Sziasztok!
Végre bejelentkezem!!!!!!!!!!!!!!! Már régóta szerettem volna, de sajna a netszerzés kicsit nehézkes volt, de megoldottam :) Most egy hosszas beszámoló következik reményeim szerint arról, hogy hogyan telt első három napom Tours-ban.
Az egész úgy kezdődött, hogy hétfőn hajnali 1-kor keltem Apuval és Petivel, akik felkísértek a reptérre (kicsit Pesten barangoltunk, de egyébként gond nélkül felértünk). A repülés jó volt, miután a gépen megnyugodtam, hogy úgyse történhet semmi baj :) (utólag is mindenkinek köszönöm a biztatást). Párizsba a tervezettnél 20 perccel korábban landoltunk, így majdnem 2 óránk volt, hogy elérjük a vonatunkat Tours-ba, ráadásul nem is kellett messze menni. A tervezett metrózások helyett az elején buszra szálltunk, így volt az olcsóbb. (+így a távolban megpillanthattuk az Eiffel-tornyot :)). Párizs egyébként ugyanolyannak tűnt, mint Pest, csak kicsit tisztább volt, meg több volt a zöld. Ez egyébként nagyon jellemző a franciákra, amit nagyon orogylek tőlük. Itt Tours-ban is mindenfelé van zöld, meg rengeteg a park, és az utcák is szélesek és tele vannak fákkal. Egyszerűen gyönyörű :)
Az első megrázkódtatás akkor ért bennünket, amikor a metróhoz értünk. A párizsi metrónak nincs mozgólépcsője. Ennyit az esélyegyenlőségről a kerekes székesek nevében is. Bár szerintem a fejenként 20 kilós bőröndjeinkkel mi is lazán elmentünk volna mozgássérültnek, hiszen sokszor csak úgy csetlettünk-botlottunk velük, és nekimentünk az embereknek (segíteni csak olyanok segítettek, akik maguk is a csomagjaikkal szenvedtek). Na mindegy. 20 perccel vonatindulás előtt elértük a Gare d'Austerlitz-et, ahol még egy 12-25 év közöttieknek szóló bérletet kellett kiváltanunk (ezzel jelentősen olcsóbb a vonat). Egy fiatal hosszú hajú srác csinálta meg nekünk, de nem lehet mondani, hogy elkapkodta volna. 8 perccel a vonatindulás előtt Klaudia megkérdezte tőle, hogy biztos, hogy el fogjuk érni ezt a vonatot, ne vegyük-e meg egy későbbi vonatra a jegyünket. A srác közölte, hogy ne aggódjunk, elérjük. 1 perc múlva azonban kiderült, hogy nem talál bizonyos papírokat, na akkor elkezdtünk aggódni. De 5 perccel indulás előtt a jegyünkkel a kezünkben szaladtunk (már amennyire kb. 25-30 kilóval felszerelkezve szaladni lehet) a vonatra. A srác tudhatott valamit, mert jó 5 perc késéssel indultunk csak el, de ez nekünk kellett is, hogy le tudjunk pakolni. Itt olyanok a vonatok, hogy a kocsik végében a nagyobb csomagoknak külön helyet adnak. Na bepaszroztuk a csomagunkat, utána elhelyezkedtünk. A vonat olyan volt, mint nálunk egy IC, mert ez is az volt. Nem volt se rosszabb, se jobb. Sőt, ilyen koszos ablakot (valami fehér lével leöntötték, és alig lehetett kilátni rajta) kevésszer láttam nálunk is. Jó IC szokás szerint ezerrel ment a légkondi, a legvastagabb ruháinkat húztuk magunkra, de még így is fáztunk. Az útból és a tájból nem sokat figyeltünk, szinte végigszunyókáltuk az utat. Csak azért szinte, mert minden megállóhelyen bemondták a mikrofonba a megállókat, de jó hangosan.
Aztán fél 3 tájban végre megérkeztünk Tours-ba. Legelőször buszbérletet szerettünk volna szerezni, de nem sikerült. Aztán valahogy elkeveredtünk a Városházára, ahol az Erasmusos diákokat külön fogadóbizottság várta. Viszont akkora volt a sor, hogy úgy döntöttünk, hogy inkább elfoglaljuk a szállást, amit csak fél 5-ig lehet. Itt utam elvált Krisztitől és Klaudiától, mert ők az egyetem melletti kollégiumban vannak a város déli részén, én pedig a városközpontban vagyok egy Europa nevű kollégium-szerűségben. Ezt azért mondom, mert inkább olyan, mint egy panelház. 4 szintes, középen lift meg lépcső, és körben minden szinten 6 szoba. Az épületben a szobákon kvül semmi mást nem találtam, szóval még nem tudom, hogy hol fogok mosni, most már ideje lesz megkeresni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése