Közlekedés okosan

Sziasztok!


El is felejtettem egy nagyon fontos dolgot megírni, mégpedig a címem. Van saját postaládám, és a valakinek van kedve rendes levelet írni, akkor ne habozzon, hanem ragadjon tollat és írjon. A címem: Mucsi Brigitta, Résidence Europa, 5 allée Thierry d'Argenlieu 37000 Tours, France.

Na, a mai témám címe a közlekedés, és erről már régóta szerettem volna írni, mert eléggé más bizonyos szempontból, mint nálunk. Nálunk ugyanis - véleményem szerint - autócentrikus a közlekedés. Az auós van a középpontban, a többiek (busz, bicikli, gyalogos) igyekeznek őket elkerülni és épségben megúszni a közlekedést. Itt pont fordítva van a dolog: a középpontban a gyalogos és a biciklis áll, rájuk kell a leginkább tekintettel lenni. Ez azért is furcsa, mert az általánosan bevett közlekedési eszköz az autó, rengeteg autós van és kevesebb a gyalogos meg az olyan, aki busszal közlekedik.

A gyalogosnak ugyanis majdnem mindent szabad. Őt nem köti szinte semmi. Első napokban nagyon furcsa volt, hogy még a piros lámpa se köti őket. Ha a gyalogosnak piros van, de azautó még szerinte messze van, akkor elindul a pirosban is, az autós meg ha mégis utolérné, nyugodtan megvárja, míg a gyalogos átér, mégcsak nem is jelez neki, hogy te hülye, hát pirosban mész át! Ez elsőre nagyon furcsának hangzik (meg főleg vakmerőnek), pedig így van, most már én is így közlekedek :) A zebránál meg a gyalogosnak le se kell lépnie a járdáról, már előtte meg kell állnia az autósnak. Én már többször is jártam űgy, hogy még csak mentem a zebra felé, de már megállt az autós, holott még nyugodtan elmehetett volna előttem. Sőt, úgy is jártam, hogy mentem a zebránál, aztán megálltam, mert láttam, hogy nagy sebességgel jön az autó, ez nem áll meg. Persze lassított, és még idegesen integetett is nekem, hogy miért nem indultam el már korábban, akkor nem kellett volna neki annyira lelassítania! Szóval ez elég furi, de meg leeht szokni :) Ja, és mivel rengeteg a biciklis, ez természetesen rájuk is vonatkozik, őrájuk is mindig tekintettel vannak az autósok. Ezt a mentalitást igazán meghonosíthatnánk otthon is :)

És akkor a buszokról. Tours kb. akkora város, mint Pécs, talán picit nagyobb. Napközben a főbb vonalakon sűrűn járnak a buszok, 5-10 percenként mennek. A jegy az elég drága, meg a bérlet is, bár ha így haladunk otthon, sztem hamar utolérjük ezeket az árakat :( Itt megvalósították azt, amitől otthon mindenki retteg: csak az első ajtón lehet felszállni. Jegyet is csak vagy a jegypénztárban, vagy a buszsofőrnél lehet venni, újságárusnál nem (irigyled őket, igaz, Apu? :)) A bérlethez egy külön kis szerkentyű van, ahova a bérletet fel kell mutatni, ami olyan, mint egy telefonkártya és fényképes, és ha érvényes a bérleted, akkor csipog. Egyébként annak ellenére, hogy csak az első ajtón lehet felszállni, nem sokkal lassabb a közlekedés. Ennek talán oka az, hogy kevesebben buszoznak, mint nálunk (bár az egyetemi buszra rengeteg diák száll fell), meg ezek olyan "kombinó"-buszok, vagyis nem kell olyan magas lépcsőket megmászni, mint odahaza. Ja, és mivel az első ajtónál nem lehet leszállni, ezért az öreg nénikék is hátrább mennek, és nem állnak akadályt az első ajtónál. Amúgy is sokkal türelmesebbek, mint mi közlekedés terén. Itt pl. olyan nem fordulhat elő olyan, hogy valaki orra előtt a buszsofőr becsukja az ajtót. Sőt, ha már be is csukta, és mondjuk piros lámpája van, akkor is lehet neki jelezni, hogy te fel szeretnél szállni, és akkor is köteles kinyitni az ajtót. Meg két buszsofőr pl. az egyik megállónál váltja egymást, ezen is először teljesen ledöbbentem. Ja, és a hátsó ajtókat mindenki maga nyitja ki, csak azért kell jelezni, hogy az adott buszmegállóban álljon meg a busz. A másik oka, hogy nem alssú a buszközlekedés, az az, hogy rengeteg a külön buszsáv, amivel gyorsítani lehet a közlekedést. Meg sok helyen oda is behajthatnak a buszok, ahova az autók nem.

Ami viszont már nem annyira jó, az az, hogy este fél9-kor elmennek az utolsó buszok, és 9-től az éjszakai járatok járnak, amiből 2 vagy 3 db van. Szerencsére az éjszakai buszokra is jó a bérlet, nem kell külön jegyet venni. Ezek az éjszakai buszok is azonban csak hajnali 1-ig járnak, utána úgy tudom, hajnali 5-ig nem megy semmi. A másik, amikor meghall a közlekedés, az vasárnap. az első busz reggel 9 és 10 között megy, és a járatoknak csak a fele jár csak, azok is óránként, kétóránként. Ez a vasárnapi behalás azonban nem csak a közlekedésben van jelen, de más területeken is. Vasárnap nincsenek nyitva boltok (vagy csak nagyon ritka), újságárusok, sőt, sok étterem is ezzel reklámozza magát, hogy ő vasárnap is nyitva van.

Na, asszem erről most ennyi. Ebben a témában egyébként különössen érdekel a véleményetek, habár nem vagytok itt, de hogy mit gondoltok róla, úgyhogy tessék csak bátran írni :)

Sok puszi

Gitta

Kávézok, mozizok, ismerkedek, beszélgetek :)

Sziasztok!

A múlt héten katunk levelet a főkoordinátorunktól, M. Soreau-tól, amiben többek között megemlített egy kávézót, ami hétfő esténként van, és a nyelvek kávézójának neveznek. Meg is látogattuk a helyet hétfő este, és mondhatom, igazán különleges élmény volt. Egy étterem/kávézó eslő emeletén tartják hétfő este 9 és 11 között. A teremben asztalok vannak elhelyezve, és minden asztalnál egy papírlap jelzi, hogy milyen nyelven lehet az asztal körül beszélgetni. Aki bejön, az ahhoz az asztalhoz megy, amelyhez szeretne, és ott gyakorolhatja a nyelvet. Volt itt francia, angol, spanyol, német, olasz, görög, orosz asztal is, sőt, még egy jelbeszédes asztal is volt, ahol nemcsak süketek ültek, hanem mások is, de mindenki a jelbeszéddel komunikált. Még mielőtt megkérdeznétek, magyar asztal nem volt, de ha akartuk volna, kiírhattuk volna az egyik asztalra, de akkor miért jöttünk ide? :) Egy francia asztalnál telepedtünk le, ahol más Erasmusos diákok is voltak, és egy francia meg egy kazah srác, aki már 5 éve él Franciaországban. Igazi franciákkal egyébként nehezebb beszélgetni, mert nem ejtik olyan érthetően a szavakat, és sokszor csodálkoznak, mikor 3.szorra is újramondatod velük egy mondatukat. Egyébként nagyon jól éreztem magam, vszínű jövő héten is elmegyek, mert remek nyelvgyakorlás, szívesen meghonosítanám a módszert otthon is :) Ja, és nemcsak fiatalok járnak ide, rengeteg nyugdíjas is itt ül, talán régi nyelvismeretét felfrissíteni, vagy talán saját anyanyelvén beszélgetni.

Aztán kedd este lakótársam, Katharina moziba hívott, mert ő két francia fiú csoporttársával megy, és örülne, ha én is mennék. Így 4-en kerekedtünk fel :) Ez megint nem volt rossz beszégletésnek, de már megint szenvedtem attól, hogy a francia fiúk motyogását nehezen értettem. Ja, és megtudtam, hogy Katharina anyja belga, ezek után nem csodálkozom, hogy miért beszéli ilyen jól a nyelvet :) A moziban egyébként Michael Moore legújabb filmjét, a Sicko-t néztük meg angol nyelven francia felirattal :) Nyelvtanulás a köbön! :)) Természetesen tipikus Michael Moore-os film volt, amiben lehordta az amerikaiakat a sárga földig, összehasonlítva a többi országgal, ezúttal az egészségügyi biztosítási rendszerük miatt. Többek között a francia rendszerrel is összehasonlította, bár utólag a franciák elmondták, hogy azért nem egészen ilyen fényes a helyzet náluk, mint amilyennek tartják a filmben. Akit érdekel, annak egyébként ajánlom, mert az eleje eléggé sokkoló, aztán a befejezése is eléggé meglepő.

Rengeteg emberrel ismerkedek, de erre szükség is van, máshogy itt nem lehet nyelvet tanulni. Az oké, hogy jóban vagyunk egymással magyar lányok, de ha csak együtt lennénk, akkor az életben nem tanulnánk meg franciául! Ebből a szempontból szerencsés vagyok, hiszen német lakótársam miatt állandóan van lehetőségem beszélgetni :) De próbálom ezt máshol is elérni, ezért örülök, ha társaságba mehetek, és új emberekkel ismerkedhetek. Nem lehet félénknek és visszahúzódónak lenni, pedg a nyelvi nehézségek miatt tényleg sokszor meg se szólalnék (most fogjátok a fejeteket, hogy méghogy én nem merek megszólalni!, pedig néha tényleg így van), főleg akkor, mikor nálamnál jobbakkal vagyok együtt, és nem akarom, hogy gyenge nyelvtudásom feltűnjön. De rájöttem, hogy erőltetnem kell, mert remélhetőleg kijavítják a hibáimat, és máshogy egyszerűen nem lehet gyakorolni.
Na, ez elég komolyra sikeredett a vége, pedig nem is olyan komoly, mert sokat nevetünk és általában türelmesek az emberek, amikor egy mondatot próbálok kinyögni :)

Puszi

Gitta

Pihi a hétvégén

Sziasztok, ismét itt vagyok! :)

Tudom, már régen jelentkeznem kellett volna, de az állandó netprobléma még mindig nincs megfelelően megoldva. Igyekszem azért minél többet írni :)

Pénteken ellátogattunk Amboise-ba, ami innét csak 15-20 km-re van, hogy megnézzük azt a kastélyt is, mert azt is szépnek mondják. Hát, mit mondjak, a kastély kicsit csalódás volt. a belépőjegyért, ami Chamborg-gal volt egyenlő, kb 5-6 szobát nézhettünk meg, meg egy kis kertben sétálhattunk. Tényleg nem értem, hogy ez a kastély miért tartozik a neves kastélyok közé, mikor mondjuk Blois-t nem reklámozzák sztem annyira, és sokkal szebb. Egy dolog volt, ami miatt különleges ez a kastély: a kastély kápolnájában van ugyanis eltemetve Leonardo da Vinci. Kezeket fel, aki tudta, hogy a híres művész Franicaországban halt meg! Én nem tudtam, és csodálkoztam is, hogy miért van itt a környéken itt minden városban valami elnevezve róla. Egyébként jellemző a franciákra, hogy nem Leonardo da Vinci-nek, hanem Leonard de vinci-nek /leonard dö venszi/ nevezik. (Az olaszok ezen ki is akadtak, megjegyezték, hogy ők se nevezik Renoirt kiejtve renoir-nak :)) Rosszul is tettük, hogy a kastélyt választottuk, mert van itt még egy múzeum, amit Clos Lucé-nek neveznek, ez van berendezve Leonardo da Vinci munkáival, sőt, néhány találmányát meg is valósították és kiállították. Ennyi költséget viszont szerény pénztárcánk már nem bírt el, kénytelenek voltunk lemondani róla. Helyette egy nagyon szép templommal vigasztalódtunk, hihetetlen békés volt, és az oltár tetején Isten, mint Zeusz az égből integet a híveinek. És habár csak mi voltunk a templomban, a hangszóróból a hangulathoz illő gregorián és egyházi kórusmuzsika szólt :)

Ez a kirándulás azonban ráébresztett arra minket, hogy milyen fáradtak vagyunk. Az elmúlt két hétben rengeteg élmény ért minket, és meg se álltunk egy percre sem, hogy feldolgozzuk. Szervezetünk jelezte, hogy neki ennyi elég volt, alig bírtuk hazavonszolni magunkat. Természetesen így megint elmaradt a diszkózás, bár a többiek elbeszélése szerint nem vesztettünk vele sokat.

Így a hétvége a pihenés jegyében zajlott. Rendet raktam végre a szobámban (bár azóta az asztalomon ismét kupi van :)), kitakarítottam és elmentem mosni a mosodába. Hiába használtam azonban a szárítógépet, a legtöbb ruhám ugyanolyan vizes maradt, így másfél napig lógtak a szobámban mindenfelé a ruhák (aki tud erre valami okos megoldást mondani, az írjon minél előbb!). Lakótársammal jól elvoltunk, bár szegény egész hétvégén tanult, mert a hannoveri egyetemre valami beadandója volt és egyszerűen nem végzett vele. Ja, egyébként rosszul mondtam, hogy mit tanul, azóta rájöttem: tájépítész, és a múszaki kar is ugyanezen a környéken van, mint a jogi kar. A hétvége szenzációjaként szombat este Borinál (orvosin tanul Pesten) csináltunk paprikás krumplit, és hozzá Sangriát ittunk :) !! Hadd ne mondjam, hogy milyen jól éreztük magunkat :) egyszerűen isteni volt, a sok elfuserált francia husi után :) /erről részletesebben írok majd egyszer/

Puszi
Gitta

U.i.: Hogy mindenki láthassa a képeimet, az mgitta.galery.extra.hu oldalra felpakoltam néhányat :) nézzétek :)

Journée de la Patrimoine

A címet nem sikerült lefordítanom magyarra, ezek olyan kulturális napok /hétvége/ Franciaországban, de ez se jó szó, mert nem kulturális rendezvények vannak, hanem a múzeumok és az egyéb látnivalók fesztiválja, mert nagyon sok minden olcsóbb vagy ingyenes. Ez a hétvége volt a Jornée de la Patrimoine és szerencsések voltunk, hogy itt voltunk ekkor, mert tényleg sok pénzt spórolhattunk.
Szombaton a csehekkel megbeszéltük, hogy délután felfedezzük Tours-t, ez azonban nem jött össze, mert a csehek csak 2 órával később értek oda a talihelyre, és akkor mi már nem találtuk meg őket. Így Krisztivel meg Klaudiával közösen nekivágtunk, hogy megnézzük alaposabban Tours főbb nevezetességeit. Eljutottunk egy templomhoz, a St. Julien templomhoz, ami csak a Patrimoine alatt volt nyitva, mert pár éve egy kő lezuhant a templom faláról és azóta nem engedik be az embereket, de ez a hétvége kivétel :) Itt egy nagyon aranyos öreg nénike szólított meg engem (a templom gondnoka vagy valami hasonló lehetett), és mesélt nekem a templom történetéről szép lassan, hogy értsem. Most nem írnám le ide a történetét helyszűke miatt, meg mert lehet, hogy nem érdekel mindenkit. Akit érdekel, az jelentkezzen e-mailben nyugodtan :) Aztán még alaposabban megnéztük a katedrálist, amelynek az udvarában most ingyen lehetett bemenni. Ennek a történetét se írnám le, akit érdekel .... :) Aztán megnéztük a Chateau de Tours-t is, de ez inkább egy erőd, mintsem egy kastély. Itt valami festőnőről volt kiállítás, akit érdekel .... :) Aztán elmentünk a Szépművészeti Múzeum kertjébe és ott sétálgattunk. Ez pl nagyon tetszik Tours-ban, hogy rengeteg a park, meg a zöld terület, szélesek az utcák, és a parkokban sokszor az emberek a fűben heverésznek és beszélgetnek vagy éppen piknikeznek...
Vasárnapra kigondoltuk, hogy meg kellene látogatnunk valamelyik kastélyt. Választásunk Chamborg-ra esett, 1) mert nagyon szépnek mondják, 2) mert a turist office-ban azt mondták, hogy a hétvégén ingyenes. Chamborg 75 km-re van Tours-tól, Blois-tól pedig 15 km-re. Mivel szervezett utazásban nem szerettünk volna részt venni, mert a 35-40 eurós költségeket a kastélybelépők nélkül túl soknak találtuk, meg mert van vonatkedvezményünk, úgy gondoltuk, hogy Blois-ig elmegyünk vonattal (a Párizs felé menő vonalon van, szóval ugyanarra jöttünk, mint mikor érkeztünk), aztán onnét bizti lesz valami busz vagy vonat, mai elvisz a kastélyhoz. Hogy minél több időnk legyen, elhatároztuk, hogy a reggel 7 órás vonattal megyünk,és fél 6-kor kelünk. Ezen jót röhögtünk, hiszen egész pénteken mindenki ezt szajkózta, hogy végre hétvége, és nem kell felkelni, mi meg mit teszünk: felkelünk fél 6-kor!! De valamit valamiért.
Aztán mégse tudtunk elmenni a 7 órás vonattal, ugyanis Krisztinek meg Klaudiának csak háromnegyed 9-kor indult az első busza (vasárnap itt megáll az élet tömegközlekedés szempontjából), meg a vasúti jegypénztár is csak fél 8-kor volt hajlandó kinyitni. No comment. De semmi gond, 9-kor is van vonat, 10 előtt azzal is már ott vagyunk Blois-ban. Szerencsére a Journée de la Patrimoine (zsurné dö lá pátrimoán :)) alatt még a vonatjegy is olcsóbb volt :) (nálunk miért nem tartanak ilyen hétvégéket?). Blois-ban aztán először felkerekedtünk, hogy kiderítsük, hogy mivel tudunk eljutni Chamborg-ba. Kiderült, hogy vasárnap lévén csak egy busz megy háromnegyed 2-kor, ami negyed 6-kor jön vissza és elég drága. Sebaj, ha idáig eljutottunk, akkor elmegyünk! Addig felfedezzük Blois-t. Volt is mit.
Blois egy igazi francia város, olyan amilyennek az ember elképzeli, tele szürke háztetőkkel és szűk utcákkal, a közepén templommal :) Asszem ide még vissza fogok térni, hogy még jobban megnézzem magamnak. Blois-nak /bloá/ is van kastélya, 4 féle stílusban épült a 4 oldala és van egy gyönyörű lépcsősora. Most ingyen látogatható volt belül is, úgyhogy körülnéztünk, bár nem volt sok időnk mindent alaposan szemügyre venni, mert még a kastély előtt egy olyan helyre tévedtünk, amire nem számítottunk: a La Maison de la Magi /mezon dö lá mázsi/, vagyis a Mágia Házához :) Ez egy múzeum, ami a bűvészekről, meg a varázslásokról szól, mert egy híres bűvész, Robert Houdin /őróla nevezte el magát Houdininek a híres szabadulóművész, aki egyébként Budapesten született/ Blois-ból származott. Hát ez valami eszméletlen volt, olyan Csodák Palotája jelleg :) Természetesen mint a kisgyerekek, olyan élvezettel vetettük bele magunkat az egyébként drága, most azonban ingyenes múzeumban, ahol most ingyen megnézhettük a félórás előadást is :) Hihetetlenül jó volt, volt például egy olyan terem /amúgy külön fizetős, de most ingyenes/, ahol egy tükrös szemüveget kell felhúzni, és mint Verne híres regényében, olyannak látod magad körül a világot, mintha a tenger fenekén lennél és így kell végigmenni a termen. Aztán egy másik teremben volt egy bácsi, aki kártyatrükköket csinált. Megkért egy kislányt, hogy válasszon egy kártyalapot, a szív királyt választotta. Aztán a lapot visszarakták a pakliba, egy másik néző megkeverte, aztán a bűvész séztszórta a kártyákat maga körül az asztalon. Ezután felmutatott egy palatáblát, amelynek mindkét fele üres volt. Megkérte a kislányt, hogy az egyik felére írja rá a nevét, majd megint felmutatta, hogy a másik fele üres a táblának. Ezután a táblát rárakta a kártyakupac tetejére, és beszélt néhány szót, a kezét maga előtt tartva, jól láttam, hogy elvileg nem csinált vele semmit. Aztán felmutatta a táblát, amelynek a másik felére rá volt írva, hogy szív király!!!! És én nem értem, hogy hogyan csinálta!!!! Aki tudja, írjon! Az előadás is tök jó volt, két fiatal srác csinálta a trükköket, biztos, hogy el volt rejtve egy lejáró a padlóba, de akkor se értem, hogy fél másodperc alatt, hogyan tudtak helyet cserélni!! Meg a repülős trükk is tetszett, de bizti, hogy valahol becsapott minket a szemünk.
Na, szóval ennyit Blois-ról. Ezután elmentünk az állomásra a vasárnapi buszhoz Chamborg-ba. Ott rajtunk kívül más mások is várakoztak, kínaiak vagy japánok, németek, meg egy idősebb házaspár,... Ám a busz nem jött. Negyed 3 és busz sehol. Mi megbabonázva ültünk a járdán, egyszerűen nem akartuk elhinni, hogy kész, ennyi, nem tudunk elmenni Chamborg-ba. Döbbenetünkből a németek ráztak fel minket, akik elmondták, hogyha sikerül elmennünk a 8 fős taxival, akkor fejenként 5 euróért elvisz minket a kastélyba. Sajnos azonban a kis ferdeszeműek gyorsabbak voltak és előbb elinaltak a taxival. A németek erre nem tudtak mit lépni, tanakodtak, hogy ne menjenek-e inkább megnézni a Blois-i kastélyt. Minálunk Klaudia a tettek mezejére lépett és kijelentette, hogy akkor menjünk el autóstoppal, valaki csak elvisz minket 15 km-re. Most látom egyesek megrökönyödését, hogy úristen, autóstop lányként!!!!!!, de hárman voltunk, tetőtől-talpig turistának öltözve, és úgyis mi döntjük el, hogy végül beszállunk-e az autóba. Meg is írtuk a kis papírunkat, hogy Chambord és kiálltunk az út szélére. Fél perc se telt el, mikor 2 srác lefékezett mellettünk, és közölték, hogy elvisznek minket, mi pedig elfogadtuk /tudom, most még nagyobb megrökönyödés/. A srácok félig algírok voltak /akit a szívroham kerülget, annak lelövöm a poént: semmi bajunk nem történt/, egész úton röhögtek, meg beszélgettek velünk. Elmondták, hogy minden hétvégén kijárnak Chamborg-ba, mert van egy 1000, nem elírás, ezer hektáros parkja, és ők mindig ott sétálnak. A parkolóban aztán el is váltunk tőlük, bár előbb ők kiélvezték azokat a pillanatokat, amikor először megpillantottuk a kastélyt. Ez ugyanis Franciaország második legnagyobb kastélya Versailles után, és egyszerűen lenyűgöző. Percekig csak magánhangzókat tudtunk nyökögni a látvány miatt. Egyszerűen leírhatatlan, remélem lesznek olyanok, akiknek megmutathatom egyszer. Aztán elindultunk befelé, hogy bentről is megtekintsük ezt a csodát. Bent kiderült, hogy nem ingyenes, de olcsóbb a jegyár (így is összesen az egész kirándulást képeslapostól megúsztuk 11 euróból, számítsátok át), így megvettük és elindultunk felfedezni a kastélyt. Erről nem írnék, mert rengeteg terem volt, rengeteg látnivalóval, ez volt a királyok nyári rezidenciája, tudjátok, akit érdekel .... :)
Mikor holtfáradtan végigértünk, már menni is alig bírtunk. A kastély előtt egy hatalmas füves park van, ott feküdtünk le és félórán keresztül csak bámultuk a kastélyt. Bevallom, nekem kívülről tetszett a legjobban, innét a legszebb, és komolyan mondom, hogy nem lehet a látványával betelni :) Aztán úgy döntöttünk, hogy a bevált módszerrel hazaindulunk, a buszt már úgyis lekéstük (ha jött egyáltalán), de előbb végigmentünk a kaja és bazársoron, ami ugyanolyan, mint itthon, vagyis húzós árakkal minden ócskavast rád akarnak tukmálni :) Hazafelé már nem volt olyan szerencsénk a stoppal, mint odafelé, 20 perc elteltével se vett fel minket senki. Aztán mikor már kezdtük kicsit feladni a reményt, egy középkorú házaspár megállt nekünk, és elvittek minket az állomásig. Nagyon kedvesek voltak, még az állomásig is elvittek minket, és úgy sajnáltuk, hogy nem tudtunk velük beszélgetni, de túl fáradtak voltunk. Szerintem Krisztinek igaza lehet, amikor azt mondta, hogy olyanok voltak, mint akik arra gondolnak, hogy nekünk is van egy lányunk, ki tudja, lehet, hogy valahol ő is ugyanígy segítségre szorul, mint ők itt, segítsünk hát rajtuk. Most van egy tartozásom: amint alkalom adódik, az első embert felveszem, és elviszem, mert tudom, hogy milyen sokat jelenthet ez. Ez most kicsit komolyra sikeredett, de egyszerűen olyan hálát érzek az iránt a 4 ember iránt, akik hajlandóak voltak segíteni nekünk, hogy valahogy ki kell fejeznem.
A történet befejezése, hogy a fél 8-as vonattal sikeresen hazaértünk, és a sok élménnyel eltelve fáradtan zuhantunk az ágyba mindannyian azt hiszem :)
Puszi
Gitta

C.U.E.F.E.E - a nyelvkurzus

Ez a rész akkor szóljon a nyelvkurzusomról, a CUEFFE-ről /küefö/, vagyis amiért most jöttem Tours-ba. 9 csoportba osztottak be minket a felmérő alapján, a csoportokban kb 25-30 ember van. Én az 1. Csoportba kerültem, ami nem jelenti, hogy ez lenne a legjobb csoport J Kriszti meg a Klaudia a 2-es meg a 3-as csoportba kerültek. Az én csoportomban rajtam kívül még 2 magyar lány van, az egyik Bori, aki 5. Éves orvos a SZOTÉ-n, a másik Ági, aki 3. Éves francia szakos Szombathelyen. De ebben a csoportban van a városismereti rallyról megismert cseh lány Hana is.

A tanár egy középkorú nő, aki nagyon szépen beszél franciául, mindent értek, amit mond. Ez egyébként is érdekes, hogy míg 1 hét után kb 90 %-át megértem annak, amit mondanak nekem, a beszédkészségem kb 40 %-on van J Mivel soha nem tudtam normálisan beszélni franciául otthon sem, most ez fejlődésnek számít J A csoportomban egyébként a jobbak közé tartozom, egyesek elég gyenge szinten vannak. Szerdáig jó lesz ez a csoport, de itt igazán fejlődni hosszútávon nem tudnék, mert nyelvtanban jóval magasabb szintet tudok, ugyanúgy mint Bori. Ez nem azt jelenti, hogy ne érezném itt jól magam, csak pl van egy írásbeli feladat, amit önállóan oldunk meg, én 2 perc alatt végzek vele és a maradék 10 percben nézegetek, mert a többiek addigra végeznek.


Maga a nyelvtanfolyam olyan egyébként, mint bárhol másutt. Ugyanolyan nyelvtani feladatokat oldunk meg, vannak beszélgetős feladatok, meg hallgatunk magnót is. (magnóhallgatás terén egyébként kifejezetten fejlődtem, amióta itt vagyok, otthon sose értettem egy szót se). Ja, és ha a jogos franciatanárom az én kiejtésemmel nem volt elégedett, akkor nem tudom, hogy mit szólna az itteniekhez. A csoportomban vannak angolok, amerikaiak, csehek, egy lengyel lány, 2 spanyol, németek, olaszok és van egy koreai lány is. A koreai lány egyébként itt Franciaországban 21 éves, azonban otthon már 23-nak számít, mert náluk már születéskor 1 éves vagy és a 2. Évedet kezded J (talán a terhesség idejét is beleszámítják, nem tudom). Az angolok meg az amerikaiak úgy beszélnek tényleg, mintha rágó lenne a szájukban, az olaszok csak úgy pörgetik az r betűket, meg ha van hasonló szavuk, akkor azt olaszul is mondják, a németeknek is van egy kis akcentusuk, bár az nem vészes.
Egyébként azt a sztorit szerettem volna elmesélni, hogy volt egy feladat, amelyben 4-es csoportokat kellett alkotnunk és egy kérdéssort kellett megvitatni, ami arról szólt, hogy mit gondol a mi országunk a franciákról, mi mit vártunk, mik voltak az első élmények, mi volt meglepő, mi az, amit hiányolunk, stb. Én Ágival meg 2 olasz lánnyal, Simonával és Monicával kerültem össze. Nagyon jót beszélgettünk, tök jó volt ez az élménycsere. Abban egyetértettünk, hogy a franciákról az a sztereotípia él hazánkban, hogy udvariatlanok és távolságtartók (hát az olaszokhoz képest nem is csodálom). Ezzel szemben a németeknél kiderült, hogy ők kifejezetten barátságos és közvetlen népnek tartják a franciákat J Közös sztereotípia volt mindenkinél, hogy a franciák többre tartják magukat más nemzeteknél, és a tanárnő beismerte, hogy sajnos nagyon sok francia tényleg így gondolkodik. A csehek egyébként kifejezetten szimpatikus népnek tartják a franciákat, az olasz lányok viszont elmondták, hogy az emlékezetes focivébé óta nincs a legszívélyesebb kapcsolat a két nemzet között. Mi azt is elmeséltük az olaszoknak, hogy nálunk otthon úgy tartják, hogy a franciák nem mosakodnak mindennap és ez nekünk milyen furi. Na, itt jól beégtünk, mert meglepetésünkre az olaszok csodálkozva kérdezték, hogy ez miért gond, ők se fürödnek meg mindennap. Kezdem azt hinni, hogy mi magyarok egy különösen higiénikus nemzet vagyunk. Ja, és természetesen a párizsi mozgólépcső nélküli metrón a legtöbben végigszenvedték magukat. A legmeglepőbb dolgot az amerikaiak mondták, ugyanis náluk azt tartják az európai nőkről, hogy ápolatlanok, tetőtől talpig szőrösek és elhanyagolják magukat. Mondanom se kell, hogy általános felzúdulás fogadta ezt a bejelentést. Egyébként érdekes volt erről beszélgetni, hogy melyik nemzet mit tart a másik felől.

