A címet nem sikerült lefordítanom magyarra, ezek olyan kulturális napok /hétvége/ Franciaországban, de ez se jó szó, mert nem kulturális rendezvények vannak, hanem a múzeumok és az egyéb látnivalók fesztiválja, mert nagyon sok minden olcsóbb vagy ingyenes. Ez a hétvége volt a Jornée de la Patrimoine és szerencsések voltunk, hogy itt voltunk ekkor, mert tényleg sok pénzt spórolhattunk.
Szombaton a csehekkel megbeszéltük, hogy délután felfedezzük Tours-t, ez azonban nem jött össze, mert a csehek csak 2 órával később értek oda a talihelyre, és akkor mi már nem találtuk meg őket. Így Krisztivel meg Klaudiával közösen nekivágtunk, hogy megnézzük alaposabban Tours főbb nevezetességeit. Eljutottunk egy templomhoz, a St. Julien templomhoz, ami csak a Patrimoine alatt volt nyitva, mert pár éve egy kő lezuhant a templom faláról és azóta nem engedik be az embereket, de ez a hétvége kivétel :) Itt egy nagyon aranyos öreg nénike szólított meg engem (a templom gondnoka vagy valami hasonló lehetett), és mesélt nekem a templom történetéről szép lassan, hogy értsem. Most nem írnám le ide a történetét helyszűke miatt, meg mert lehet, hogy nem érdekel mindenkit. Akit érdekel, az jelentkezzen e-mailben nyugodtan :) Aztán még alaposabban megnéztük a katedrálist, amelynek az udvarában most ingyen lehetett bemenni. Ennek a történetét se írnám le, akit érdekel .... :) Aztán megnéztük a Chateau de Tours-t is, de ez inkább egy erőd, mintsem egy kastély. Itt valami festőnőről volt kiállítás, akit érdekel .... :) Aztán elmentünk a Szépművészeti Múzeum kertjébe és ott sétálgattunk. Ez pl nagyon tetszik Tours-ban, hogy rengeteg a park, meg a zöld terület, szélesek az utcák, és a parkokban sokszor az emberek a fűben heverésznek és beszélgetnek vagy éppen piknikeznek...
Vasárnapra kigondoltuk, hogy meg kellene látogatnunk valamelyik kastélyt. Választásunk Chamborg-ra esett, 1) mert nagyon szépnek mondják, 2) mert a turist office-ban azt mondták, hogy a hétvégén ingyenes. Chamborg 75 km-re van Tours-tól, Blois-tól pedig 15 km-re. Mivel szervezett utazásban nem szerettünk volna részt venni, mert a 35-40 eurós költségeket a kastélybelépők nélkül túl soknak találtuk, meg mert van vonatkedvezményünk, úgy gondoltuk, hogy Blois-ig elmegyünk vonattal (a Párizs felé menő vonalon van, szóval ugyanarra jöttünk, mint mikor érkeztünk), aztán onnét bizti lesz valami busz vagy vonat, mai elvisz a kastélyhoz. Hogy minél több időnk legyen, elhatároztuk, hogy a reggel 7 órás vonattal megyünk,és fél 6-kor kelünk. Ezen jót röhögtünk, hiszen egész pénteken mindenki ezt szajkózta, hogy végre hétvége, és nem kell felkelni, mi meg mit teszünk: felkelünk fél 6-kor!! De valamit valamiért.
Aztán mégse tudtunk elmenni a 7 órás vonattal, ugyanis Krisztinek meg Klaudiának csak háromnegyed 9-kor indult az első busza (vasárnap itt megáll az élet tömegközlekedés szempontjából), meg a vasúti jegypénztár is csak fél 8-kor volt hajlandó kinyitni. No comment. De semmi gond, 9-kor is van vonat, 10 előtt azzal is már ott vagyunk Blois-ban. Szerencsére a Journée de la Patrimoine (zsurné dö lá pátrimoán :)) alatt még a vonatjegy is olcsóbb volt :) (nálunk miért nem tartanak ilyen hétvégéket?). Blois-ban aztán először felkerekedtünk, hogy kiderítsük, hogy mivel tudunk eljutni Chamborg-ba. Kiderült, hogy vasárnap lévén csak egy busz megy háromnegyed 2-kor, ami negyed 6-kor jön vissza és elég drága. Sebaj, ha idáig eljutottunk, akkor elmegyünk! Addig felfedezzük Blois-t. Volt is mit.
Blois egy igazi francia város, olyan amilyennek az ember elképzeli, tele szürke háztetőkkel és szűk utcákkal, a közepén templommal :) Asszem ide még vissza fogok térni, hogy még jobban megnézzem magamnak. Blois-nak /bloá/ is van kastélya, 4 féle stílusban épült a 4 oldala és van egy gyönyörű lépcsősora. Most ingyen látogatható volt belül is, úgyhogy körülnéztünk, bár nem volt sok időnk mindent alaposan szemügyre venni, mert még a kastély előtt egy olyan helyre tévedtünk, amire nem számítottunk: a La Maison de la Magi /mezon dö lá mázsi/, vagyis a Mágia Házához :) Ez egy múzeum, ami a bűvészekről, meg a varázslásokról szól, mert egy híres bűvész, Robert Houdin /őróla nevezte el magát Houdininek a híres szabadulóművész, aki egyébként Budapesten született/ Blois-ból származott. Hát ez valami eszméletlen volt, olyan Csodák Palotája jelleg :) Természetesen mint a kisgyerekek, olyan élvezettel vetettük bele magunkat az egyébként drága, most azonban ingyenes múzeumban, ahol most ingyen megnézhettük a félórás előadást is :) Hihetetlenül jó volt, volt például egy olyan terem /amúgy külön fizetős, de most ingyenes/, ahol egy tükrös szemüveget kell felhúzni, és mint Verne híres regényében, olyannak látod magad körül a világot, mintha a tenger fenekén lennél és így kell végigmenni a termen. Aztán egy másik teremben volt egy bácsi, aki kártyatrükköket csinált. Megkért egy kislányt, hogy válasszon egy kártyalapot, a szív királyt választotta. Aztán a lapot visszarakták a pakliba, egy másik néző megkeverte, aztán a bűvész séztszórta a kártyákat maga körül az asztalon. Ezután felmutatott egy palatáblát, amelynek mindkét fele üres volt. Megkérte a kislányt, hogy az egyik felére írja rá a nevét, majd megint felmutatta, hogy a másik fele üres a táblának. Ezután a táblát rárakta a kártyakupac tetejére, és beszélt néhány szót, a kezét maga előtt tartva, jól láttam, hogy elvileg nem csinált vele semmit. Aztán felmutatta a táblát, amelynek a másik felére rá volt írva, hogy szív király!!!! És én nem értem, hogy hogyan csinálta!!!! Aki tudja, írjon! Az előadás is tök jó volt, két fiatal srác csinálta a trükköket, biztos, hogy el volt rejtve egy lejáró a padlóba, de akkor se értem, hogy fél másodperc alatt, hogyan tudtak helyet cserélni!! Meg a repülős trükk is tetszett, de bizti, hogy valahol becsapott minket a szemünk.
Na, szóval ennyit Blois-ról. Ezután elmentünk az állomásra a vasárnapi buszhoz Chamborg-ba. Ott rajtunk kívül más mások is várakoztak, kínaiak vagy japánok, németek, meg egy idősebb házaspár,... Ám a busz nem jött. Negyed 3 és busz sehol. Mi megbabonázva ültünk a járdán, egyszerűen nem akartuk elhinni, hogy kész, ennyi, nem tudunk elmenni Chamborg-ba. Döbbenetünkből a németek ráztak fel minket, akik elmondták, hogyha sikerül elmennünk a 8 fős taxival, akkor fejenként 5 euróért elvisz minket a kastélyba. Sajnos azonban a kis ferdeszeműek gyorsabbak voltak és előbb elinaltak a taxival. A németek erre nem tudtak mit lépni, tanakodtak, hogy ne menjenek-e inkább megnézni a Blois-i kastélyt. Minálunk Klaudia a tettek mezejére lépett és kijelentette, hogy akkor menjünk el autóstoppal, valaki csak elvisz minket 15 km-re. Most látom egyesek megrökönyödését, hogy úristen, autóstop lányként!!!!!!, de hárman voltunk, tetőtől-talpig turistának öltözve, és úgyis mi döntjük el, hogy végül beszállunk-e az autóba. Meg is írtuk a kis papírunkat, hogy Chambord és kiálltunk az út szélére. Fél perc se telt el, mikor 2 srác lefékezett mellettünk, és közölték, hogy elvisznek minket, mi pedig elfogadtuk /tudom, most még nagyobb megrökönyödés/. A srácok félig algírok voltak /akit a szívroham kerülget, annak lelövöm a poént: semmi bajunk nem történt/, egész úton röhögtek, meg beszélgettek velünk. Elmondták, hogy minden hétvégén kijárnak Chamborg-ba, mert van egy 1000, nem elírás, ezer hektáros parkja, és ők mindig ott sétálnak. A parkolóban aztán el is váltunk tőlük, bár előbb ők kiélvezték azokat a pillanatokat, amikor először megpillantottuk a kastélyt. Ez ugyanis Franciaország második legnagyobb kastélya Versailles után, és egyszerűen lenyűgöző. Percekig csak magánhangzókat tudtunk nyökögni a látvány miatt. Egyszerűen leírhatatlan, remélem lesznek olyanok, akiknek megmutathatom egyszer. Aztán elindultunk befelé, hogy bentről is megtekintsük ezt a csodát. Bent kiderült, hogy nem ingyenes, de olcsóbb a jegyár (így is összesen az egész kirándulást képeslapostól megúsztuk 11 euróból, számítsátok át), így megvettük és elindultunk felfedezni a kastélyt. Erről nem írnék, mert rengeteg terem volt, rengeteg látnivalóval, ez volt a királyok nyári rezidenciája, tudjátok, akit érdekel .... :)
Mikor holtfáradtan végigértünk, már menni is alig bírtunk. A kastély előtt egy hatalmas füves park van, ott feküdtünk le és félórán keresztül csak bámultuk a kastélyt. Bevallom, nekem kívülről tetszett a legjobban, innét a legszebb, és komolyan mondom, hogy nem lehet a látványával betelni :) Aztán úgy döntöttünk, hogy a bevált módszerrel hazaindulunk, a buszt már úgyis lekéstük (ha jött egyáltalán), de előbb végigmentünk a kaja és bazársoron, ami ugyanolyan, mint itthon, vagyis húzós árakkal minden ócskavast rád akarnak tukmálni :) Hazafelé már nem volt olyan szerencsénk a stoppal, mint odafelé, 20 perc elteltével se vett fel minket senki. Aztán mikor már kezdtük kicsit feladni a reményt, egy középkorú házaspár megállt nekünk, és elvittek minket az állomásig. Nagyon kedvesek voltak, még az állomásig is elvittek minket, és úgy sajnáltuk, hogy nem tudtunk velük beszélgetni, de túl fáradtak voltunk. Szerintem Krisztinek igaza lehet, amikor azt mondta, hogy olyanok voltak, mint akik arra gondolnak, hogy nekünk is van egy lányunk, ki tudja, lehet, hogy valahol ő is ugyanígy segítségre szorul, mint ők itt, segítsünk hát rajtuk. Most van egy tartozásom: amint alkalom adódik, az első embert felveszem, és elviszem, mert tudom, hogy milyen sokat jelenthet ez. Ez most kicsit komolyra sikeredett, de egyszerűen olyan hálát érzek az iránt a 4 ember iránt, akik hajlandóak voltak segíteni nekünk, hogy valahogy ki kell fejeznem.
A történet befejezése, hogy a fél 8-as vonattal sikeresen hazaértünk, és a sok élménnyel eltelve fáradtan zuhantunk az ágyba mindannyian azt hiszem :)
Puszi
Gitta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése