Azok az átkozott vizsgák

Sziasztok!

Hát igen, el kellett telnie másfél hétnek ahhoz, hogy erről a témáról viszonylag nyugodtan és higgadtan tudjak írni. Ez ugyanis az eddigi legrosszabb élményem ittlétem során.

Előzetesen úgy volt, hogy reméljük meg bírjuk csinálni a vizsgáinkat decemberben, és akkor nem kell januárban visszajönni. Emiatt vettem repülőjegyet haza december 20-ára. Az első hónapunk ezzel is telt az egyetemen, hogy minden tanárnál érdeklődtünk, hogy megengedi-e a vizsgázást, hiszen Erasmusosok vagyunk, és otthon is vár ránk egy pár vizsga. A tanárok bele is mentek, bár megjegyezték, hogy azért kérjünk engedélyt az adminisztrációtól, de ha ők belemennek, akkor ők is megengedik. Ezt sikerült is elérni 4 tanárnál, és első alkalommal a titkárságon is készségesnek mutatkoztak, hogy igen, nincs gond, megértik, hogy külföldiek vagyunk, elvileg nem lesz gond.

Hát ugyanez az aranyos néni a titkárságon egy hét múlva közölte velünk rettentő hidegen és fagyosan, hogy szó sem lehet róla, hogy levizsgázzunk decemberben, csak januárban a franciákkal együtt, mert most "égalité", vagyis egyenlősdi van az Erasmusos diákok és a franciák között, mi is ugyanolyan diákok vagyunk az ő szemükben, így szó sem lehet róla, hogy kivételezzenek velünk. Teljesen leforrázva álltunk, hiszen ez az egész múlt hétfőn történt, mikor már azt hittük, hogy minden rendben. Próbáltuk őket győzködni, hogy de mi otthon is tanulunk és vizsgázunk, és januárban muszáj otthon lennünk. Magyaráztuk, hogy ha kell, szerzünk erről igazolást a TO-tól, de nem használt semmit. Próbáltunk másokat is megkeresni, tényleg az atyaúristenhez is elmentünk szinte, hogy nem lehetne-e mégis megoldani ezt a dolgot valahogy. Egy egész kis kupaktanács jött erre össze, és ami az egészben a "legjobb" volt, egyszerűen ránk csukták az ajtót a folyosón, hogy ne is halljuk, hogy ők mit tárgyalnak. Na, ez volt az a pont, ahol majdnem mind a négyen sírva fakadtunk. Aztán kijöttek, és közölték a megsemmisítő ítéletet, hogy nincs alternatíva: januárban vizsga a franciákkal együtt.

Néhány egyetemi barátom most biztos kérdezi, hogy akkor miért nem maradok kint decemberben és csinálom meg a vizsgáimat mindjárt akkor, és akkor nem kell visszamennem. Ez sajnos nem lehetséges, ugyanis a francia vizsgaidőszak merőben eltérő a miénktől: mindösszesen 2 hét január 7 és 18 között (sztem nem olyan jó, mint amilyennek tűnik), mindenből írásbeli van 1 db megadott időpontban. Ha nem sikerül? Pótvizsga júniusban. Szóval a tét nem kicsi. És azért ne felejtsétek el, hogy akármennyit fejlődök, ahhoz még évek kellenének, hogy olyan szinten legyek franciából, hogy egy írásbeli vizsgán megfeleljek a franciákkal együtt. És ugye egy írásbelinél nem fogja a tanár megnézni, hogy vajon aki ezt írta, az francia-e vagy sem, csak azt nézi, hogy pongyolán fogalmaz és a heylesírása is eléggé kifogásolható.

Szóval eléggé magunk alatt voltunk, aztán lassan megemésztettük a hírt, elmondtuk családjainknak, hogy mi a helyzet, aztán elgondolkoztunk siralmas helyzetünkön. Az biztos, hogy munkajogból képtelenek vagyunk levizsgázni írásban, annyira hiányzik hozzá a szókincsünk, viszont a nyelvkurzuson lévő jogi kurzust gond nélkül teljesíteni tudjuk. Szerencsére erre a változásra kedvező választ kaptunk otthon, így a munkajogot leadhattuk. Aztán beszéltünk az alapjogos és a kriminológiás tanárral, és mindkettő belement, hogy írásbeli helyett szóban vizsgázhassunk, viszont csak januárban.

Hát ez a története a vizsgáimnak, és annak, hogy miért fogom Tours vendégszeretetét élvezni még két hétig januárban.

Puszi

Gitta