Sziasztok!
Sajnos beköszöntött a rossz idő ide a Tours-ba is (bár nem annyira rossz, mint otthon), és sajnos végetértek hétvégi kirándulásaink is, beköszöntöttek a hideg, borongós napok a hideg, borongós estékkel, mikor az ember legszíveseben egész nap ágyban maradna és filmet nézne. Mit is tehet ilyenkor egy Erasmusos diák?
Több választási lehetősége is van: vagy egyedül, vagy társaságban. Egyedül lehet tanulni, olvasgatni, ha épp van, akkor filmet nézni, és ha még internet is van, akkor a családdal, barátokkal kapcsolatot tartani. Sokszor jó dolog, hiszen nekem időnként kifejezetten szükségem van arra, hogy egyedül legyek, de az elmúlt két hónapban ezt már eléggé kiélveztem, és szerintem a még hátralévő 1 hónapban is azért elég sokszor a saját társaságomra leszek utalva, hogy otthon örüljek mindenki társaságának :).
Társaságban már kicsit több mindent lehet csinálni. Közösen is lehet tanulni (ezt csütörtökön fogjuk először kipróbálni, kíváncsi leszek milyen eredménnyel), közösen is lehet filmet nézegetni, ami egy borongós estén egy forró tea és barátok társaságában kifejezetten kellemes, el lehet menni egy kávézóba vagy más szórakozóhelyre (na, ilyen helyen már 2 hete nem jártam), lehet sportolni (értsd: korcsolyázni, úszni, esetleg bowlingozni vagy biliárdozni), valamint ott vannak a vasárnapi közös főzőcskézések, ahol a jó kaják mellett a talán még jobb társaság is jelen van, francia nyelvet a legjobban így lehet gyakorolni (kivéve mikor Hauke olaszul akar tanulni). Szóval rengeteg lehetőség van, csak meg kell találni őket :).
Nekem ezen a hétvégén az uszoda és a főzőcske jutott :). Az usziba szombat délután mentünk Krisztivel, és szaunás jegyet is kértünk, hogy egyszer ezt is kipróbáljuk. Hát nem bántuk meg, nagyon jólesett a kinti hideg után egy kis meleg szauna :) Bár a franciák hatalmas higiéniája itt is megmutatkozott, hiszen rajtunk kívül senki nem használt törülközőt vagy lepedőt, egymás izzadságában feküdtek. Na mindegy, mi azért használtuk, hiszen semmilyen fertőzést nem szívesen kapnánk el tőlük. De a több órán át tartó kényeztetés megtette a hatását: este mindketten holtfáradtan feküdtünk le aludni, viszont végre sikerült reggel kipihenten ébrednem :) Amúgy az uszodáról még annyit, hogy rendes úszómedencéje csak szabadtéren volt, de ez a franciákat aztán igazán nem zavarta. Én még nem láttam népet, amelyik ennyire bírja a hideget! Még mindig képesek térdnadrágban járni mindenféle zokni és harisnya nélkül!
Aztán ma megint hódoltunk az ízeknek :) Ezen héten az olasz lányok igazi olasz lasagnat csináltak, egyszerűen fantasztikus volt, és számomra kicsit meglepő volt, hogy eléggé különbözött az otthoni lasagnatól. A német lányok egy levessel leptek meg bennünket: a levesben darált hús volt, rengeteg hagyma, gomba, medvesajt (!) és valamilyen szósz. Nem gondoltam volna, hogy ennyire ízleni fog, de tényleg! Tudom, néha talán furcsának hangzik, hogy mindig egekbe dicsérem a többiek kajáját, meg talán úgy tűnik, hogy itt mindenki főszakács, de tényleg nagyszerű kajákat készítenek, és ami a legjobb, általában egyszerűek is. Most nagy recept-csere zajlik, gondolkodunk valami közös weboldalban, ahova felrakhatjuk a különböző recepteket, és a fényképeket, amiket készítünk közben. Bori ötletére mi most egy gombapaprikást csináltunk nokedlivel. Na, a nokedli nem a legjobb lett, kicsit vizes állagú, mert senkinek nem volt szűrője, amivel normálisan leszűrhettük volna a vizet. De sebaj :) Aztán Laura csinált spanyol tortillát, ami leginkább krumplis tortára emlékeztetett, sajnos a nagy létszám miatt mindenkinek csak egy kicsi falat jutott :( Kinga Hana-val, a cseh lánnyal máglyarakást készített, na, ez szintén valami isteni finom volt :) Aztán jobb ötlet híján a német fiúk egy mousse au chocolat-t (musszósokolá) csináltak, ami habos csokipudingnak felel meg leginkább, itt Franciaországban elég közkedvelt recept, de én nem vagyok annyira oda érte.
Szóval most ez történt velem:) Jövő héten folytatás! :)
Puszi
Gitta
2007. november 18.
2007. november 13.
Az Erasmus romantikája
Sziasztok!
Tudom, ezer éve nem írtam, most csak annyi mentséget tudok felhozni, hogy bizonyos okok miatt nem ez volt életem legjobb hete, és inkább kihagytam az irkálást.
Hogy mi újság mostanában? Csak megvagyok. Csinálgatom az egyetemet meg a nyelvkurzust, szabadidőmben pedig most már komolyan nekiálltam tanulni, néha kísérletezek a konyhában, és a többi Erasmusos diákkal múlatom az időt. Szerencsére egy nagyon jó kis csapat alakult ki, úgy 20-25 főből áll, és jól érezzük magunkat együtt. :) Igen, igazából ettől Erasmus az Erasmus. Hiszen igazából bárki mehet külföldi egyetemre tanulni, csak elég pénz kell hozzá (ami sztem a diákok 99 %-ának nem adatik meg), vagy nyáron meglátogatja ezeket a helyeket, ahol járok, esetleg profi szinten is meg lehet tanulni egy nyelvet kintlét nélkül is (valamint nem állítom, hogy profi szinten megtanultam a nyelvet), de ami miatt az Erasmus különleges és más, mint a többi ösztöndíj, az a többi Erasmusos diák :). Tanulni külföldi egyetemre más ösztöndíjakkal is el lehet jutni, viszont elég egyedül lehetsz, ha nincsenek melletted olyanok, akik hasonló cipőben járnak.
Valószínűleg feleannyira se élvezném az egész ittlétet, ha egyedül kellene megbirkóznom az itteni dolgokkal. De szerencsém van, hiszen eleve nem egyedül jöttem ki, és mi magyar lányok azóta is tartjuk a jó kapcsolatot egymással, és ebbe beleszámít a nyelv is. Hiába szeretnénk mélyebb kapcsolatot kialakítani mondjuk egy olasz lánnyal, sajnos a nyelv akadály. Alapszinten jól el tudunk beszélgetni, de sajnos nem minden gondolatunkat tudjuk kifejezni franciául :( De a társaság a lényeg, és még mindig könnyebben megértjük egymást, mint a franciákat, mert sokkal kevésbé aggódunk (legalábbis én), hogy nyelvtani hibákat követek el beszéd közben, vagy rosszul használok egy adott szót, hiszen a többiek se perfektek. Ráadásul mivel angolul mindenki beszél, ezért teljesen természetes, ha egy ismeretlen szót angolul mondunk, megérti mindenki. De az angolt csak ilyen apróságokra használjuk, mivel pl én pillanatnyilag amúgy sem tudok normálisan angolul beszélni, mert túlságosan megszoktam a franciát, és sajnos úgy is gondolkodok :( De majd egyszer talán visszaszokok.
Nem tudom, hogy ebből a nagy összevisszaságból mennyit lehetett megérteni, próbálom elmagyarázni, hogy miben is áll az Erasmus romantikája :) Akit érdekel, annak ajánlani tudom a Lakótársat keresünk című filmet, mert kiválóan mutatja be, hogy min mehet keresztül egy külföldi diák. Szóval a társaság, ami most kialakult, a legjobb, ami eddig itt velem történt :) És ki tudja, talán egy-két kapcsolat megmaradhat a jövőben (most gondolkodunk egy közös honlap létrehozásán, ahol fent lennének a címek, valamint felirkálnánk a vasárnapi főzőcskézések alkalmával készített ételek receptjeit :))
Végül csak egyetlen mondatban szeretnék elbúcsúzni egy olyan személytől, aki nagyon sokat jelent nekem, és akivel sajnos már nem fogok találkozni. Búcsúzok tőled, drága Mamikám!
Gitta
Tudom, ezer éve nem írtam, most csak annyi mentséget tudok felhozni, hogy bizonyos okok miatt nem ez volt életem legjobb hete, és inkább kihagytam az irkálást.
Hogy mi újság mostanában? Csak megvagyok. Csinálgatom az egyetemet meg a nyelvkurzust, szabadidőmben pedig most már komolyan nekiálltam tanulni, néha kísérletezek a konyhában, és a többi Erasmusos diákkal múlatom az időt. Szerencsére egy nagyon jó kis csapat alakult ki, úgy 20-25 főből áll, és jól érezzük magunkat együtt. :) Igen, igazából ettől Erasmus az Erasmus. Hiszen igazából bárki mehet külföldi egyetemre tanulni, csak elég pénz kell hozzá (ami sztem a diákok 99 %-ának nem adatik meg), vagy nyáron meglátogatja ezeket a helyeket, ahol járok, esetleg profi szinten is meg lehet tanulni egy nyelvet kintlét nélkül is (valamint nem állítom, hogy profi szinten megtanultam a nyelvet), de ami miatt az Erasmus különleges és más, mint a többi ösztöndíj, az a többi Erasmusos diák :). Tanulni külföldi egyetemre más ösztöndíjakkal is el lehet jutni, viszont elég egyedül lehetsz, ha nincsenek melletted olyanok, akik hasonló cipőben járnak.
Valószínűleg feleannyira se élvezném az egész ittlétet, ha egyedül kellene megbirkóznom az itteni dolgokkal. De szerencsém van, hiszen eleve nem egyedül jöttem ki, és mi magyar lányok azóta is tartjuk a jó kapcsolatot egymással, és ebbe beleszámít a nyelv is. Hiába szeretnénk mélyebb kapcsolatot kialakítani mondjuk egy olasz lánnyal, sajnos a nyelv akadály. Alapszinten jól el tudunk beszélgetni, de sajnos nem minden gondolatunkat tudjuk kifejezni franciául :( De a társaság a lényeg, és még mindig könnyebben megértjük egymást, mint a franciákat, mert sokkal kevésbé aggódunk (legalábbis én), hogy nyelvtani hibákat követek el beszéd közben, vagy rosszul használok egy adott szót, hiszen a többiek se perfektek. Ráadásul mivel angolul mindenki beszél, ezért teljesen természetes, ha egy ismeretlen szót angolul mondunk, megérti mindenki. De az angolt csak ilyen apróságokra használjuk, mivel pl én pillanatnyilag amúgy sem tudok normálisan angolul beszélni, mert túlságosan megszoktam a franciát, és sajnos úgy is gondolkodok :( De majd egyszer talán visszaszokok.