Puszi

Gitta

3. nap Tours-ban - Ismerkedek :)

 

Sziasztok!

Ez a 3. nap krónikája, most raktam fel az előző 2 napét is, először azt olvassátok el :) Köszi szépen :)

Ma reggel már elmentem 9-re a nyelvkurzusra. Elég sokan várakoztak a legkülönbözőbb nemzetiségűek, sok volt az ázsiai is, de afrikaiak is vannak. Természetesen amelyik csoporthoz odamentem beszélgetni, volt egy magyar lány is, aki az orvosin tanul Pesten :) Furi volt, mert nagyon sok helyen a francia meg az egyéb nyelvek helyett inkább angol beszélgetéseket hallottam. Én amennyire lehet, kerülöm az angol nyelvet, sőt, volt aki mondta, hogy nyugodtan beszéljek angolul, kicsit döcögősen ment, mert már eléggé megszoktam ,hogy szenvedjek csak franciául :) Aztán kiderült, hogy az aznapi program egy "kulturális és nyelvi rally Tours városában". 6-7 fős csapatokat kellett alakítanunk (mondták, hogy lehetőleg ne csak egy nemzetiségűek legyenek a csapatban, mert így nem lesz franciául beszélgetés), kaptunk egy feladatlapot meg egy térképet, amit be kellett járnunk és kérdésekre kellett válaszolnunk. Kicsit pécsi városismereti verseny jellege volt, bár itt nem volt verseny :) Mi egy olyan csapathoz keveredtünk, ahol rajtunk kvül volt még 3 német lány meg egy cseh lány, akit Hannah-nak hívnak. A feladat során a tours-i óvárost jártuk be, az ismertebb helyeket megnézve. Hát mit mondjak: egyszerűen gyönyörű és lenyűgöző. voltak helyek, ahol még egy kis középkori fílingem is volt, főleg, mikor megjelent egy lóvontatta szekér :) Nagyon szépek a régi templomaik és épületeik és sok van belőlük. Mindenkinek ajánlom amúgy is, hogy látogasson el Tours-ba, mert tényleg egy ékszerdobozocska, amit két folyó is kettészel, a Loire és a Cher. Remélem, sikerül a fényképeket is felraknom, de ezt látni kell élőben is :) A feladatok egyébként néha érdekesek voltak: az egyik arról szólt, hogy egy híres, jellegzetes bevásárlóközpontba vittek minket, a les Halles-ba (nem olyan nagy, viszont rohadt drága, mert eléggé jellegzetesen tours-i dolgokat árulnak). A feladat szerint 5 tipikus gasztronómiai specialitást kell leírnunk. Először nem értettük a feladatot, francia specialitásokat írtunk, mint a baguette, de aztán az egyik ellenőrző néni elmagyarázta, hogy nem egész Franciaországra, hanem csak tours-ra jellemző dolgokat gyűjtsünk. Ezek után a hentest megkérdeztük, hogy nem segítene nekünk. Ő pedig, habár látta, hogy nem vásárlók vagyunk, külön megmutogatott és elmagyarázott 3 specialitást, amit ő árul. Aztán volt egy feladat, mikor egy térről kellett megtudnunk, hogy miről nevezetes és miért így hívják. Itt az egyik étterem dolgozóját kérdeztük, mire egy egész kis mesét elmondott nekünk a térről, aztán utánunk még láttuk, hogy vagy 5 másik csapatnak is ugyanolyan türelmesen elmeséli. Nagyon tetszett az embereknek ez a hozzáállása :) Sétálás közben sokat beszélgettünk a többiekkel. Én főleg az egyik német lánnyal beszélgettem, akit Michaela-nak hívnak és bölcsészkaros. De a cseh lányt is megismertem, a másik 2 német lány nem nagyon barátkozott meg beszélgetett velünk. De jó volt.

Aztán délután 2-kor meg kellett írnunk hármunknak egy nyelvi felmérőt, amiről tegnap lemaradtunk. Ez alapján fognak minket csoportokba osztani a nyelvkurzus ideje alatt. A felmérő egy 20 kérdéses tesztből meg egy fogalmazási feladatból állt. A fogalmazás választható volt: az egyik arról szólt, hogy nem kell tartanunk az informatikától, a másik meg a médiát szidta,  hogy milyen káros, és a 2 közül az egyikről kellett a véleményünket és személyes tapasztalatainkat leírni. A fogalmazásom szerintem kicsit egysíkú lett, mert bár sokat írtam, kicsinyke szókincsem elég gyakran ismétlődött. Holnap majd kiderül, hogy mennyit is tudok :) Azért remélem nem a kezdő csoportba kerülök :)

A teszt után végre ellátogattam az egyetemre, hogy diákigazolványt igényeljek egy bizonyos Thibault-nál. Őróla is azt mondták, hogy egy nagyon udvariatlan ember, ehhez képest velem nagyon rendes volt, mindent elmagyarázott, mindent megmutatott, stő, ott helyben kitölthettem a jelentkező lapot, így holnapra már lesz diákom :) Aztán elmentem az ottani könyvtárba netezni. Az általános netszobát bárki használhatja, de itt nem lehet semmit se letölteni, meg semmilyen csevegőprogram nincs, és a chat-et se engedni. Még jó, hogy a messenger már ezen túllépett, és webes felületen is lehet használni telepítés nélkül :) Így egy kicsit tudtam beszélgetni Anyuval meg Petivel. Sajnos 6-kor elküldtek, hogy bezárják, csak ennyi időm volt. De ha lesz diákom, akkor tudok beszélni a technikusokkal, hogy kapjak kódot, és talán végre ezen a laptopon is tudok netezni :) Ugyanis itt a kollégiumban közölték, hogy igényeljek telefonvonalat és akkor lesz netem :(

Aztán este megpróbálkoztam kisütni ilyen falatkákat, de sztem ennek nem ilyennek kellett volna lennie :), de szerencsére nem volt rossz íze és meg tudtam enni. Az ebéd dolog még nincs megoldva, úgyhogy kénytelen vagyok magamnak főzni valamit esténként, ha nem akarok főtt étel nélkül maradni. De majd csak belejövök, már örülnék egy mikrónak, mert nem tudok cak úgy ételt melegíteni.

Asszem ennyi elég lesz egyszerre :) Remélem, azért végig lehet olvasni :) Várom a leveleket és azt, hogy miről szeretnétek hallani és ami a legfontosabb : veletek mi újság?

Puszi

Gitta

2. nap Toursban - Rengeteg adminisztracio

 

Úgy döntöttem, hogy több részre osztom a beszámolóm, hátha így könnyebben követhető.

Ott hagytam abba, hogy megérkeztem a kollégiumba. Szerencsére a papírokkal nem volt semmi gond, gondolom sajnáltak mint egy kis szerencsétlent, aki több órás út után jó fáradtan megérkezett, és mindenre csak bólogatott, mert jó, ha a felét értette annak, amit mondtak neki. Mondták, hogy másnap szerezzek egy banktól felelősségbiztosítást meg a diákomat majd adjam le.

A szobámról: ez egy apartman, aminek van egy fürdőszobája, egy kis főzőfülkéje (ami egyben előszobaként is funkcionál) meg 2 szobája. Szobatársam egy Katharina Willeke nevű német lány, akivel nem találkoztam, csak egy cetli várt az asztalomon, hogy ő lesz a szobatársam, már járt itt, de majd 15-én jön csak vissza. Szóval addig egyedül vagyok (jobb is, amekkora kupi van még a szobámban :)) Szobámban egy hatalmas asztal, egy beéptett szekrény és egy ágy van, ja meg 2 szék. Viszont semmi felszerelés, értsd nem volt ágynemű, evőeszközök, tányérok, konyhai edények, semmi. Én viszont evőeszközt elfelejtettem magammal hozni. Na, ez volt az a pont, ahol kicsit elvesztettem a bátorságomat. Leugrottam a közeli boltba, ami olyan Spar jellegű volt, de csak 100 db-os műanyag kés-készletet vehettem volna, amiről inkább lemondtam. Vettem egy másfél méter hosszú bagettet kb. 200 Ft-ért, azt majszolgattam este meg a félliteres üvegeimbe tölöttem a csapvizet. (a csapvíz azóta is egyik fő italom). Úgy döntöttem, hogy zuhanyzás után inkább ledőlök aludni, hátha másnapra szebb színben látom a világot. Ja, igen, a történethez hozzátartozik, hogy mivel szobatársam nem zárta be szobája ajtaját (külön kulcs van pedig hozzá), természetesen bekukantottam hozzá. Ez csak tovább rontott rajtam. Őt valószínűleg kocsival költöztették, és nem volt korlátozva a szálltható mennyiség. Az ő szobájában volt még egy külön könyvesszekrény, éjjeli szekrény, egy komplex számtógépszett és Hifi is, valamint a szoba is otthonosan be van rendezve különböző leplekkel meg szőnyegekkel. Na, ez az, mit én nem tudok megtenni, hiszen majd haza is kell szálltani a dolgokat. (bár idefelé nem kellett ráfizetnem a 24 kilós cuccomra).

Másnapra tényleg jobb lett a hangulatom, már derűsebben láttam a világot :) Úgy döntöttem, hogy a kezdődő nyelvtanfolyam első napját kihagyom, inkább ügyeket intézek, amennyit lehet (ma kiderült, hogy nem hagytam ki semmit). Szóval elmentem a városházára, ahol jelentkeztem, hogy megérkeztem, kaptam kezdő csomagot térképpel, buszmenetrenddel meg egy proxibus nevű könyvecskével, amiben benne vannak a környék (Touraine) városai és hogy melyik utcába melyik busszal tudok a legegyszerűbben eljutni. Ez a három könyvecske azóta is felszerelésem állandó darabjai, ezek segítségével tényleg pofonegyeszerű bárhova eljutni Tours-ban. Aztán elkezdtem beszerezni az ALP-hez vagy CAF-hoz (vagyis a laktámhoz) való papírjaimat, amit egy nagyon kedves nő segített intézni. (Ez egyébként meglepett: mindenki azt mondta, hogy milyen udvariatlan népség a francia, én ehhez képest eddig csupa segítőkész emberrel találkoztam). Ezután átmentem a túloldalra a bankba: mivel azt mondták, mindegy melyik banknál kötöm meg, úgy gondoltam, hogy nem megyek messzire. Ezt egyébként Ban Populaire-nek, vagyis népszerű/közkedvelt banknak hívják. Itt is egy nagyon kedves fiatal nő volt az ügyintézőm, aki türelmesen elmagyarázott mindent, ha látta rajtam, hogy nem értem amit mond. Beraktam a pénzem egy részét is, ami itt úgy működik, hogy fogsz egy zacskót, beleteszed a pénzt, ráírod, hogy mennyi pénzt teszel be melyik számlára, majd a zacskót bedobod egy gyűjtőbe, a zacskón levő papír egyik példányát pedig egy másik gyűjtőbe, ehhez nem kell ügyintéző.

A bank után buszbérletet próbáltam szerezni. A városközpontban áll egy stand, ahol fiatalok végzik a bérlet ügyintézést. Elvileg a buszbérlethez diákigazolvány is kellett volna, de ők elfogadták a nemzetközi diákomat, viszont náluk nem lehetett készpénzben fizetni az árát, ahhoz az irodájukba kellett volna mennem, hogy adjanak egy csekket róla. Ezután úgy döntöttem, hogy visszamegyek a városházára, ahol szintén láttam, hogy intéztek buszbérletet. Na, itt a lány nem akarta elfogadni a nemzetközi diákot. Miután meggyőztem, hogy elfogadja, akkor közölte, hogy szeptemberre már nem is kaphatok, és egyszerűbb, ha azt választom, hogy havonta automatikusan a bankszámlámról vegyék le az árát. Végül elzarándokoltam az irodába, ahol szó nélkül a nemzetközi diákomra készpénzért odaadták a szeptemberi buszbérletet.

