagyon város, ami zsúfolt és nem is tiszta. Tours nekem éppen megfelel méreteiben, tempójában, és minden egyébben :) Sok tekintetben tetszik a francia élet is, bár megvallom, ha több pénzem lenne, akkor nem csak sóvárognék sok dolog után :) De ez sem olyan nagy gond, csak a luxus-dolgokról kell lemondanom, de hát az meg azért nem egy nagy ár :)
Puszi
Gitta
2007. október 9.
Ismét a kastélyok :)
Sziasztok!
Ez a hétvége megint a kastélyok jegyében telt el :)
Katharinával már hét közben elhatároztuk, hogy a hétvégén megnézzük valamelyik kastélyt. Nem tudom, hogy ki mennyire tudja, de itt csak úgy hemzsegnek a kastélyok. Ha elindulunk Párizs felé, akkor egy háromnegyed órás vonatút alatt 3 kastély is útba esik: Amboise, Chaumont-sur-Loire és Blois (ja, és Blois-ból lehet eljutni hamar Chamborg-ba is). Egy másik irányban innét kb 25 km-re van Chenanceau kastélya (ez az a kastély, amely vízre épült, és az egyik leghíresebb kastély). Aztán szintén 1 órás körzeten belül van Villandry, Azay-le-Rideau és Chinon, és Chinontól 3 km-re található Ussé is. Egy 4. irányban pedig ha megyünk, akkor Langeais és Saumur kastélyait leeht nagyon hamar elérni. És akkor még nem beszéltem az icipici kastélyokról, amelyek még ma is magánszemélyek kezében vannak, és legtöbbször szállodát működtetnek bennük, aholkorabeli környezetben lehet eltölteni néhány nyugodt éjszakát, persze borsos árért. Ja, és az összes kastély büszkélkedhet valamilyen francia királlyal, aki vagy építette, vagy itt töltött el néhány hónapot, vagy itt halt meg, stb.
Mi Katharinával a Langeais-Saumur utat választottuk. Azonban reggel a pályaudvaron összefutottunk a csehekkel (Hana, Véronique és Ian), valamint Kingával, aki szintén jogos magyar lány Szegedről. Ők Chaumont-sur-Loire-ba indultak, hogy az ottani „Kert-fesztivált” megnézzék. Ezek után mi is úgy döntöttünk, hogy velük tartunk, és kis csapatunk útra kelt :) Chaumont-sur-Loire-hoz Onzain-nél kell leszállni, és csak át kell menni a Loire folyón, és már ott is vagyunk. Ja, igen még egy apróság a kastélyokhoz: itt a Loire völgyében több folyó is van, ami a Loire-ba ömlik bele, és mindegyik kastély valamelyik folyó partjára épült stratégiai és harcászati okokból. Bár jó pár kastélyról nehéz elhinni, hogy megért ostromokat is.
Chaumont-sur-Loire erről a nyári kertfesztiváljáról híres. Minden nyáron valamilyen téma köré különböző kertépítők és tájépítészek apróbb kerteket építenek, és ezeket nyáron körbe lehet járni, egészen október közepéig. Mi az utolsó előtti hétvégén mentünk, de még így is sok turista volt (képzelem, hogy nyáron mi lehet ezeknél a kastélyoknál :)) Az idei téma a mozgás volt. Kertek mozgásban? Első hallásra kicsit paradoxonnak tűnik, de a kb 30 kertecske megmutatta, hogy ez nem így van. Hihetetlen ötletes megoldásokkal lehetett találkozni: pl. körbe fák, az első még nagyon pirinyó, az utolsó már nagyon nagy, és ez azt akarja jelezni, hogy a fák növekednek, tehát mozgásban vannak. Egy másik azt utánozta, hogy a szél fújja a füvet és a leveleket, és így azok mozgásban vannak. Volt néhány filozofikus megoldás is, amelyre nem nagyon jöttem rá (bár mindenhol kis táblák hirdették, hogy mit ábrázol az adott kert), de így is nagyon érdekes volt, hogy mi mindent ki lehet találni egy kertből. Mondjuk nyáron valószínűleg még szebb lehet, hiszen most már sok virág elvirágzott, és kezdtek elszáradni a levelek. De még így is nagyszerű élmény volt.
A kertfesztivál mellett a kertnek van még egy nevezetes része, ez pedig a Vallon des brumes, vagyis a Ködök völgye. Ez egy aprócska mesterségesen kialakított völgy rengeteg növénnyel, és mozgásérzékelő berendezés segítségével, ha valaki arra jön, akkor mesterséges füstöt fújnak a völgyre, és ettől tényleg ilyen ködös hangulatú lesz az egész. Tudom, a mesterséges dolgok nem az igaziak, de a hatás akkor is nagyon jó. Olyan misztikus hangulat támad, mintha egy elvarászolt völgyben lennél :)
Másnap Borival, az orvosos lánnyal mentem kirándulni, a többiek túl fáradtak voltak még egy kiránduláshoz. Reggel busszal (ami egyébként vonatot helyettesített, tehát vonatjegy kellett rá, és azért van, mert nincsenek sokan, és gondolom így olcsóbb) elmentünk Azay-le-Rideau-ba. Már 9 órakor ott voltunk, de a kastély csak 10-kor nyitott (téli időszámítás). Azay-le-Rideau a Loire egyik mellékágánál, az Indre folyónál fekszik. Meglepő volt, hogy vasárnap ellenére is nyitva volt minden bolt, pedig ez csak egy falu (úgy látszik, csak a városban áll meg az élet, a kávézóban, ahol lehet a lovira tenni, már sorban álltak az emberek 9-kor). De jó volt, hogy ilyen korán jöttünk (igaz, máskor nem is tudtunk volna, mert legközelebb délben jött busz), mert láttuk a napfelkeltét, és az Indra folyó gyönyörű volt (remélem látszik a fényképeken).
A kastély maga egy apró gyöngyszem. Találóan jellemezte Balzac azzal, hogy a kastély egy gyémánt a többi kastély közül (ja, természetesen Balzac is valahol a közelben született). Tényleg gyönyörű, mivel ez is vízre épült, és még a tükörképét is lehet látni :)) Már nem tudom, hogy hányadik Lajosnak is volt ez a kis nyári rezidenciája (ha valakit érdekel, ismét email, utánanézek), de állítólag még itt is voltak ostromok a régi időkben, amit bevallom, elég nehéz elképzelni. Tudom, Chamborgról is csak áradoztam, hogy milyen lenyűgöző, meg milyen fenséges. Chamborg a méreteivel nyűgözi le az embert, tényleg a fenséges az egyik legjobb jelző rá. Ezzel szemben Azay-le-Rideau a szépségével, a maga reneszánsz egyszerűségével és diszítéseivel mintha még jobban az ember szívéhez nőne. Tényleg nagyon csodálatos.
Aztán úgy döntötünk, hogy tovább megyünk a deles busszal, és elmegyünk Chinonba. Chinon már egy nagyobb város, ami a Vienne folyó partján fekszik, és itt nem is kastély, hanem egy egész erőd van a hegyoldalban. Igen, hegyoldal!! Meredek, szűk utcákon lehetett felkaptatni hozzá :)) Most valószínűleg csodálkoztok, hogy ennek miért örülök, de Tours olyan lapos, mint az Alföld, és jó volt kicsit valami hegyszerűségen menni :)) A folyóparton van egy csodálatos platánfasor, ami az egész városon keresztülvisz. Chinon épp egy nagy restaurálás vége felé jár, mert a középkor harcai után Richelieu bíboros egyszerűen le akarta bontani, azonban nem volt elég pénze hozzá, így egyszerűen csak magára lett hagyva, és az idő tette tönkre. 2005-ben kezdték a restaurálást, ami elvileg januárra lesz kész (bár ebben kicsit kételkedek). Az erődből a kilátás a városra nagyon szép, ezért már megéri felkapaszkodni az utcákon. Ez a kastély is nevezetes: itt találkozott Jeanne d'Arc először VII. Károllyal, ezért itt minden róla van elnevezve, és a város tetején egy hatalmas szobor is található. Másik nevezetesség, hogy itt halt meg II. Henrik angol király, aki Oroszlánszívű Ricsinek meg Földnélküli Janinak volt az apukája (ebben az diőben az angoloknak még rengeteg birtokuk volt Franciaországban). Az erőd után megnéztünk (volna) 3 templomot, de ebből 2 zárva volt, a 3.-ban pedig egy pasi valami színházi előadást tartott. Ja, és az egyik templom udvarában a vasárnap délutáni bolhapiacot tartották :) Ezek nagyon közkedveltek, Tours-ban is többször, több helyen lehet vele találkozni, mikor mindenki a kis holmijait kirakja :)
Na, ez most igen útikönyvesre sikerült, de remélem pár embernek kedvet csináltam ahhoz, hogy ha egyszer erre jár, akkor kukkantson be néhány kastélyba :)
Puszi
Gitta
Ez a hétvége megint a kastélyok jegyében telt el :)
Katharinával már hét közben elhatároztuk, hogy a hétvégén megnézzük valamelyik kastélyt. Nem tudom, hogy ki mennyire tudja, de itt csak úgy hemzsegnek a kastélyok. Ha elindulunk Párizs felé, akkor egy háromnegyed órás vonatút alatt 3 kastély is útba esik: Amboise, Chaumont-sur-Loire és Blois (ja, és Blois-ból lehet eljutni hamar Chamborg-ba is). Egy másik irányban innét kb 25 km-re van Chenanceau kastélya (ez az a kastély, amely vízre épült, és az egyik leghíresebb kastély). Aztán szintén 1 órás körzeten belül van Villandry, Azay-le-Rideau és Chinon, és Chinontól 3 km-re található Ussé is. Egy 4. irányban pedig ha megyünk, akkor Langeais és Saumur kastélyait leeht nagyon hamar elérni. És akkor még nem beszéltem az icipici kastélyokról, amelyek még ma is magánszemélyek kezében vannak, és legtöbbször szállodát működtetnek bennük, aholkorabeli környezetben lehet eltölteni néhány nyugodt éjszakát, persze borsos árért. Ja, és az összes kastély büszkélkedhet valamilyen francia királlyal, aki vagy építette, vagy itt töltött el néhány hónapot, vagy itt halt meg, stb.