Nem tudom, hogy ebből a nagy összevisszaságból mennyit lehetett megérteni, próbálom elmagyarázni, hogy miben is áll az Erasmus romantikája :) Akit érdekel, annak ajánlani tudom a Lakótársat keresünk című filmet, mert kiválóan mutatja be, hogy min mehet keresztül egy külföldi diák. Szóval a társaság, ami most kialakult, a legjobb, ami eddig itt velem történt :) És ki tudja, talán egy-két kapcsolat megmaradhat a jövőben (most gondolkodunk egy közös honlap létrehozásán, ahol fent lennének a címek, valamint felirkálnánk a vasárnapi főzőcskézések alkalmával készített ételek receptjeit :))
Végül csak egyetlen mondatban szeretnék elbúcsúzni egy olyan személytől, aki nagyon sokat jelent nekem, és akivel sajnos már nem fogok találkozni. Búcsúzok tőled, drága Mamikám!
Gitta
2007. november 6.
Nemzetközi főzőcske
Sziasztok!
Miután szombat este családom magamra hagyott :(, ezért a vasárnapom ismét szabad volt, és ismét kihasználhattam az időt arra, hogy takarítsak, tanuljak, ... (meg társasági életet éljek :))
Vasárnap reggel Klaudia sms-e ébresztett, hogy egy másik koliban, a Grammond-ban délben közös főzőcske lesz néhány másik erasmusossal, és ha van kedvem, akkor tartsak vele. Gondoltam, legalább kaját nem kell csinálnom (bár annyit itthagytak, hogy az se lett volna gond), meg legalább nem vagyok egyedül, miért ne mennék?
Oda is értünk délben, ahol már egész kis csapat várakozott, aztán elmentünk a környék egyetlen, vasárnap is délután 1-ig nyitva tartó boltjába bevásárolni a hozzávalókat. Kinga kitalálta, hogy mi magyarok, csináljunk rakott krumplit, az egyszerű és viszonylag hamar megvan. A félórás bevásárlás után már kezdett kiderülni, hogy itt több fogás is lesz, mindenki igyekszik valamit alkotni a konyhában. A főzéshez a koli két közös konyháját is felhasználtuk, egyben nem fértünk el. Ki is alakult egy kelet és nyugat versengés, mert az egyik konyhában mi magyarok főzőcskéztünk a cseh Jannal, míg a másikban főleg németek kreáltak különböző kajákat. Közben egyre több emberke érkezett, és tálaláskor a létszám már 17 emberből állt :)
Első fogásnak a mi rakott krumplinkat tálaltuk fel. Természetesen nem 17 főre való volt, mindenkinek kb 5 falatnyi jutott, de kóstolásnak éppen jó. Sajnos nem találtunk megfelelő szót franciául hozzá, próbáltuk magyarázni, hogy olyan réteges krumpli, de a legegyszerűbb volt azt mondani, hogy krumpli tojással, kolbásszal meg tejföllel. Elárulom, nagyon ízlett, a fiúk különösen szerettek volna még belőle többet :) Aztán az angol lány, Jenny által készített Cézár-saláta következett, valamint Jan művét is eszegettük. Jan egy ún. galette-et próbált csinálni, ami sózott palacsinta, amit meg lehet tölteni sós dolgokkal, mint sonka, sajt,... A palacsintát készen vette a boltba, de sajnos túl nagy volt, és összeesett az egész, így csak a belevalót ettük meg magában :)
Majd következett a német Alexnek és Svantjenek a műve: mandulás csirke. Nagyon fini volt, persze ebből is csak egy kevés jutott mindenkinek. Közben ment a beszélgetés, természetesen franciául, néha keverve egy-egy német-cseh-olasz-spanyol-magyar szóval. Mindig elhatározom, hogy majd ha hazamegyek, megtanulok még egy nyelven, vagy többön is, majd otthon meglátjuk, hogy mi sül ki belőle. A csirke után kis pihi következett, mert edények és hely hiányában a másik német csapat (Peter, Hoake és Sandra) csak ekkor tudtak nekiállni az almás rétesnek. Közben egy gyors mosogatás a konyhában, csevej, zenehallgatás, buli :)
Végül elkészült az almás pite is, és a korábban már elkészített gyümölcssalival együtt eszegettük. Megismerkedtem az angol szósszal, amit dobozosan lehet kapni a boltban, sztem szimpla vaníliaszósz, de nagyon finom volt. :) Ezután még egy kicsit beszéglgettünk, majd közös fényképezés, majd lassan mindenki ment a maga dolgára, másoknak is akadt még tanulnivalójuk, takarítanivalójuk, meg néhányan tovább folytatták a belvárosban a mókázást.
Na, most sztem nem tudtam visszaadni azt a hangulatot, ami ott volt, de igen, ez az igazi Erasmusos lét, mikor együtt vagy a többiekkel, és a nyelv miatt sokkal érdekesebb a dolog, mint otthon :)
Puszi
Gitta
Miután szombat este családom magamra hagyott :(, ezért a vasárnapom ismét szabad volt, és ismét kihasználhattam az időt arra, hogy takarítsak, tanuljak, ... (meg társasági életet éljek :))
Vasárnap reggel Klaudia sms-e ébresztett, hogy egy másik koliban, a Grammond-ban délben közös főzőcske lesz néhány másik erasmusossal, és ha van kedvem, akkor tartsak vele. Gondoltam, legalább kaját nem kell csinálnom (bár annyit itthagytak, hogy az se lett volna gond), meg legalább nem vagyok egyedül, miért ne mennék?
Oda is értünk délben, ahol már egész kis csapat várakozott, aztán elmentünk a környék egyetlen, vasárnap is délután 1-ig nyitva tartó boltjába bevásárolni a hozzávalókat. Kinga kitalálta, hogy mi magyarok, csináljunk rakott krumplit, az egyszerű és viszonylag hamar megvan. A félórás bevásárlás után már kezdett kiderülni, hogy itt több fogás is lesz, mindenki igyekszik valamit alkotni a konyhában. A főzéshez a koli két közös konyháját is felhasználtuk, egyben nem fértünk el. Ki is alakult egy kelet és nyugat versengés, mert az egyik konyhában mi magyarok főzőcskéztünk a cseh Jannal, míg a másikban főleg németek kreáltak különböző kajákat. Közben egyre több emberke érkezett, és tálaláskor a létszám már 17 emberből állt :)
Első fogásnak a mi rakott krumplinkat tálaltuk fel. Természetesen nem 17 főre való volt, mindenkinek kb 5 falatnyi jutott, de kóstolásnak éppen jó. Sajnos nem találtunk megfelelő szót franciául hozzá, próbáltuk magyarázni, hogy olyan réteges krumpli, de a legegyszerűbb volt azt mondani, hogy krumpli tojással, kolbásszal meg tejföllel. Elárulom, nagyon ízlett, a fiúk különösen szerettek volna még belőle többet :) Aztán az angol lány, Jenny által készített Cézár-saláta következett, valamint Jan művét is eszegettük. Jan egy ún. galette-et próbált csinálni, ami sózott palacsinta, amit meg lehet tölteni sós dolgokkal, mint sonka, sajt,... A palacsintát készen vette a boltba, de sajnos túl nagy volt, és összeesett az egész, így csak a belevalót ettük meg magában :)
Majd következett a német Alexnek és Svantjenek a műve: mandulás csirke. Nagyon fini volt, persze ebből is csak egy kevés jutott mindenkinek. Közben ment a beszélgetés, természetesen franciául, néha keverve egy-egy német-cseh-olasz-spanyol-magyar szóval. Mindig elhatározom, hogy majd ha hazamegyek, megtanulok még egy nyelven, vagy többön is, majd otthon meglátjuk, hogy mi sül ki belőle. A csirke után kis pihi következett, mert edények és hely hiányában a másik német csapat (Peter, Hoake és Sandra) csak ekkor tudtak nekiállni az almás rétesnek. Közben egy gyors mosogatás a konyhában, csevej, zenehallgatás, buli :)
Végül elkészült az almás pite is, és a korábban már elkészített gyümölcssalival együtt eszegettük. Megismerkedtem az angol szósszal, amit dobozosan lehet kapni a boltban, sztem szimpla vaníliaszósz, de nagyon finom volt. :) Ezután még egy kicsit beszéglgettünk, majd közös fényképezés, majd lassan mindenki ment a maga dolgára, másoknak is akadt még tanulnivalójuk, takarítanivalójuk, meg néhányan tovább folytatták a belvárosban a mókázást.