Délután/estefelé elmentünk a lányokkal bevásárolni egy hipermarketbe. Ki is kötöttünk egy bazi nagy bevásárlóközpontnál, amit les Atlantes-nak hívnak és olyan, mint a Pcés Plaza meg az árkád, van benne mindenféle, köztük egy hatalmas hipermarket, amit Carrefour-nak hívnak és olyan mint a Tesco. Ez tényleg így van, mert méreteiben egy kicsit meghaladta a pécsi nagy tescot, de az elrendezése teljesen ugyanolyan, így mindent elég könnyen megtaláltunk. Vettünk ágyneműt (természetesen a legolcsóbbat, de nagyon jó meleg a takarója), meg sok minden egyyebet, bár nem annyit, mint amire szükségünk lett volna, hiszen annyi mindent nem bírtunk volna elcipelni. Mivel mindenből a legolcsóbbat vettük, így a végén nem olyan nagy összeget kellett fizetnünk, mint amire először számítottunk. Viszont sietnünk kellett, mert az utolsó busz fél 9-kor (!!) indult, és 8 után álltunk sorba. Pechünkre előttünk egy család valami mózeskosár-szerűséget szeretett volna venni, persze olyat, amin nem volt kód. a pénztáros meg 5 percen keresztül telefonált, de senki nem vette fel a telefont (ja, aztcsendben megjegyzem, hogy a sorok között egy eladóval nem találkoztunk, szólva ezen a téren nem hiszem, hogy különbek lennének nálunk). De szerencsére :) itt is végeztünk időben és elértük a buszt. A bevásárlást azzal ünnepeltem, hogy végre tudtam zacskós levest csinálni :)

 

1. nap Tours-ban

 

Sziasztok!

Végre bejelentkezem!!!!!!!!!!!!!!! Már régóta szerettem volna, de sajna a netszerzés kicsit nehézkes volt, de megoldottam :) Most egy hosszas beszámoló következik reményeim szerint arról, hogy hogyan telt első három napom Tours-ban.

Az egész úgy kezdődött, hogy hétfőn hajnali 1-kor keltem Apuval és Petivel, akik felkísértek a reptérre (kicsit Pesten barangoltunk, de egyébként gond nélkül felértünk). A repülés jó volt, miután a gépen megnyugodtam, hogy úgyse történhet semmi baj :) (utólag is mindenkinek köszönöm a biztatást). Párizsba a tervezettnél 20 perccel korábban landoltunk, így majdnem 2 óránk volt, hogy elérjük a vonatunkat Tours-ba, ráadásul nem is kellett messze menni. A tervezett metrózások helyett az elején buszra szálltunk, így volt az olcsóbb. (+így a távolban megpillanthattuk az Eiffel-tornyot :)). Párizs egyébként ugyanolyannak tűnt, mint Pest, csak kicsit tisztább volt, meg több volt a zöld. Ez egyébként nagyon jellemző a franciákra, amit nagyon orogylek tőlük. Itt Tours-ban is mindenfelé van zöld, meg rengeteg a park, és az utcák is szélesek és tele vannak fákkal. Egyszerűen gyönyörű :)

Az első megrázkódtatás akkor ért bennünket, amikor a metróhoz értünk. A párizsi metrónak nincs mozgólépcsője. Ennyit az esélyegyenlőségről a kerekes székesek nevében is. Bár szerintem a fejenként 20 kilós bőröndjeinkkel mi is lazán elmentünk volna mozgássérültnek, hiszen sokszor csak úgy csetlettünk-botlottunk velük, és nekimentünk az embereknek (segíteni csak olyanok segítettek, akik maguk is a csomagjaikkal szenvedtek). Na mindegy. 20 perccel vonatindulás előtt elértük a Gare d'Austerlitz-et, ahol még egy 12-25 év közöttieknek szóló bérletet kellett kiváltanunk (ezzel jelentősen olcsóbb a vonat). Egy fiatal hosszú hajú srác csinálta meg nekünk, de nem lehet mondani, hogy elkapkodta volna. 8 perccel a vonatindulás előtt Klaudia megkérdezte tőle, hogy biztos, hogy el fogjuk érni ezt a vonatot, ne vegyük-e meg egy későbbi vonatra a jegyünket. A srác közölte, hogy ne aggódjunk, elérjük. 1 perc múlva azonban kiderült, hogy nem talál bizonyos papírokat, na akkor elkezdtünk aggódni. De 5 perccel indulás előtt a jegyünkkel a kezünkben szaladtunk (már amennyire kb. 25-30 kilóval felszerelkezve szaladni lehet) a vonatra. A srác tudhatott valamit, mert jó 5 perc késéssel indultunk csak el, de ez nekünk kellett is, hogy le tudjunk pakolni. Itt olyanok a vonatok, hogy a kocsik végében a nagyobb csomagoknak külön helyet adnak. Na bepaszroztuk a csomagunkat, utána elhelyezkedtünk. A vonat olyan volt, mint nálunk egy IC, mert ez is az volt. Nem volt se rosszabb, se jobb. Sőt, ilyen koszos ablakot (valami fehér lével leöntötték, és alig lehetett kilátni rajta) kevésszer láttam nálunk is. Jó IC szokás szerint ezerrel ment a légkondi, a legvastagabb ruháinkat húztuk magunkra, de még így is fáztunk. Az útból és a tájból nem sokat figyeltünk, szinte végigszunyókáltuk az utat. Csak azért szinte, mert minden megállóhelyen bemondták a mikrofonba a megállókat, de jó hangosan.

Aztán fél 3 tájban végre megérkeztünk Tours-ba. Legelőször buszbérletet szerettünk volna szerezni, de nem sikerült. Aztán valahogy elkeveredtünk a Városházára, ahol az Erasmusos diákokat külön fogadóbizottság várta. Viszont akkora volt a sor, hogy úgy döntöttünk, hogy inkább elfoglaljuk a szállást, amit csak fél 5-ig lehet. Itt utam elvált Krisztitől és Klaudiától, mert ők az egyetem melletti kollégiumban vannak a város déli részén, én pedig a városközpontban vagyok egy Europa nevű kollégium-szerűségben. Ezt azért mondom, mert inkább olyan, mint egy panelház. 4 szintes, középen lift meg lépcső, és körben minden szinten 6 szoba. Az épületben a szobákon kvül semmi mást nem találtam, szóval még nem tudom, hogy hol fogok mosni, most már ideje lesz megkeresni.