Mi Katharinával a Langeais-Saumur utat választottuk. Azonban reggel a pályaudvaron összefutottunk a csehekkel (Hana, Véronique és Ian), valamint Kingával, aki szintén jogos magyar lány Szegedről. Ők Chaumont-sur-Loire-ba indultak, hogy az ottani „Kert-fesztivált” megnézzék. Ezek után mi is úgy döntöttünk, hogy velük tartunk, és kis csapatunk útra kelt :) Chaumont-sur-Loire-hoz Onzain-nél kell leszállni, és csak át kell menni a Loire folyón, és már ott is vagyunk. Ja, igen még egy apróság a kastélyokhoz: itt a Loire völgyében több folyó is van, ami a Loire-ba ömlik bele, és mindegyik kastély valamelyik folyó partjára épült stratégiai és harcászati okokból. Bár jó pár kastélyról nehéz elhinni, hogy megért ostromokat is.
Chaumont-sur-Loire erről a nyári kertfesztiváljáról híres. Minden nyáron valamilyen téma köré különböző kertépítők és tájépítészek apróbb kerteket építenek, és ezeket nyáron körbe lehet járni, egészen október közepéig. Mi az utolsó előtti hétvégén mentünk, de még így is sok turista volt (képzelem, hogy nyáron mi lehet ezeknél a kastélyoknál :)) Az idei téma a mozgás volt. Kertek mozgásban? Első hallásra kicsit paradoxonnak tűnik, de a kb 30 kertecske megmutatta, hogy ez nem így van. Hihetetlen ötletes megoldásokkal lehetett találkozni: pl. körbe fák, az első még nagyon pirinyó, az utolsó már nagyon nagy, és ez azt akarja jelezni, hogy a fák növekednek, tehát mozgásban vannak. Egy másik azt utánozta, hogy a szél fújja a füvet és a leveleket, és így azok mozgásban vannak. Volt néhány filozofikus megoldás is, amelyre nem nagyon jöttem rá (bár mindenhol kis táblák hirdették, hogy mit ábrázol az adott kert), de így is nagyon érdekes volt, hogy mi mindent ki lehet találni egy kertből. Mondjuk nyáron valószínűleg még szebb lehet, hiszen most már sok virág elvirágzott, és kezdtek elszáradni a levelek. De még így is nagyszerű élmény volt.
A kertfesztivál mellett a kertnek van még egy nevezetes része, ez pedig a Vallon des brumes, vagyis a Ködök völgye. Ez egy aprócska mesterségesen kialakított völgy rengeteg növénnyel, és mozgásérzékelő berendezés segítségével, ha valaki arra jön, akkor mesterséges füstöt fújnak a völgyre, és ettől tényleg ilyen ködös hangulatú lesz az egész. Tudom, a mesterséges dolgok nem az igaziak, de a hatás akkor is nagyon jó. Olyan misztikus hangulat támad, mintha egy elvarászolt völgyben lennél :)
Másnap Borival, az orvosos lánnyal mentem kirándulni, a többiek túl fáradtak voltak még egy kiránduláshoz. Reggel busszal (ami egyébként vonatot helyettesített, tehát vonatjegy kellett rá, és azért van, mert nincsenek sokan, és gondolom így olcsóbb) elmentünk Azay-le-Rideau-ba. Már 9 órakor ott voltunk, de a kastély csak 10-kor nyitott (téli időszámítás). Azay-le-Rideau a Loire egyik mellékágánál, az Indre folyónál fekszik. Meglepő volt, hogy vasárnap ellenére is nyitva volt minden bolt, pedig ez csak egy falu (úgy látszik, csak a városban áll meg az élet, a kávézóban, ahol lehet a lovira tenni, már sorban álltak az emberek 9-kor). De jó volt, hogy ilyen korán jöttünk (igaz, máskor nem is tudtunk volna, mert legközelebb délben jött busz), mert láttuk a napfelkeltét, és az Indra folyó gyönyörű volt (remélem látszik a fényképeken).
A kastély maga egy apró gyöngyszem. Találóan jellemezte Balzac azzal, hogy a kastély egy gyémánt a többi kastély közül (ja, természetesen Balzac is valahol a közelben született). Tényleg gyönyörű, mivel ez is vízre épült, és még a tükörképét is lehet látni :)) Már nem tudom, hogy hányadik Lajosnak is volt ez a kis nyári rezidenciája (ha valakit érdekel, ismét email, utánanézek), de állítólag még itt is voltak ostromok a régi időkben, amit bevallom, elég nehéz elképzelni. Tudom, Chamborgról is csak áradoztam, hogy milyen lenyűgöző, meg milyen fenséges. Chamborg a méreteivel nyűgözi le az embert, tényleg a fenséges az egyik legjobb jelző rá. Ezzel szemben Azay-le-Rideau a szépségével, a maga reneszánsz egyszerűségével és diszítéseivel mintha még jobban az ember szívéhez nőne. Tényleg nagyon csodálatos.
Aztán úgy döntötünk, hogy tovább megyünk a deles busszal, és elmegyünk Chinonba. Chinon már egy nagyobb város, ami a Vienne folyó partján fekszik, és itt nem is kastély, hanem egy egész erőd van a hegyoldalban. Igen, hegyoldal!! Meredek, szűk utcákon lehetett felkaptatni hozzá :)) Most valószínűleg csodálkoztok, hogy ennek miért örülök, de Tours olyan lapos, mint az Alföld, és jó volt kicsit valami hegyszerűségen menni :)) A folyóparton van egy csodálatos platánfasor, ami az egész városon keresztülvisz. Chinon épp egy nagy restaurálás vége felé jár, mert a középkor harcai után Richelieu bíboros egyszerűen le akarta bontani, azonban nem volt elég pénze hozzá, így egyszerűen csak magára lett hagyva, és az idő tette tönkre. 2005-ben kezdték a restaurálást, ami elvileg januárra lesz kész (bár ebben kicsit kételkedek). Az erődből a kilátás a városra nagyon szép, ezért már megéri felkapaszkodni az utcákon. Ez a kastély is nevezetes: itt találkozott Jeanne d'Arc először VII. Károllyal, ezért itt minden róla van elnevezve, és a város tetején egy hatalmas szobor is található. Másik nevezetesség, hogy itt halt meg II. Henrik angol király, aki Oroszlánszívű Ricsinek meg Földnélküli Janinak volt az apukája (ebben az diőben az angoloknak még rengeteg birtokuk volt Franciaországban). Az erőd után megnéztünk (volna) 3 templomot, de ebből 2 zárva volt, a 3.-ban pedig egy pasi valami színházi előadást tartott. Ja, és az egyik templom udvarában a vasárnap délutáni bolhapiacot tartották :) Ezek nagyon közkedveltek, Tours-ban is többször, több helyen lehet vele találkozni, mikor mindenki a kis holmijait kirakja :)
Na, ez most igen útikönyvesre sikerült, de remélem pár embernek kedvet csináltam ahhoz, hogy ha egyszer erre jár, akkor kukkantson be néhány kastélyba :)
Puszi
Gitta
2007. október 4.
Harc az Internetért
Sziasztok!
Kedd este Katharina hatalmas mosollyal fogadott azajtóban, mikor hazaértem. - Megérkezett a modem! - vigyorogta. Ez az, végre lesz Internet!! Már heetk óta vártunk erre a modemre, mit ne mondjak a franciák nem kapkodták el. De a lényeg a lényeg, megérkezett a modem, márcsak össze kell rakni és végre nekiállhatunk otthon is netezni! Hatalmas lelkesedéssel vetettük bele magunkat a szerelésbe. Végignéztük az összes kábelt meg modemet, meg a mi volt hozzá. Megtaláltuk a használati útmutatót a telepítő cd-vel. A használati útmutató szerint 6 lépésben össze lehet az egészet szerelni. 6 lépés? Ugorjunk neki!
1. lépés: nézd végig, hogy minden tartozék megvan-e, amit a doboznak tartalmaznia kell. Igen. 2. lépés: Ellenőrizd, hogy Windows2000, XP, stb. van-e a gépen. Ez is megvan. 3. lépés: Kapcsold be a számítógépet. Igen, a felén ezzel túlvagyunk. Nem túl bonyolult, ugye? 4. lépés: rakd be a telepítőlemezt és kövesd a lemez utasításait. A lemez csillogó-villogó módon elkezdte magyarázni, hogy melyik kábelt hova kell bedugni, nehogy véletlenül is eltévesszük, többször is vissza lehetett játszani. Szuper, a modem üzemképes lett, elkezdett világítani, jelezte, hogy minden rendben van. A 2 nagyszerű műszaki lány már közel járt az örömtánchoz :) Már csak az internet-kapcsolatot kellett beállítani.
És ekkor derült égből a villámcsapás: nem akar csatlakozni!!! Jó, oké, rendben, felismeri, hogy van modem meg van hálózat, veszi a jelerősséget, na de hogy internet, na az viszont nem megy. :( Mit tehet az ember lánya ilyen esetben? Mint mindenki más, Katharina is a barátja telefonos segítségét igényelte. A segítségnyújtás a szokott módon zajlott: távolból barát adja az utasításokat, az ember lánya elvégzi azokat és bemondja a telefonba, hogy mi lett az eredménye. Újabb utasítás, újabb tájékoztatás a fejleményekről. És ez így ment kb 2 órán keresztül, de net sehol :( Végül kiokoskodtak valami olyat, hogy talán még a hálózat nem engedélyezte a nevét és a jelszavát, tehát ma nem is lesz internet. talán holnap. Nem baj, most már 1 nap ide-vagy-oda igazán nem számít, hiszen végre van egy modemünk is! :)
Másnap újra kellemetlen hírek vártak otthon. Katharina beszélt a France Telecommal (az itteni T-com),és valószínűleg jövő héten fog elindulni a net, még valamilyen levélnek meg kell érkeznie szokás szerint. Ráadásul most Katharina azt se érti, hogy ha ő telefonál, akkor az pillanatnyilag mennyibe kerül, mert ha így telefonál, akkor sok, ha úgy, akkor ingyen, de ő se érti, hogy mit mondanak neki. Ja, és ráadásul jelenleg csak ő tud hívni embereket, őt viszont nem lehet felhívni :(
Szóval az első csatát elvesztettük, de a háború még nem dőlt el :) Most már kezdjük látni a fényt az alagút végén, úgyhogy jövő héten most már talán sikerül beüzemelnünk az internetet!
Puszi
Gitta
Kedd este Katharina hatalmas mosollyal fogadott azajtóban, mikor hazaértem. - Megérkezett a modem! - vigyorogta. Ez az, végre lesz Internet!! Már heetk óta vártunk erre a modemre, mit ne mondjak a franciák nem kapkodták el. De a lényeg a lényeg, megérkezett a modem, márcsak össze kell rakni és végre nekiállhatunk otthon is netezni! Hatalmas lelkesedéssel vetettük bele magunkat a szerelésbe. Végignéztük az összes kábelt meg modemet, meg a mi volt hozzá. Megtaláltuk a használati útmutatót a telepítő cd-vel. A használati útmutató szerint 6 lépésben össze lehet az egészet szerelni. 6 lépés? Ugorjunk neki!
1. lépés: nézd végig, hogy minden tartozék megvan-e, amit a doboznak tartalmaznia kell. Igen. 2. lépés: Ellenőrizd, hogy Windows2000, XP, stb. van-e a gépen. Ez is megvan. 3. lépés: Kapcsold be a számítógépet. Igen, a felén ezzel túlvagyunk. Nem túl bonyolult, ugye? 4. lépés: rakd be a telepítőlemezt és kövesd a lemez utasításait. A lemez csillogó-villogó módon elkezdte magyarázni, hogy melyik kábelt hova kell bedugni, nehogy véletlenül is eltévesszük, többször is vissza lehetett játszani. Szuper, a modem üzemképes lett, elkezdett világítani, jelezte, hogy minden rendben van. A 2 nagyszerű műszaki lány már közel járt az örömtánchoz :) Már csak az internet-kapcsolatot kellett beállítani.
És ekkor derült égből a villámcsapás: nem akar csatlakozni!!! Jó, oké, rendben, felismeri, hogy van modem meg van hálózat, veszi a jelerősséget, na de hogy internet, na az viszont nem megy. :( Mit tehet az ember lánya ilyen esetben? Mint mindenki más, Katharina is a barátja telefonos segítségét igényelte. A segítségnyújtás a szokott módon zajlott: távolból barát adja az utasításokat, az ember lánya elvégzi azokat és bemondja a telefonba, hogy mi lett az eredménye. Újabb utasítás, újabb tájékoztatás a fejleményekről. És ez így ment kb 2 órán keresztül, de net sehol :( Végül kiokoskodtak valami olyat, hogy talán még a hálózat nem engedélyezte a nevét és a jelszavát, tehát ma nem is lesz internet. talán holnap. Nem baj, most már 1 nap ide-vagy-oda igazán nem számít, hiszen végre van egy modemünk is! :)
Másnap újra kellemetlen hírek vártak otthon. Katharina beszélt a France Telecommal (az itteni T-com),és valószínűleg jövő héten fog elindulni a net, még valamilyen levélnek meg kell érkeznie szokás szerint. Ráadásul most Katharina azt se érti, hogy ha ő telefonál, akkor az pillanatnyilag mennyibe kerül, mert ha így telefonál, akkor sok, ha úgy, akkor ingyen, de ő se érti, hogy mit mondanak neki. Ja, és ráadásul jelenleg csak ő tud hívni embereket, őt viszont nem lehet felhívni :(
Szóval az első csatát elvesztettük, de a háború még nem dőlt el :) Most már kezdjük látni a fényt az alagút végén, úgyhogy jövő héten most már talán sikerül beüzemelnünk az internetet!
Puszi
Gitta
2007. október 2.
Az egyetem
Sziasztok!
Végre ehhez a témához is eljutottam, hog erről is írjak, gondolom sokan vártátok már.
Itt a jog egy karon van a közgázzal, a szociális tudományokkal (pl politikatudomány) és a geográfiával (ezt ne kérdezzétek, hogy miért van itt, nem tudom). az itteni rendszer szerint van egy 3 éves alapképzés, ez a Licence és erre jön a plusz 2 év, a Master. Én elvileg Master 1-en tanulok, de felvehetem az összes Licence-os tárgyat is. 4 tantárgyat kell teljesítenem, a következőekt válaszottam: munkajog, nemzetközi jog, alapjogok és nemzetközi kapcsolatok története. Ebből az alapjogok és a nemzetközi kapcsolatok története teljesen érthető, jó kis tantárgynak túnnek, a téma is közel áll hozzám, és mindkét tanárnő azt mondta, hogy meg lehet oldani, hogy levizsgázzak december 20 előtt (itt 21-én ér véget a szemeszter). Munkajogon én még nem voltam, mert múlt héten másik tárggyal ütközött, de ezen a héten már más időpontban van. Ja, igen, ez itt meglehetősen érdekes, ugyanis az órarend elég sűrűn változik évközben, elég nehezen lehet néha követni, hogy mikor is van óra. A nemzetközi jog szörnyű, egy igazi boszorkány tartja, papírból olvassa fel az egész előadást, de ez még nem is biztos, hogy lesz, mert úgy néz ki, hogy a tanárnő nem engedi, hogy az Erasmusosok külön levizsgázzanak.
Az órák mind kötelező előadások, és semmiben sem különböznek az otthonitól, ezeknek sincs semmilyen gyakorlati jellege. Ugyanúgy nagy előadókban tartják őket, és a legtöbbje 3 órás (rengeteg előadás van amúgyis). A francia diákok amúgy meglehetősen stréberek, legalábbis nekem. Az órán általában mindenki ott van, az előadók dugig tele vannak diákkal (pedig az egyik órám péntek délután van), mindenki jegyzetel mint a kisangyal, páran már laptopon jegyezetelnek (ezen gondolkozok, hogy otthon ne próbáljam-e majd ki, mivel gyorsabban gépelek, mint kézzel írok). A laptopon való jegyzetelgetés egyébként számunkra különösen jó, mert ha elmagyarázzuk nekik, hogy külföldiek vagyunk, és nem értjük az órát, akkor mindig feltöltik a pendrive-jainkra az órai jegyzetüket. Ja, itt azonban nincs a tanárnak felállás, ha bejön, és a végén sincs semmilyen kopogás vagy ilyesmi. Bár Kinga Szegedről mondta, hogy náluk sincsenek ilyen szokások (azért sztem ennyi tisztelet kijár a tanároknak). Ja, és délutánonként a könyvtár már most tele van, mindenki tanul, meg könyveket bogarász, úgyhogy én azzal, hogy kikölcsönöztem néhány könyvet, még sehol sem vagyok hozzájuk képest. (na jó, a nemzetközi kapcsolatok történetéből nekiálltam az egyik könyvnek, de ott 5 könyv fel van adva kötelezőnek, és azért nem egyszerű franciául végigrágni őket).
Asszem, ennyit gondoltam, hogy írok erről, de ha van kérdésetek, akkor nyugodtan kérdezzetek, szívesen válaszolok rájuk.
Puszi
Gitta
Végre ehhez a témához is eljutottam, hog erről is írjak, gondolom sokan vártátok már.
Itt a jog egy karon van a közgázzal, a szociális tudományokkal (pl politikatudomány) és a geográfiával (ezt ne kérdezzétek, hogy miért van itt, nem tudom). az itteni rendszer szerint van egy 3 éves alapképzés, ez a Licence és erre jön a plusz 2 év, a Master. Én elvileg Master 1-en tanulok, de felvehetem az összes Licence-os tárgyat is. 4 tantárgyat kell teljesítenem, a következőekt válaszottam: munkajog, nemzetközi jog, alapjogok és nemzetközi kapcsolatok története. Ebből az alapjogok és a nemzetközi kapcsolatok története teljesen érthető, jó kis tantárgynak túnnek, a téma is közel áll hozzám, és mindkét tanárnő azt mondta, hogy meg lehet oldani, hogy levizsgázzak december 20 előtt (itt 21-én ér véget a szemeszter). Munkajogon én még nem voltam, mert múlt héten másik tárggyal ütközött, de ezen a héten már más időpontban van. Ja, igen, ez itt meglehetősen érdekes, ugyanis az órarend elég sűrűn változik évközben, elég nehezen lehet néha követni, hogy mikor is van óra. A nemzetközi jog szörnyű, egy igazi boszorkány tartja, papírból olvassa fel az egész előadást, de ez még nem is biztos, hogy lesz, mert úgy néz ki, hogy a tanárnő nem engedi, hogy az Erasmusosok külön levizsgázzanak.
Az órák mind kötelező előadások, és semmiben sem különböznek az otthonitól, ezeknek sincs semmilyen gyakorlati jellege. Ugyanúgy nagy előadókban tartják őket, és a legtöbbje 3 órás (rengeteg előadás van amúgyis). A francia diákok amúgy meglehetősen stréberek, legalábbis nekem. Az órán általában mindenki ott van, az előadók dugig tele vannak diákkal (pedig az egyik órám péntek délután van), mindenki jegyzetel mint a kisangyal, páran már laptopon jegyezetelnek (ezen gondolkozok, hogy otthon ne próbáljam-e majd ki, mivel gyorsabban gépelek, mint kézzel írok). A laptopon való jegyzetelgetés egyébként számunkra különösen jó, mert ha elmagyarázzuk nekik, hogy külföldiek vagyunk, és nem értjük az órát, akkor mindig feltöltik a pendrive-jainkra az órai jegyzetüket. Ja, itt azonban nincs a tanárnak felállás, ha bejön, és a végén sincs semmilyen kopogás vagy ilyesmi. Bár Kinga Szegedről mondta, hogy náluk sincsenek ilyen szokások (azért sztem ennyi tisztelet kijár a tanároknak). Ja, és délutánonként a könyvtár már most tele van, mindenki tanul, meg könyveket bogarász, úgyhogy én azzal, hogy kikölcsönöztem néhány könyvet, még sehol sem vagyok hozzájuk képest. (na jó, a nemzetközi kapcsolatok történetéből nekiálltam az egyik könyvnek, de ott 5 könyv fel van adva kötelezőnek, és azért nem egyszerű franciául végigrágni őket).
Asszem, ennyit gondoltam, hogy írok erről, de ha van kérdésetek, akkor nyugodtan kérdezzetek, szívesen válaszolok rájuk.
Puszi
Gitta
2007. október 1.
Palacsinta-party és egyebek
Sziasztok!
Már megint eltelt egy újabb hét, megint egy új kezdődik, és ez már a 4. hetem itt! Hihetetlen, szinte el sem hiszem :)
Pénteken este megint valami olyat próbáltam ki, amire nem számítottam itt. Korcsolyáztam! :) A koli mellett van egy olyan hely, amit a Sportok Palotájának hívnak, és ennek az épületnek van uszodája, meg fedett korcsolyapályája is. Pénteken este 9-től 11-ig lehet használni, és természetesen lehet korcsolyát bérelni. Bevallom, még soha nem voltam fedett koripályán, és főleg nem szeptemberben! :) Nagyon jó volt, az első órában egy afrikai srác énekelt élőben, aztán 10-től különböző fellépő tánccsoportok voltak: kisgyerekek afrikai tánco táncoltak, voltak, akik valami hastánccal próbálkoztak, meg volt társastán-csoport is. A koripálya közepén volt egy emelvény, azon táncoltak, mi meg körülöttük korcsolyáztunk. A színvonal vegyes volt, el is határoztuk, hogy legközelebb jelentkezünk, hogy hajlandók vagyunk magyar népdalokat énekelni és még egy csárdást is lejteni hozzá, ha cserébe ingyen korizhatunk :) Sajnos végig csak egy irányban forogtunk, így a jobb lábam eléggé szétment a cipőben :( Másnap a boltban pedig pont kifogtam a pénztárnál mögöttem egy kisfiút, akinek az volt a legnagyobb élvezet, hogy pont a feltölrt lábamat rugdosta! Ma már azért jobban van a lábam, nem kell aggódni :)
Aztán szombaton megint takarítással telt a napom egyik fele: megint nyalhattam fel a konyhát meg a fürdőt, meg a szobámat is felseperhettem. A fürdő sajna állandóan koszos lesz, mert nincs zuhanyfüggönyünk, így állandóan kifröcsköljük a vizet, amit aztán a papucsunkkal jól szétkenünk :( Jó Domestos-szagú volt is a kezem. Ja, igen, megint egyedül töltöttem a hétvégémet, mert Katharina elutazott a tengerhez valami "hippi- hétvégére" :) Este nálam tartottuk a papacsinta-partyt :) Jó volt házigazdának lenni, otthon úgyse tudok hatalmas vendégsereget hívni (jó, itt se hívtam nagyot, összesen 5-en voltunk magyar lányok), meg talán az is belejátszik, hogy itt most mindent magam intéztem. Sajnos sok palacsinta nem készült, mert kevés tojást hoztak a Krisztiék (látszik, hogy konyha-ügyben ők se járatosak :)) Nem baj, legközelebb nagyobb bulit csapunk. Így is jó volt, a palacsintákat különböző lekvárokkal ízesítettük (nagyon finom lekvárjaik vannak), ittunk egy üveg Muscador-t (pezsgő-szerűség, de annál nekem sokkal jobban ízlik), meg cookie-t ettünk (egy 12 db-os dobozt kb 100 Ft-ért adnak, nem tudom, hogy miért ilyen olcsó, otthon pl a teatárban egy darab többe kerül), meg beszélgettünk, szóval jól telt az este.