Na, most sztem nem tudtam visszaadni azt a hangulatot, ami ott volt, de igen, ez az igazi Erasmusos lét, mikor együtt vagy a többiekkel, és a nyelv miatt sokkal érdekesebb a dolog, mint otthon :)
Puszi
Gitta
2007. november 4.
Együtt a családommal
Sziasztok!
Tudom, jó régen írtam már ide a blogomra, de talán megbocsátjátok, mert ITT VOLT A CSALÁDOM! :)És inkább velük tölöttem az időt blogírás helyett :)
HÉtfő este indult Anyu, Gabi és Peti Pécsről egy 4. személy, Laci kíséretében, aki Párizsig jött velük, és így felváltva vezethette a két fiú az autót. Kisebb-nagyobb eltévedések után végül este 5-kor sikerült találkoznunk Párizsban a Cité Universitaire-ben. Nagyon jó volt újra találkozni! :) Senki nem változott semmit, remélem, ők sem nagyon vettek rajtam változást észre :) Gyorsan elmentünk megnézni a kivilágított Eiffel-tornyot, ami nagyon szép volt, rengetegen voltak, és talán nagyobb élmény is volt így aranyszínűen megvilágítva, mintha napfénynél a fémszerkezetet bámulnád. Aztán elmentünk saját szállásunkra, egy Formula1-es hotelbe, ami Párizs egyik északi külvárosában, Saint-Denis-ben volt. Érdekes környék, eléggé fekete-negyed, éjjel nem szívesen bóklásznék az utcáján. A hotel pont jó volt egy éjszakára, nagyon jó találmány átutazóban, mindenkinek tudom ajánlani :)
Másnap megnéztük Párizs nevezetességeit. Kezdtük a Champs-Elysée-vel és a Diadalívvel, majd a Szajna felé sétálva betértünk húgom kívánságára egy Disney-boltba, de erről talán ő fog később többet mesélni :) Aztán a Concorde-téren megálltunk megcsodálni az obeliszket és a kilátást. Furcsa volt élőben látni azokat a dolgokat, amelyekről már annyit hallottunk, hogy szinte ismerjük is őket, és akkor végre láthatjuk élőben is :) Aztán a Tuileriák kertje mellett sétálva eljutottunk a Louvre-hoz és a híres-nevezetes üvegpiramishoz. Kár, hogy nem volt időnk bemenni a Louvre-ba, hiszen meglepően olcsó a jegy. De sajna az idő szorított, ezért inkább tovább mentünk a Notre-Dame felé. Megcsodáltuk ezt a félbehagyott templomot, nagyon szép volt, csak számomra kicsit sok volt benne a turista. Aztán megebédeltünk egy étteremben, ahol olcsó menüket adtak, majd uzsgyi haza és irány Tours! Elég későn értünk haza, mert Párizsból elég nehéz volt kikeveredni (bár nem tévedtünk el sehol), majd Orléans-ban is kerengtünk egy ideig, mert meg szerettem volna találni az autópálya helyett a sima autóutat, de sajnos nem sikerült :( Így autópályán száguldoztunk le Tours-ba.
Csütörtökön történt Tours bemutatása, mivel november 1. lévén nem volt minden nyitva, és nem mertem megkockáztatni, hogy kiderüljön esetleg, hogy vmelyik kastély nincs nyitva, ahova menni szeretnénk. Megmutattam a régi óvárosi főteret, a POlce Plumerau-t, ahol ittunk is egy-egy kávét, kapucsínót :)
Aztán pénteken elmentünk kicsit kirándulni néhány kastélyhoz. Elmentünk Chenonceau-ba (sönonszó), ez az a kastély, amely egy hdra épült a víz felett. Természetesen ezt is egy király, ha jól emlékszem II. Henrik francia király építtette a szeretőjének, Diane Poitiers-nek, majd később Medici Katalin éldegélt itt, és építette még tobávv a kastélyt. Rengetegen voltak, én még ennyit turistával kastélynál nem találkoztam. A kastély nagyon szép, nagyon érdekes, vannak kertjei és egy kicsi labirintusa is, és az egyik legszebben berendezett kastély, mindenkinek ajánlom, hogy ha teheti, látogassa meg :) Ezután útközben megpillantottuk Cheverny kastélyát, ahova idő hiányában nem mentünk be, kívültől lestük meg egy kicsit. Majd elmentünk Chambord-ba, a nagy kastélyba, amit kívülről is meg lehet csodálni. Remélem, sikerült is kis családomat egy kicsit lenyűgözni a méreteivel :) Aztán hazafelé a Loire folyó mellett még megmutatthattam a kivilágított Bloist és Amboise-t is.
Szombat a vásárlás napja volt, mint itt majdnem minden franciáé is :) Délelőtt ruhaboltokat és egyéb csecsebecséket árusító helyeket néztünk meg (és vásároltunk is :)), megmutattam a virágpiacot, ahol elég borsos árért lehet virágokat kapni, majd megint ebédeztünk az egyik helyen (sajnos környékbeli különlegességeket árultak, és nem mindig találtuk el azt, hogy jót válasszunk az étlapról), majd délután feltöltöttük itteni készleteimet a nagy bevásárlóközpontból, főleg innivaló ügyében :) Erre legalább pár hétig nem nagyon kell költenem :)
Én nagyon örültem, hogy sikerült kijönniük hozzám, hogy megmutathattam nekik azt a helyet, ahol én lakom, és a környéket, és kicsit talán ők is megismerhették közelebbről a franciákat :) Ha minden igaz, akkor talán ők is beszámolnak majd élményeikről, bár még erre várni kell, hiszen jelenleg is valahol Németország autópályáin utazgatnak hazafelé :)
Puszi
Gitta
Tudom, jó régen írtam már ide a blogomra, de talán megbocsátjátok, mert ITT VOLT A CSALÁDOM! :)És inkább velük tölöttem az időt blogírás helyett :)
HÉtfő este indult Anyu, Gabi és Peti Pécsről egy 4. személy, Laci kíséretében, aki Párizsig jött velük, és így felváltva vezethette a két fiú az autót. Kisebb-nagyobb eltévedések után végül este 5-kor sikerült találkoznunk Párizsban a Cité Universitaire-ben. Nagyon jó volt újra találkozni! :) Senki nem változott semmit, remélem, ők sem nagyon vettek rajtam változást észre :) Gyorsan elmentünk megnézni a kivilágított Eiffel-tornyot, ami nagyon szép volt, rengetegen voltak, és talán nagyobb élmény is volt így aranyszínűen megvilágítva, mintha napfénynél a fémszerkezetet bámulnád. Aztán elmentünk saját szállásunkra, egy Formula1-es hotelbe, ami Párizs egyik északi külvárosában, Saint-Denis-ben volt. Érdekes környék, eléggé fekete-negyed, éjjel nem szívesen bóklásznék az utcáján. A hotel pont jó volt egy éjszakára, nagyon jó találmány átutazóban, mindenkinek tudom ajánlani :)