Vasárnapra sikerült kicsit megfáznom, ennek két oka van: 1) a szobám nagyon hideg, az utcán melegebb van, és az öltözködéssel néha nem siekrül eltalálnom az időjárást, 2) Katharina szerda óta náthás, lehet, hogy tőle kaptam el. Megint moshattam (ezúttal kézzel a fehéreket, amik még azóta is csurom vizesek, nem tudom mit fogok télen csinálni), meg franciául tanulgattam. Hála Petinek, megszerezte nekem a Harry Pottert franciául, és most ezt olvasom. Tudom, egyesek már megint csóválják a fejüket, hogy Harry Potter, de elfelejtettem szótárt hozni (akinek van szótárprogramja, nyugodtan küldheti, de légyszi a sztakit ne ajánljátok, mert nem jó), és ennek megvan a magyar verziója is, és így csak megnézem a magyar fordításban, hogy mi is az adott szó :) Már elég sok szót megtanultam, kíváncsi vagyok, tudom-e majd hasznosítani őket.
Mára ennyit, holnap ígérem újra írok, ezúttal talán majd az egyetemről :)
Puszi
Gitta
Már megint eltelt egy újabb hét, megint egy új kezdődik, és ez már a 4. hetem itt! Hihetetlen, szinte el sem hiszem :)
Pénteken este megint valami olyat próbáltam ki, amire nem számítottam itt. Korcsolyáztam! :) A koli mellett van egy olyan hely, amit a Sportok Palotájának hívnak, és ennek az épületnek van uszodája, meg fedett korcsolyapályája is. Pénteken este 9-től 11-ig lehet használni, és természetesen lehet korcsolyát bérelni. Bevallom, még soha nem voltam fedett koripályán, és főleg nem szeptemberben! :) Nagyon jó volt, az első órában egy afrikai srác énekelt élőben, aztán 10-től különböző fellépő tánccsoportok voltak: kisgyerekek afrikai tánco táncoltak, voltak, akik valami hastánccal próbálkoztak, meg volt társastán-csoport is. A koripálya közepén volt egy emelvény, azon táncoltak, mi meg körülöttük korcsolyáztunk. A színvonal vegyes volt, el is határoztuk, hogy legközelebb jelentkezünk, hogy hajlandók vagyunk magyar népdalokat énekelni és még egy csárdást is lejteni hozzá, ha cserébe ingyen korizhatunk :) Sajnos végig csak egy irányban forogtunk, így a jobb lábam eléggé szétment a cipőben :( Másnap a boltban pedig pont kifogtam a pénztárnál mögöttem egy kisfiút, akinek az volt a legnagyobb élvezet, hogy pont a feltölrt lábamat rugdosta! Ma már azért jobban van a lábam, nem kell aggódni :)
Aztán szombaton megint takarítással telt a napom egyik fele: megint nyalhattam fel a konyhát meg a fürdőt, meg a szobámat is felseperhettem. A fürdő sajna állandóan koszos lesz, mert nincs zuhanyfüggönyünk, így állandóan kifröcsköljük a vizet, amit aztán a papucsunkkal jól szétkenünk :( Jó Domestos-szagú volt is a kezem. Ja, igen, megint egyedül töltöttem a hétvégémet, mert Katharina elutazott a tengerhez valami "hippi- hétvégére" :) Este nálam tartottuk a papacsinta-partyt :) Jó volt házigazdának lenni, otthon úgyse tudok hatalmas vendégsereget hívni (jó, itt se hívtam nagyot, összesen 5-en voltunk magyar lányok), meg talán az is belejátszik, hogy itt most mindent magam intéztem. Sajnos sok palacsinta nem készült, mert kevés tojást hoztak a Krisztiék (látszik, hogy konyha-ügyben ők se járatosak :)) Nem baj, legközelebb nagyobb bulit csapunk. Így is jó volt, a palacsintákat különböző lekvárokkal ízesítettük (nagyon finom lekvárjaik vannak), ittunk egy üveg Muscador-t (pezsgő-szerűség, de annál nekem sokkal jobban ízlik), meg cookie-t ettünk (egy 12 db-os dobozt kb 100 Ft-ért adnak, nem tudom, hogy miért ilyen olcsó, otthon pl a teatárban egy darab többe kerül), meg beszélgettünk, szóval jól telt az este.
Vasárnapra sikerült kicsit megfáznom, ennek két oka van: 1) a szobám nagyon hideg, az utcán melegebb van, és az öltözködéssel néha nem siekrül eltalálnom az időjárást, 2) Katharina szerda óta náthás, lehet, hogy tőle kaptam el. Megint moshattam (ezúttal kézzel a fehéreket, amik még azóta is csurom vizesek, nem tudom mit fogok télen csinálni), meg franciául tanulgattam. Hála Petinek, megszerezte nekem a Harry Pottert franciául, és most ezt olvasom. Tudom, egyesek már megint csóválják a fejüket, hogy Harry Potter, de elfelejtettem szótárt hozni (akinek van szótárprogramja, nyugodtan küldheti, de légyszi a sztakit ne ajánljátok, mert nem jó), és ennek megvan a magyar verziója is, és így csak megnézem a magyar fordításban, hogy mi is az adott szó :) Már elég sok szót megtanultam, kíváncsi vagyok, tudom-e majd hasznosítani őket.
Mára ennyit, holnap ígérem újra írok, ezúttal talán majd az egyetemről :)
Puszi
Gitta
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)