Másnap megnéztük Párizs nevezetességeit. Kezdtük a Champs-Elysée-vel és a Diadalívvel, majd a Szajna felé sétálva betértünk húgom kívánságára egy Disney-boltba, de erről talán ő fog később többet mesélni :) Aztán a Concorde-téren megálltunk megcsodálni az obeliszket és a kilátást. Furcsa volt élőben látni azokat a dolgokat, amelyekről már annyit hallottunk, hogy szinte ismerjük is őket, és akkor végre láthatjuk élőben is :) Aztán a Tuileriák kertje mellett sétálva eljutottunk a Louvre-hoz és a híres-nevezetes üvegpiramishoz. Kár, hogy nem volt időnk bemenni a Louvre-ba, hiszen meglepően olcsó a jegy. De sajna az idő szorított, ezért inkább tovább mentünk a Notre-Dame felé. Megcsodáltuk ezt a félbehagyott templomot, nagyon szép volt, csak számomra kicsit sok volt benne a turista. Aztán megebédeltünk egy étteremben, ahol olcsó menüket adtak, majd uzsgyi haza és irány Tours! Elég későn értünk haza, mert Párizsból elég nehéz volt kikeveredni (bár nem tévedtünk el sehol), majd Orléans-ban is kerengtünk egy ideig, mert meg szerettem volna találni az autópálya helyett a sima autóutat, de sajnos nem sikerült :( Így autópályán száguldoztunk le Tours-ba.
Csütörtökön történt Tours bemutatása, mivel november 1. lévén nem volt minden nyitva, és nem mertem megkockáztatni, hogy kiderüljön esetleg, hogy vmelyik kastély nincs nyitva, ahova menni szeretnénk. Megmutattam a régi óvárosi főteret, a POlce Plumerau-t, ahol ittunk is egy-egy kávét, kapucsínót :)
Aztán pénteken elmentünk kicsit kirándulni néhány kastélyhoz. Elmentünk Chenonceau-ba (sönonszó), ez az a kastély, amely egy hdra épült a víz felett. Természetesen ezt is egy király, ha jól emlékszem II. Henrik francia király építtette a szeretőjének, Diane Poitiers-nek, majd később Medici Katalin éldegélt itt, és építette még tobávv a kastélyt. Rengetegen voltak, én még ennyit turistával kastélynál nem találkoztam. A kastély nagyon szép, nagyon érdekes, vannak kertjei és egy kicsi labirintusa is, és az egyik legszebben berendezett kastély, mindenkinek ajánlom, hogy ha teheti, látogassa meg :) Ezután útközben megpillantottuk Cheverny kastélyát, ahova idő hiányában nem mentünk be, kívültől lestük meg egy kicsit. Majd elmentünk Chambord-ba, a nagy kastélyba, amit kívülről is meg lehet csodálni. Remélem, sikerült is kis családomat egy kicsit lenyűgözni a méreteivel :) Aztán hazafelé a Loire folyó mellett még megmutatthattam a kivilágított Bloist és Amboise-t is.
Szombat a vásárlás napja volt, mint itt majdnem minden franciáé is :) Délelőtt ruhaboltokat és egyéb csecsebecséket árusító helyeket néztünk meg (és vásároltunk is :)), megmutattam a virágpiacot, ahol elég borsos árért lehet virágokat kapni, majd megint ebédeztünk az egyik helyen (sajnos környékbeli különlegességeket árultak, és nem mindig találtuk el azt, hogy jót válasszunk az étlapról), majd délután feltöltöttük itteni készleteimet a nagy bevásárlóközpontból, főleg innivaló ügyében :) Erre legalább pár hétig nem nagyon kell költenem :)
Én nagyon örültem, hogy sikerült kijönniük hozzám, hogy megmutathattam nekik azt a helyet, ahol én lakom, és a környéket, és kicsit talán ők is megismerhették közelebbről a franciákat :) Ha minden igaz, akkor talán ők is beszámolnak majd élményeikről, bár még erre várni kell, hiszen jelenleg is valahol Németország autópályáin utazgatnak hazafelé :)
Puszi
Gitta
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)